Sorompóként egy bambusz zàrta le az útat és megàllàsra kényszeritett. Nyugtalan vagyok persze pedig tudom, hogy nem banditàk àllitottak meg, csak majdnem.
Időnként ajànlatosabb valódi rablókkal talàlkozni mert ők legalàbb tudjàk, hogy törvényen kivül
Több száz pár cipő a dobozban, több ezer különböző elem, cérna és más hasznos és haszontalan árucikk volt az üzletben.
Egy Nagy Úr jön be. Ablaküveg szemüveg, nyakkendő, kalap, valódi afrikai « intellektuális » fej, egy « diplomata » aktatáskával, a
A nagy testvérben bízol, hogy minden link örök?
Mégis jól megtréfált, s most a mécses eltörött?
Vagy csak érzésből gépelsz – tapogatsz, mint a vak –,
úgy véled, a gangablakban nyílnak oldalak?
Ha viszont e fejezetünk miattunk hibás,
és 404-es olda
Függöny résén lesett be Holdnak sugára,
álmélkodva vetült, a fekvő táblára.
Volt ott össze-vissza, négyzetráccsal tele,
sakktábla hevert ott, seregek is vele.
Bábuk heverésztek, Panka hagyta este,
fehérek feketék, csatákban elesve.
Aludt az ifjú hö
Az udvaron keresgélt szemével Dávid, merre lehet most Bodri kutya. Kiabálni nem akart, mert így is összevissza beszéltek róla a szomszédok, hogy nincs ki a négy kereke, mert csak hiszi, hogy tud az állatokkal beszélni.
– Figyeljél ide, kispajtás,
Híres lett városunk, nagy dolog történt ott,
furcsamód esett meg az a titkos légyott,
mert lesántult máma a vasorrú bába,
kétszázhúsz volt csapott reggel az orrába.
Szépen indult napja, vígan igazgatta
reggel még az orrát, végre ne izgassa
az a
Szemtelen csillag pattog az égen.
Letartóztatni! – szól a parancs.
De az éget uram!
Csürhe! Majd én megmutatom, hogy kell.
Lohol, üvölt, rúg,
majd gazdástól elporlad egy bakancs.
Hangyapát már a gutaütés kerülgette. Azóta, hogy a nap teljesen ki lett rekesztve a bokrok közül – mivelhogy az óriásfa árnyéka mindent betakart –, jobban hasonlított a hangyaboly egy megbolondult darázsfészekhez, mint egy otthonhoz. Mindenk
Akkor délután, még senki sem gondolta volna, hogy ez a nap összekuszálhatja az országhatárokat. A tévében épp egy unalmas film ment. A férfi már alig várta, hogy vége legyen, de csak ment a buta séma. Az eseményt a nézők fantáziájára bíz
Nagyon megörültem a levelednek, de kicsit meg is hökkentem attól, hogy beszereztél egy kis kecskét háziállatnak. Itthon valóban szép volt a „Mufurc”, és amikor ivartalanítottuk, már nem is volt olyan büdös, de mégis. New York
észrevehető ha ködösít valaki
kibújik a szög és kibukik a baki
hamis mondatokkal színezi a száját
folyton fifikásan keveri a kártyát
csalafinta trükköt szajkóz neked
padlózni akar mert nem kedveled
fősodorból merít már a marka
júdáspénzért pun
Pitymallik immáron, fel-felvonyít egy kutya,
megkontrázza rögvest pár kakastorkú duda.
Másnapos a futár, a lyukon azért kilát,
meg sem áll kocsija, már nyomkodja a dudát.
Kertbenéző Kámea tekintete laza,
ahányszor felnit padkáz, felvisít a du
A történet az 1980-as évek elején lezajlott "forradalmi" eseményeket eleveníti fel.
Hatan ültek a Nysa mikrobuszban a MÁV laktanya előtt, az akácfa árnyékában.
Fellegvári – a pallér, Tatám – vagy másképp Tut (mint Tutankhamon) – a sofőr, Taxicar – a
A buszos
Akinek ilyen barátja van, mint én, annak már nincs szüksége ellenségre.
Feri nagy barátja volt az alkoholnak és a nikotinnak, de egyszer csak, hatalmas akaraterővel, egy csapásra eldobta az üveget, a cigarettát és majdnem a kanalat is. Vá
Ebben az országban, ahol élek, minden van! És mindenből sok! És minden eladó! Hát nem csodálatos, nem lenyűgöző? Minden értem történik! Értem, a kisemberért! Végre!
Eladó az egész világ, és ebben a világban én, ÉN, É.N. előléptem!!! Én a kis senki
A tízes éveim elején jártam. Mondjuk, úgy tizenkettő lehettem. A korombeli férfiak, a barátaim ekkortájt már teli voltak csajos sztorikkal. Jobbnál jobb nőkkel randiztak, sőt az egyikük már puszilkodott is.
Csak nekem nem volt mit mesélnem. Hiszen mé
sor előttem, sor utánam,
verítékem lassan csorog,
feszültségét szigetelve
a fél város gumin csoszog.
vég nélküli járműcsorda,
az aszfaltgyepen vesztegel –
remeg az út –, s zajba fúlva-
hörögve, füstködöt lehel.
vár a pincér, portás, taxis,
köszön
Ob ovo
Nem is akartam én sosem versenyezni
- Pedig már egysejtű koromban is kellett -
Azóta sem tudom: több millió mellett
Valóban én győztem, vagy csak hagytak nyerni...
Megszületett Shakespeare Stratford on Avon-ben,
olvasom egy könyvben, mit tartok a kezemben.
Nem ismertük egymást – szerette őt Avon –
nem is jött el Pestre, így aztán egy napon
ott hervadt el teste.
