Irónia, persziflázs

Több száz pár cipő a dobozban, több ezer különböző elem, cérna és más hasznos és haszontalan árucikk volt az üzletben.

Egy Nagy Úr jön be. Ablaküveg szemüveg, nyakkendő, kalap, valódi afrikai « intellektuális » fej, egy « diplomata » aktatáskával, a

A nagy testvérben bízol, hogy minden link örök?
Mégis jól megtréfált, s most a mécses eltörött?
Vagy csak érzésből gépelsz – tapogatsz, mint a vak –,
úgy véled, a gangablakban nyílnak oldalak?

Ha viszont e fejezetünk miattunk hibás,
és 404-es oldalt nyi

Függöny résén lesett be Holdnak sugára,

álmélkodva vetült, a fekvő táblára.

Volt ott össze-vissza, négyzetráccsal tele,

sakktábla hevert ott, seregek is vele.

Bábuk heverésztek, Panka hagyta este,

fehérek feketék, csatákban elesve.

Aludt az ifjú hö

Az udvaron keresgélt szemével Dávid, merre lehet most Bodri kutya. Kiabálni nem akart, mert így is összevissza beszéltek róla a szomszédok, hogy nincs ki a négy kereke, mert csak hiszi, hogy tud az állatokkal beszélni.

– Figyeljél ide, kispajtás,

Híres lett városunk, nagy dolog történt ott,

furcsamód esett meg az a titkos légyott,

mert lesántult máma a vasorrú bába,

kétszázhúsz volt csapott reggel az orrába.

Szépen indult napja, vígan igazgatta

reggel még az orrát, végre ne izgassa

az a

Szemtelen csillag pattog az égen.

Letartóztatni! – szól a parancs.

De az éget uram!

Csürhe! Majd én megmutatom, hogy kell.

Lohol, üvölt, rúg,

majd gazdástól elporlad egy bakancs.

Hangyapát már a gutaütés kerülgette. Azóta, hogy a nap teljesen ki lett rekesztve a bokrok közül – mivelhogy az óriásfa árnyéka mindent betakart –, jobban hasonlított a hangyaboly egy megbolondult darázsfészekhez, mint egy otthonhoz. Mindenk

            Akkor délután, még senki sem gondolta volna, hogy ez a nap összekuszálhatja az országhatárokat. A tévében épp egy unalmas film ment. A férfi már alig várta, hogy vége legyen, de csak ment a buta séma. Az eseményt a nézők fantáziájára bíz

           
             Nagyon megörültem a levelednek, de kicsit meg is hökkentem attól, hogy beszereztél egy kis kecskét háziállatnak. Itthon valóban szép volt a „Mufurc”, és amikor ivartalanítottuk, már nem is volt olyan büdös, de mégis. New York

észrevehető ha ködösít valaki

kibújik a szög és kibukik a baki

hamis mondatokkal színezi a száját

folyton fifikásan keveri a kártyát

csalafinta trükköt szajkóz neked

padlózni akar mert nem kedveled

fősodorból merít már a marka

júdáspénzért pun

Pitymallik immáron, fel-felvonyít egy kutya,
megkontrázza rögvest pár kakastorkú duda.
Másnapos a futár, a lyukon azért kilát,
meg sem áll kocsija, már nyomkodja a dudát.

Kertbenéző Kámea tekintete laza,
ahányszor felnit padkáz, felvisít a du

A történet az 1980-as évek elején lezajlott "forradalmi" eseményeket eleveníti fel.

Hatan ültek a Nysa mikrobuszban a MÁV laktanya előtt, az akácfa árnyékában.
Fellegvári – a pallér, Tatám – vagy másképp Tut (mint Tutankhamon) – a sofőr, Taxicar – a

A buszos

Akinek ilyen barátja van, mint én, annak már nincs szüksége ellenségre.

Feri nagy barátja volt az alkoholnak és a nikotinnak, de egyszer csak, hatalmas akaraterővel, egy csapásra eldobta az üveget, a cigarettát és majdnem a kanalat is. Vá

Ebben az országban, ahol élek, minden van! És mindenből sok! És minden eladó! Hát nem csodálatos, nem lenyűgöző? Minden értem történik! Értem, a kisemberért! Végre!

Eladó az egész világ, és ebben a világban én, ÉN, É.N. előléptem!!! Én a kis senki

A tízes éveim elején jártam. Mondjuk, úgy tizenkettő lehettem. A korombeli férfiak, a barátaim ekkortájt már teli voltak csajos sztorikkal. Jobbnál jobb nőkkel randiztak, sőt az egyikük már puszilkodott is.

Csak nekem nem volt mit mesélnem. Hiszen mé

sor előttem, sor utánam,
verítékem lassan csorog,
feszültségét szigetelve
a fél város gumin csoszog.

vég nélküli járműcsorda,
az aszfaltgyepen vesztegel –
remeg az út –, s zajba fúlva-
hörögve, füstködöt lehel.

vár a pincér, portás, taxis,
köszön

Ob ovo

Nem is akartam én sosem versenyezni
- Pedig már egysejtű koromban is kellett -
Azóta sem tudom: több millió mellett
Valóban én győztem, vagy csak hagytak nyerni...

Megszületett Shakespeare Stratford on Avon-ben,
olvasom egy könyvben, mit tartok a kezemben.
Nem ismertük egymást – szerette őt Avon –
nem is jött el Pestre, így aztán egy napon
ott hervadt el teste.

Gyertek, szavak, gyertek csak ide!
Hátha kisül egy sovány versike,
hogy legyen, ami lelkem megtöltse,
bár csituljon kissé éhes görcse.

Mert pénz ma sincs. Ma is az kapja,
kinek van bátyja, anyja, apja,
bisznisze, rangja, káeftéje,
bácsikája és nénikéje.

É