Míg virrasztok gyertya mellett,
A hit áttör minden falat,
Ha szívem Istenért reszket,
Nem lankadhat az akarat.
Szerelmem már régen alszik,
Álmát nem éri baljós árny,
Törődés szívből patakzik,
Aludj gyönyörű királylány.
A holnap még előre fut,
Aszta
vers (266)
Egyre csak gyűltek a temetetlen álmok,
reményem zsúfolta polcaimra őket.
Emlékem botlik, amíg sorait nézem,
feledés pókjai erős hálót szőttek.
Legrégebbit nyitom, féltő óvatosan,
kisiskolás szempár mosolya úgy éget,
évtizedek múltán is varázsos
Még sokáig mögöttem álltál,
kényes láncok reszkettek rajtad,
mint ki zokogót fösvényen tréfál,
mély szakadékok csapássá haltak.
Az összes porhüvely maga rabja,
vad csillapíthatatlan égi rög,
míg sorsát időmértékkel szabja,
bénult lelke súlya al
Te mindig szerettél a reflektorfényben állni,
Én hátul szerényen a homályban várni,
Te a nyüzsgő városban voltál boldog,
Én a kertekben, ahol szúrnak rózsabokrok,
A te szemedben a világ szépsége csillog,
Az én szívemben a láthatatlan, évezred
Halálunk oka a növekvő entrópia.
Spontán folyamatok nyeldesik el
a kezdeti, erőteljes kontrasztokat.
Évről évre homogénebbé válunk,
feloldódnak bennünk az emlékek.
Halmazunkban végül már nem lesz
szeretet, harag, sóvárgás és hála
Pórusaimba ivódó lélegzeted,
még mindig bennem lüktet,
bármennyire duzzog is a szó.
Fonáktalan vagy,
a legbensőségesebb,
szerelemből adni tudó.
Közeledben leomlik az erkölcs,
a pillanat saját ujjába harap,
egy porladó eszméletlenben,
száj szájra boldogan
De minden csak rágja tested,
Mint rossz kerítés, kidőlve
Te is csak utad kerested.
S ahogy az eső földet ér,
A mi utunk is csak ennyi?
Rövíd az élet, s köt a vér,
Boldog aki tud szeretni!
Ki melletted áll, fogd kezét,
Innen nem viszü
Ma elcsodálkoztam, ahogy felnéztem az égre én,
milliárd csillag egy pici szempárba hogy belefér,
és mégis a messzeség, a távol oly határtalan,
a föld, mint porszem a végtelenben milyen súlytalan.
Elcsodálkoztam, ahogy szerelemmel néztelek én,
e
Néma álmod, az vagyok, ha kéred,
Vagyok fény, mely árnyékodra téved,
Pohár, melyet érint gyönyörű ajkad,
Múzsád, gondolataid közt sugallat.
Vagyok, aki vagyok, szél repíti lelkem,
Gyönyörű szívedbe titkon belelestem,
Láttam álmodat, mint egy
Újra este lett.
Fáradt a test,
a lélek szelíd
csendbe merül,
s asztalomra szent
gondolat kerül:
Szereteted hirdeti,
áldott a pillanat,
öröm a perc, mialatt
meghitt nyugalom
szórja szét utamon
drága kincseid…
Már érezlek,
hallom a Hangod:
élő mondatok
mely a szobádban lobogna,
égő vággyal belelesnék
titkon a gondolatodba.
kihallgatnám, hogy mit mesél
szíved rejtett, néma vágya,
szerelmetes lángod lennék,
vágyaidnak pilleszárnya.
(Átírt változat)
Szeretném megköszönni Porosz
Élet-halál forog, miként az orsó,
Egymást váltják bölcső-koporsó.
Ez az élet... létünk kincse,
Élünk, halunk, aztán semmi sincsen?
Az anyag elvész, mint pára reggel,
Elszáll a köd is, ha a nap felkel.
Ilyen a lélek is, ha be van zárva,
Tud
Életednek nincsen párja,
Te magad vagy a csoda!
Csodálatos, hogy így megszülettünk,
S ebben gyönyörködni nem szűnök soha.
A szívünk, ahogy oly piciket,
Aprókat ütemre kalapál,
Dobog, dübög kopogtat,
De a testnek ez mégse fáj.
Ahogy a rüg
Lehetnék zeneszerző,
lehetett volna sok szép dallamom,
de szeretet nélkül olyan lett volna,
mint zengő érc vagy pengő cimbalom.
Ismerhetek titkot és tudományt,
írhatok szép rímes verseket,
de mit sem ér, ha üres a szív,
ha nincs benne szeretet.
Nem é
Mint két zöld fenyő,
Egymás mellett állunk,
Életvidám, jó kedéllyel
Összeér az águnk.
Fény fürdet minket,
Egy öreg, ócska lámpa,
Erőt ad, hitet,
Ha nem látnálak, fájna!
Világol az este,
Éjjel se homálylunk,
Egymás szívét lesve
Összeér
Néhány csöndes óra után,
a távolban harang kondul,
fény suhan a Hold udvarán,
a térre tejfehér hó hull.
Meleg otthonokba lép az est,
könnyű leplét földre teríti,
lángnyelve a falra árnyat fest,
a fenyő zöld ágát bontja ki.
Együtt a család apra
Minden, ami jó és szép, mit átélhet
Ember, mérhetetlen talány nekünk.
Kilépve a végtelenbe, a láthatatlan
Világra már nem lát tekintetünk.
Az élettervező, az "öreg korú", ki
Színpad mögött rendezi a világot,
Akit még senki sem látott, és
Ak
…s elejtek selejtes
gondolataimból
néhány
fontos pontos
vesszőt
félt-vélt igazam
porrá csöndesülve
görnyedt-ülve
várja a valódi
Létezőt
s imára kulcsolom
simára egyengetett
útjaim
szavakba szőtt
ujjait
(2017)