INTERAKTÍV IRODALMI PORTÁL

🔍 MIÉRT DRÁGÁBBAK A HAZAI ÁRAK?
(Miért érdemes pl. a lengyelektől neten rendelni már a tusfürdőt, a kézmosót vagy az étrendkiegészítőt is?)

Egy 1000 Ft-os termék árának  bontása

💡 A végeredmény

A vásárló által kifizetett 1758 Ft-ból 454 Ft közvetlenül az államkasszába vándorol különféle adók formájában.

A szomszédos országokban (például Lengyelországban, Romániában vagy Szlovákiában ugyanez a termék – ugyanilyen gyártási költség és árrés mellett – a polcokon nagyjából 1545 Ft–1600 Ft-ba kerülne.  Webáruházakban vásárolva pedig még kevesebb: 1300- 1350 Ft. A magyarországi többletköltséget tehát a fogyasztásra és a vállalkozásokra kivetett magasabb adók egymásra rakódó hatása okozza.

Egy lengyel dolgozó mindössze kb. 3,8 órányi munkával meg tudja keresni ennek a kosárnak az árát. Magyarországon ugyanehhez a kosárhoz szinte a dupláját, kb. 6,6 órát kell dolgozni. A világrekorder ÁFA, a boltok különadói és a csomagolási díjak (EPR) miatt az állam már a polcokon megdrágítja az életet, miközben a munkavállaló kevesebb elkölthető jövedelmet visz haza.
Ez a vizuális kontraszt a legfőbb magyarázat arra, hogy miért érezzük itthon sokkal megterhelőbbnek a mindennapi bevásárlást, mint  a régiós országokban.

📊  A kosár termékeinek ára a medián nyugdíj százalékában (%)

Az alábbi színes grafikon tételesen megmutatja, hogy egy-egy termék kifizetése a havi nyugdíj mekkora részét emészti fel a két ország átlagos (medián) nyugdíjasa számára:

🔍 Miért nyílik még tágabbra az olló?

A grafikon tökéletesen igazolja a korábbi következtetést, sőt, rávilágít a magyar adórendszer legszomorúbb következményére:

1. A legszegényebbek fokozott terhelése: Mivel a magyar nyugdíjasok fele 232 000 Ft-nál kevesebb összegből él, a 27%-os rekord áfa és a boltokra kivetett kiskereskedelmi különadók az ő pénztárcájukat ürítik ki a leggyorsabban. Egy 5200 Ft-os mosókapszula megvásárlása a magyar medián nyugdíjból több mint 2,2%-ot hasít ki, míg a lengyelből alig 1%-ot. 
2. A mindennapi cikkek luxussá válása: A teavaj vagy a sajt a magyar medián nyugdíjhoz viszonyítva arányaiban kétszer-háromszor akkora tételt jelentenek, mint a lengyeleknél. Ez arra kényszeríti a hazai idősek jelentős részét, hogy drasztikusan átalakítsák a kosaruk tartalmát, és lemondjanak az alapvető minőségről.
3. A rejtett adók kumulációja: A lengyel állam az általános 5%-os élelmiszer áfával és az enyhébb csomagolási (EPR) adókkal egyfajta védőhálót húz a kisebb jövedelműek köré. Ezzel szemben a magyar modell a fogyasztást bünteti, így a szűkebb költségvetésből élő magyar idős ember minden egyes boltban elköltött forintja után aránytalanul magasabb adót fizet az államnak, mint a lengyel.

📊 Gyógyszer és étrendkiegészítő termékek árai a medián nyugdíj százalékában (%)

Az alábbi grafikon bemutatja, hogy egy-egy tipikus patikai készítmény (vényköteles krónikus alapgyógyszer, vény nélküli fájdalomcsillapító, illetve immunerősítő vitaminok) megvásárlása mekkora terhet jelent a két ország medián nyugdíjához (Magyarország: 232 000 Ft, Lengyelország: ~315 000 Ft) viszonyítva:


Ez a grafikon hűen tükrözi, hogy az egészségügyi kiadások terén még nyomasztóbb a különbség a két ország idős generációja között.

🔍 Miért hordoznak súlyosabb terheket a magyar nyugdíjasok a patikákban is?

