Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.
A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.
A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
Hozzászólások
Valóban, majd két évtizede írt műved jottányit sem veszített időszerűségéből.
Versed eleje erősen dinamikus és férfiasan kemény képekkel dolgozik: acél, fenés, küzdelem, harc, csúcs. Ez egy olyan létállapotot rajzol fel, ahol az ember identitása szinte teljesen a teljesítményre és az előrehaladásra épül. A rövid, pattogó sorok és az alliterációk („arcolsz, harcolsz”) ezt a folyamatos feszültséget és hajszát ritmikailag is erősítik.
A „cél a cél” különösen beszédes: mintha a cél már nem is valami konkrét érték vagy értelem lenne, hanem önmaga igazolása. Nem miért megyek, hanem csak megyek. A „csúcs az, aki csúcsra ér” pedig ironikusan az embert az eredményére redukálja — aki nem ér fel, az mintha nem is számítana.
És aztán következik a törés.
Az „Ám hovatovább – / hova / tovább?” hirtelen lelassítja a lendületet. A sortörések szinte vizuálisan is megakasztják a mozgást. Itt jelenik meg az egzisztenciális kérdés: ha mindig csak felfelé mentünk, mi történik, amikor felérünk? Van-e még tovább, vagy csak az üresség?
Hát igen... bizonyos körökben ma is ez a tempó dívik.
Gratula + ötös pacsi!
Előfordul mostanában, hogy olvasgatva a beküldött műveket, eszembe jutnak róluk régi, saját, verssé formált gondolataim. Ez is egy olyan kis bökvers, anno 2007 -2009 környékéről. Tulajdonképpen még ma is aktuális.