Az utca a városfal tövében álmatag, csendes. A körbástyát elhagyva néhány pillanat után a Sétatérre ér. Szeretne leülni egy padra, úgy, hogy a dóm kőtömbjeire is rálásson és a tizenöt percenként megkonduló plébánia kis harangját is jól hallja, majd e
Olvasnivaló (18)
- Az eszem áll meg. Ez már mégiscsak tűrhetetlen. Épp’ hogy pirkad, és ez a korlátolt kappanhangú, Jákob máris felveri az egész környéket. Az istenverte a fülsiketítő kukurikújával a semmibe ordítja mérhetetlennek hitt bánatát, mivel a baromfiud
Míg virrasztok gyertya mellett,
A hit áttör minden falat,
Ha szívem Istenért reszket,
Nem lankadhat az akarat.
Szerelmem már régen alszik,
Álmát nem éri baljós árny,
Törődés szívből patakzik,
Aludj gyönyörű királylány.
A holnap még előre fut,
Aszta
Shannen két hónappal karácsony előtt kezdte levelét írni a Télapónak. És az ünnepek előtt naponta érkeztek a leveles ládába színes katalógusok a játékvilág csodáit ajánlva.
A választás nehéz volt. Ezek az élethű babák! Minden alkalomra voltak ru
Január 19-e csendes vasárnap. Medvegúzék ebben az éveben még nem is mentek „fatornyos falujukban” bevásárolni. Az idén csupán akkor vettek néhány fontos élelmiszert, amikor a karácsonykor elmaradt pesti és fehérvári temetői látogatásukat pótolták
Egyre csak gyűltek a temetetlen álmok,
reményem zsúfolta polcaimra őket.
Emlékem botlik, amíg sorait nézem,
feledés pókjai erős hálót szőttek.
Legrégebbit nyitom, féltő óvatosan,
kisiskolás szempár mosolya úgy éget,
évtizedek múltán is varázsos
Sötét az éj,
(már milyen is lenne,
ilyen neki a természetje,
hacsak nem ott fenn len
Még sokáig mögöttem álltál,
kényes láncok reszkettek rajtad,
mint ki zokogót fösvényen tréfál,
mély szakadékok csapássá haltak.
Az összes porhüvely maga rabja,
vad csillapíthatatlan égi rög,
míg sorsát időmértékkel szabja,
bénult lelke súlya al
Te mindig szerettél a reflektorfényben állni,
Én hátul szerényen a homályban várni,
Te a nyüzsgő városban voltál boldog,
Én a kertekben, ahol szúrnak rózsabokrok,
A te szemedben a világ szépsége csillog,
Az én szívemben a láthatatlan, évezred
Halálunk oka a növekvő entrópia.
Spontán folyamatok nyeldesik el
a kezdeti, erőteljes kontrasztokat.
Évről évre homogénebbé válunk,
feloldódnak bennünk az emlékek.
Halmazunkban végül már nem lesz
szeretet, harag, sóvárgás és hála
Pórusaimba ivódó lélegzeted,
még mindig bennem lüktet,
bármennyire duzzog is a szó.
Fonáktalan vagy,
a legbensőségesebb,
szerelemből adni tudó.
Közeledben leomlik az erkölcs,
a pillanat saját ujjába harap,
egy porladó eszméletlenben,
száj szájra boldogan
De minden csak rágja tested,
Mint rossz kerítés, kidőlve
Te is csak utad kerested.
S ahogy az eső földet ér,
A mi utunk is csak ennyi?
Rövíd az élet, s köt a vér,
Boldog aki tud szeretni!
Ki melletted áll, fogd kezét,
Innen nem viszü
Ma elcsodálkoztam, ahogy felnéztem az égre én,
milliárd csillag egy pici szempárba hogy belefér,
és mégis a messzeség, a távol oly határtalan,
a föld, mint porszem a végtelenben milyen súlytalan.
Elcsodálkoztam, ahogy szerelemmel néztelek én,
e
Mit lehet tenni egy ilyen november pénteki napon, mint a mai? – fogalmazódott meg a kérdés Éva fejében. Lehet például mosogatni, kitakarítani a lakást, elszaladni a boltba, főzni a gyerekeknek és persze a férjnek. Természetesen valami olyat, ami kedv
Számtalan alkonyati szennybe botlok,
falakat mászó íves plakátokba,
titkukon millió kérdőjel fodrok,
mind részleteit veszített műhiba.
Sugaras csillagokért kapaszkodnak,
kabátjuk mélyén fullasztó nőszirom,
hátuk mögött meztelenek a talpak,
álm
Néma álmod, az vagyok, ha kéred,
Vagyok fény, mely árnyékodra téved,
Pohár, melyet érint gyönyörű ajkad,
Múzsád, gondolataid közt sugallat.
Vagyok, aki vagyok, szél repíti lelkem,
Gyönyörű szívedbe titkon belelestem,
Láttam álmodat, mint egy
Újra este lett.
Fáradt a test,
a lélek szelíd
csendbe merül,
s asztalomra szent
gondolat kerül:
Szereteted hirdeti,
áldott a pillanat,
öröm a perc, mialatt
meghitt nyugalom
szórja szét utamon
drága kincseid…
Már érezlek,
hallom a Hangod:
élő mondatok
Belló és Cilike sokadjára ülte végig minden érdem nélkül a Pitvar irodalmi kör késő estébe nyúló felolvasódélutánját. Most is ugyanúgy jártak, mint már többször, az ő műveik előadására nem maradt idő, mivel lehúzta a rolót a vendéglátóipari egység,