1. Drasztikus különbség az áfa-kulcsokban: Míg Lengyelországban a vény nélküli gyógyszerekre (OTC termékekre) és az étrend-kiegészítőkre, vitaminokra egy kedvezményes, 8%-os áfa-kulcs vonatkozik, addig Magyarországon ezek a termékek szinte kivétel nélkül a világrekorder 27%-os általános áfa-sávba esnek. Ez önmagában hatalmas árnövelő tényező.
2. A medián nyugdíj ollója: A 232 000 Ft-os magyar medián nyugdíj eleve alacsonyabb bázisról indul, mint a 315 000 Ft-os lengyel érték. Így ha egy termék forintban kifejezve ugyanannyiba is kerülne a két országban, a magyar idős ember büdzséjét akkor is sokkal jobban megterhelné.
3. A porcerősítők és vitaminok luxussá válása: A grafikonon látszik, hogy egy komolyabb porcerősítő kúra vagy egy komplex vitamin csomag a magyar medián nyugdíjnak már a 3,1%-át, illetve 1,8%-át emészti fel (külön-külön!). Lengyelországban ugyanezek a tételek a jóval enyhébb adózásnak köszönhetően alig lépik át az 1%-os küszöböt.

Ez a vizuális összehasonlítás is egyértelműen bizonyítja: a fogyasztást sújtó magyar adórendszer és az alacsonyabb valós nyugdíjak miatt a magyar időseknek az egészségük megőrzése is arányaiban sokkal több lemondással jár, mint a lengyel kortársaiknak.

🔍 Miért szakad ketté a mezőny, és miért hordoznak súlyosabb terheket a magyar nyugdíjasok a patikákban is?

A grafikon részletes bontása tökéletesen szemlélteti, hol ütközik ki a magyar rendszer hátránya, és miért alakul ki ez a drasztikus megélhetési olló:

• A vény nélküli szektor adócsapdája: Bár a támogatott, vényköteles gyógyszereknél a a magyar áfamentesség bevezetése után az olló némileg szűkült, a vény nélkül kapható (OTC) cikkeknél és vitaminoknál hatalmas a szakadék. Magyarországon ezek a termékek jogilag élelmiszernek vagy általános árunak minősülnek, így a világrekorder 27%-os általános áfa-sávba esnek. Ezzel szemben Lengyelországban a patikai termékek túlnyomó többségét egy kedvezményes, mindössze 8%-os kulcs terheli, ami azonnali, masszív árelőnyt biztosít a lengyeleknek. 
• Alacsonyabb bázisról induló medián valóság: A 232 000 Ft-os magyar medián nyugdíj eleve jóval alacsonyabb vásárlóerőt jelent, mint a 315 000 Ft-nak megfelelő lengyel érték. Ez a kettős prés azt eredményezi, hogy ha egy vitamin vagy fájdalomcsillapító forintban átszámolva ugyanannyiba kerülne is a két országban, a szűkösebb havi keretből gazdálkodó magyar idős ember büdzséjét akkor is jelentősebben megterhelné a vásárlás.
• Az egészségmegőrzés luxussá válása: A magas adóteher és az alacsonyabb juttatás miatt a mindennapi egészségügyi cikkek arányaiban súlyos százalékokat hasítanak ki a hazai költségvetésből. A grafikonon látható módon egy komolyabb porcerősítő kúra a magyar medián nyugdíj 3,1%-át, míg egy komplex téli vitamin-csomag az 1,8%-át emészti fel külön-külön. Lengyelországban ugyanezek a tételek – a nagyobb hazai gyártási volumen és a jóval enyhébb fogyasztási adó kombinációjának köszönhetően – alig lépik át az 1%-os küszöböt.

Ez a vizuális és számszerű összehasonlítás is egyértelműen bizonyítja: a fogyasztást súlyosan büntető magyar adószerkezet, a gyógyszertárak különadói, illetve a valós jövedelmi szintek elmaradása miatt a magyar időseknek az egészségük megőrzése arányaiban sokkal több anyagi lemondással és mindennapi megterheléssel jár, mint a lengyel kortársaiknak. Mindez persze - ha nem ilyen mértékben - az aktív korúakra ugyanúgy vonatkozik.  Hazánkban az adók és az elvonások nem ismernek pardont, régóta nincs már meg az egykori méltányosság szokásjoga. A kettős prés által megszerzett milliárdok nem kellene, hogy ugyanúgy folyjanak el "luxizásra", mit a nemrég felszámolt átkosban. 

Ez a közel ezermilliárd forintos összeg a magyar GDP több mint 1%-a, amelynek kiiktatása nemcsak a költségvetési hiányt tüntetné el azonnal megszorítások nélkül, de teljes egészében fedezni tudná például a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók bérrendezését, vagy a kórházak adósságainak végleges felszámolását.