VIDEÓK ROVAT

Verses videók, megzenésített versek és vizuális irodalmi alkotások

A 4 Dimenzió Online Videók rovatában az irodalom és a mozgókép találkozik: alkotóink saját verseikből készült vizuális adaptációkat, szavalatokat, megzenésített költeményeket és elgondolkodtató kisfilmeket osztanak meg a közösséggel. A hangulatfestő képi világgal és zenével kísért művek új dimenzióba helyezik az írott szót, így az olvasás élményét nézőként és hallgatóként is átélheted.

Fedezd fel szerzőink egyedi videós kísérleteit, vagy regisztrált tagként töltsd fel saját verses videóidat és zenés irodalmi feldolgozásaidat, hogy közvetlen visszajelzéseket kapj a portál közönségétől!

Örülünk a beküldésekhez írott kommentednek, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.
A VIDEÓK ROVATBA videómegosztók felületéről linkelve, és gazdag leírásssal párosítva ajánlott megosztani az alkotásaidat. 

Petőfi Sándor: A Tisza – Kautzky Armand

FŐSZERKESZTŐ
Megtekintések:90
kód kérése

Petőfi Sándor: A TISZA
 

Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.
 
A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába'.
 
Síma tükrén a piros sugárok
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.
 
Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.
 
Túl a réten néma méltóságban
Magas erdő: benne már homály van,
De az alkony üszköt vet fejére,
S olyan, mintha égne s folyna vére.
 
Másfelől, a Tisza tulsó partján,
Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,
Köztök egy csak a nyilás, azon át
Látni távol kis falucska tornyát.
 
Boldog órák szép emlékeképen
Rózsafelhők usztak át az égen.
Legmesszebbről rám merengve néztek
Ködön át a mármarosi bércek.
 
Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be,
Nagy távolban a malom zugása
Csak olyan volt, mint szunyog dongása.
 
Túlnan, vélem átellenben épen,
Pór menyecske jött. Korsó kezében.
Korsaját mig telemerítette,
Rám nézett át; aztán ment sietve.
 
Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.
 
Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. -
 
Késő éjjel értem a tanyára
Fris gyümölcsből készült vacsorára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Lobogott a rőzseláng mellettünk.
 
Többek között szóltam én hozzájok:
"Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi rosszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója."
 
Pár nap mulva fél szendergésemből
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.
 
Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!
 
Pest, 1847. február

Megjegyzések hozzáadásához a(z) 4 Dimenzió Online tagnak kell lennie!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

★
★
★
★
★
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –