Pali 15 éves volt. Ballagására készült.
Tisztította cipőjét, nyakkendőket próbálgatott. Szürke öltöny mellé kék nyakkendőt választott.
A ballagás varázslatos és szép volt. A gyerekek kórusban énekeltek egymás vállát fogva. A szülők sorfalat álltak, kezükben virágokat lóbáltak nagy csokrokban és könnyeztek. A bankettre az iskola aulájában került sor. Jóízűen beszélgettek a tanárokkal az elballagott diákok egy-egy jó vagy rossz emléket felidézve. Pali egy asztalnál ült családja körében. Az ünnepségen jelen volt anyja egyik kolléganője, Katika, aki Palival is nagyon jóban volt. Nemcsak kollégák, de legjobb barátnők is voltak Pali anyjával. Kati harminc éves volt és gyönyörű. Az alkalomra begöndörítette hosszú, fekete haját, kifestette arcát. Pali szerelmes volt belé, de nem gyerekszívvel. Úgy érezte, megtalálta a tökéletes nőt, az igazi nőt. Ezt többször is felvetette Katinak, aki ilyenkor csak mosolygott a dolgon, de azért nem hagyta hidegen a vallomás. Kacér és szeszélyes pillantásokat vette rá, noha nem szerelemből, csupán tetszett neki a fiú kitartása és, hogy már fiatalon komolyan gondolkodik az érzelmekről.
Pali szülei fáradtak voltak. Korán keltek, és holnap munka.
– Menjetek csak nyugodtan haza - mondta Pali és szeme sarkából Katira pillantott.
A nő sejtette miben mesterkedik. Mosolygott, mint szokott. Amikor szülei elmentek, Pali kért két pohár bort és beszélgetni kezdtek. Kati ráért. Szabadságon volt. Egy fél óra után így szólt Pali:
– Olyan szép a nyári este, és közel vagyunk Dunaparthoz. Van kedved sétálni egy kicsit? Elég fülledt a levegő az aulában. Kell egy kis frissesség!
A parton kellemes volt az idő, a víz miatt kissé hűvös. Ragyogtak a csillagok. A hold fénye remegett a vízen. Egyszerre csak megállt Pali, és megfogta Kati kezét.
– Lenne egy kívánságom, vagyis kérésem - pirult el.
– Mi lenne az?
– Szeretném veled tölteni ezt az éjszakát. Nálad, a lakásodon.
Kati hajadon volt. De ilyenbe azért mégsem ment bele. Végigsimította kezével a fiú forró arcát.
– Jaj fiacskám. Te még túl fiatal vagy hozzám.
Néma csendben sétáltak tovább Paliék házáig, és úgy búcsúztak el, mintha semmi sem történt volna. Palit viszont marta belülről a szégyen és vágy.
2.
Az emlékezetes alkalom óta húsz év telt el. Pali ezalatt elvégezte a gimnáziumot, majd az egyetemet és orvos lett. Nemrég pedig összeházasodott egy nővérrel, akit a kórházban ismert meg.
Katinak alig változott az élete. Szingli maradt, ám a szépségén nem fogtak az évek. Húsz éves fiatal fiúk versengtek kegyeiért, akikkel egyéjszakás kalandokba keveredett. Barátságukat ugyan fenntartották Palival, de a titkos szerelem nem vált valóra az évek során. Pár nappal Pali harminchatodik születésnapja után összeszólalkozott feleségével. Az asszony sokszor a szemére hányta, hogy rengeteget dolgozik és elhanyagolja őt. Sajnos Pali nem tudott vagy nem akart változtatni a helyzeten. Fontos volt neki a munkája, a betegek, az életmentés. Feleségét a maga módján persze szerette, próbált kedvében járni, meglepni mindenféle aprósággal. Ezek a próbálkozások azonban kevésnek bizonyultak, és asszony egyre jobban elhidegült. Arra gyanakodott, hogy a felesége megcsalja. Pali, mivel nem talált megoldást, teljesen összeomlott, és az alkohol mámorába menekült. Egy este végül a felesége kijelentette: egy hete ad, hogy költözzön vissza az anyjához. Ettől aztán végképp kiborult.
Lement a közeli bárba és konyakot rendelt. A második konyak után eszébe jutott Katika. Felhívta, amilyen gyorsan csak tud, siessen oda. Mire Katika megérkezett, Pali már újabb két konyakon volt túl. Elmesélte, mi történt. Először hadarva, utána görcsösen dadogva, végül pedig keservesen sírva. Vörös szemeit Katira emelte, és hevesen megragadta a kezét.
– Már csak te maradtál nekem, csak te enyhíthetsz a bánatomon. Töltsük együtt ezt az éjszakát, én még mindig rád vágyom!
Kati nem tudta mit csináljon. Könyörög hozzá a barátja részegen, a csalódás és a szenvedély okozta rémisztő állapotában. Kati közelebb hajolt. Megsimogatta Pali könnyes arcát.
– Jaj Palikám, miket beszélsz? Te már túl idős vagy hozzám. Nekem nálad jóval fiatalabb fiúk udvarolnak.
Kati felállt, megigazította ruháját és egy intéssel elbúcsúzott. Pali leengedte fejét az asztallapra és hangosan felzokogott.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Hozzászólások
No, ennek a történetnek legalább már van csattanója. A mondanivalód viszont nem kellően átgondolt és gördülékeny. Néhol kevered az igeidőket, néhol körülményes a fogalmazásod, ami az érthetőség rovására megy, néhol pedig ad-hoc kifejezéseket használsz, amelyek az adott helyzetre még korlátozottan sem alkalmazhatók. A helyesírással is van számos gondod. Hasonlítsd össze az általam javított változatot az eredetivel, és szűrd le a tanulságot!
Ajánlom, hogy a portálon olvasd el pl. Horváth Géza, Szász András Csaba, Kovács Károly, Balogh Z Arthur, Czinege László vagy új tagunk A. J. Vale néhány művét és tanulj belőlük! Sajnos jelenlegi írói munkád színvonala nem megfelelő, nem elég szabatos és átgondolt. Kifejezésmódod, fogalmazásod, irodalmi stílusod, hangulati elemeid még komoly pallérozást igényelnek.
Három csillagot adok a javított változatra (ennyivel maradhat meg a főoldalon). Az eredeti a többi beküldéseddel együtt átkerülne a Műhelybe.