Már mindenki szíve
kifosztott kincsesház kell,
hogy legyen?!
Előre nyújtják nyomorgó kezeiket:
koldulnának még,
hogy túléljenek.
Mert most egyet
jelent számkivetett,
s megtűrt idegen,
akiknek mindenük megvan,
sokszor azok kapják a Mindent.
E
Számos Antal azon a napon különös, de kétes értékű népszerűségnek örvendett. A pályakezdő tanár eddigi fogadóóráit csak néhány szülő látogatta, most azonban gyökeresen megváltozott a helyzet.
Alig tette ki lábát a tanári szobából, máris mellette te
Rád ragadt kételyek pecsétje folyton mételyez,
mögé nem néző tekintetek besorolnak számok mezejébe.
Igád rád teszi, ostorával indít utadra,
s a fordulók csengettyűinél hűsítheted napjaid.
Bélyegek, a beléd égett múltad románca,
keskeny szádon szórod imád,
Ütemesen nyikorgott a bicikli a gyerek alatt, amikor szélsebesen tekert, hogy mihamarabb a dombhoz érjen. Nem tudta, hogy a szeretett kis járműve azért ad ki éles, furcsa hangokat, mert valami elromlott, vagy azért, mert már kinőtte, és túl nehéz ahh
a járdák galambjárta öreg pora
szegett szárnyú elsuhant
évekre lett írva elmosódott neved
béke ahogy a feneketlen kút mélyére
nézel ki tudja mennyi áldott s
édes hajnalodó pillanat esővize
veszett ott el s bedobott égi
kacatok esési pályája dereng
s
Szakadt szivárványok,
hátrányos, leszakadt maradéka,
lecsúszott árnyék didereg
sikátorok kihalt udvarán.
Tarkabab, vagy épp elhasznált
ruhacsipesz a szajha-lélek,
mely bármi áron tűrni s túlélni
tanít meg.
Ide-oda ütődik a szánalmas életrostán,
s mint haldokl
a szépet soha el ne engedd."
Összekuszált, zsibbadt
lelkünk még egyre
kibogozhatatlan lebeg
– de vigyázat, meglehet
már nem is annyira sokáig.
Bordáink börtön-ketrecében
a szív megállíthatatlan
dübörögve ver, küszködik,
mintha csak félálomban,
hibernált kómában kellene
eltűrni álom és éb
…és mégis,
ha egyszer elhagysz,
valami bennem
úgy omlik össze,
mint pincében a csend,
lassan,
visszhangtalanul,
végérvényesen.
Megtanítottad,
hogy a test nem bűn,
egy őszinte nyelv az,
melyen hazudni nehéz.
Ha nem beszélsz rajta,
némább lesz a vilá
Én mindenhova véletlenül keveredek, ezt már sokadszor ismételgetem, de mindhiába, visszaeső vagyok. Isten látja lelkemet, legkevésbé a pecásokhoz szegődnék, ha választanom kellene, milyen társaságban tölteném el azt a néhány szabad órát, ami még a va
James fáradtan ért haza hétfő este a munkából, ám tudta, hogy okos otthona kényelme várja őt. Az MI vezérelt házának minden zuga automatizálva volt, amit a központi számítógép, RITA irányított. A férfi belépve a lakásba utasította a számítógépét:
kerekké simult kavicsok
tükröződnek a múlhatatlan
tavaszi esők örömkönnyei
hullása megannyi csöppjének
végtelenjében megannyi
evangéliumi ékes rom
mosolygó tekinteted
itthagyott szemfedője
rejti mikor egy földönfutó
sors építőköveit mégis
oly tünéken
