SZÉPIRODALOM ROVAT

Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.

A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.

A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
ALKOTÓ

A Hold szerelmese

10843595670?profile=original

Beethowen: Mondschein szonátájára  




Hangjegyeket hord a Hold ezüstlő fátylán,
nem sejti a jövőt ami bizton vár rá.

Mintha benne ringna csillagos ölében,
úgy issza a holdfényt pihenős időben.
Így születik mennyből világnak a dallam,
később lelkében szól, már csak ott nem halhat.
Reményt lop az éjtől minden pitymallathoz,
keserű gyermekkor akkordokba sajdul.
A hang csendesül, majd befelé fájul,
hasítása siklik billentyűk soráról,
és átível rögtön, hogy simítsa az égre
a csodát, hogy a mát is végleg megigézze.
Azt, amit később soha meg nem hallhat,
de siketen is él még benne minden dallam,
s 'hogy szaporázza sorát táncoló jegyeknek,
oda-vissza téved sejtekből az ének.
Nem tudja - tán érzi -, örök lesz e szépség,
holta után sem bántja semmi kétség.
Még álmodik pár évet fülének zenéről,
emlékek idézte újabb szerzeményt költ,
kioldva szívének legsötétebb titkát:
csendből szórja széjjel harmóniák szirmát.

A Hold ezüstös fátylán csillagok feszülnek.
Hangokat szitálnak, s bennünk megcsendülnek.


★
★
★
★
★
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához a(z) 4 Dimenzió Online tagnak kell lennie!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    Kedves László!

    Nagyon köszönöm, hogy a linket lecserélted. Nem próbálkoztam a videó beillesztésével..lehet nem is sikerült volna.

    A szonáta szépséges hangulatát nem volt szívem keserűbbé tenni. Olvastam életéről, - bár már nem emlékeztem a családon belüli szerencsétlen kapcsolatáról közte és nevelt gyermeke között. Mindig jó, ha a kommentekből is tanulhat az ember. Köszönöm.

  • FŐSZERKESZTŐ

    Nagyszerűen illeszted versed a Beethoven muzsikához.
    A nagy géniusz persze (feltehetően) nem utazhatott ennyire szépséges, romantikus gondolatokban, hiszen korán szerzett bipoláris betegsége, koponyacsont megnagyobbodás miatti siketsége, valamint tragikus végzetű együttélése nevelt gyermekével teljesen szétzilálta életvitelét, egyre inkább rányomta bélyegét kedélyállapotára.

    Élményfokozás céljából igazítottam a megjelenésen. :)

    Gratula + pacsi!

  • ALKOTÓ

    Köszönöm kedves Irén.

  • ALKOTÓ

    Köszönöm kedves Tibor a visszajelzést, és a megosztást is Neked, Riskó Irénnek és Kertész Évának.

  • ALKOTÓ

    Megcsendülnek, igen. 

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum