SZÉPIRODALOM ROVAT

Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.

A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.

A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
SZERKESZTŐ

Kamaszkori próbálkozásaim után, az új évezred elején engedtem szabadjára versíró késztetésemet. Több irodalmi portálon is megfordultam, több antológiában és egyéb kiadványokban jelentek meg műveim. Nem mondanám azonban magamról, hogy költővé formálódtam. Maradtam az, aki voltam: építész, belsőépítész, enteriőrtervező, újabban pedig nyugdíjas pepecselő, kertszépítő. A fotózás és rejtvényfejtés mellett szívesen olvasgatok. Remélem, hogy a vállalkozói terhek alól felszabadultan, előbb-utóbb a verselés ízére is újra ráérzek!

Megjegyzések hozzáadásához a(z) 4 Dimenzió Online tagnak kell lennie!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • FŐSZERKESZTŐ
    ★
    ★
    ★
    ★
    ★

    Valóban, majd két évtizede írt műved  jottányit sem veszített időszerűségéből.

    Versed eleje erősen dinamikus és férfiasan kemény képekkel dolgozik: acél, fenés, küzdelem, harc, csúcs. Ez egy olyan létállapotot rajzol fel, ahol az ember identitása szinte teljesen a teljesítményre és az előrehaladásra épül. A rövid, pattogó sorok és az alliterációk („arcolsz, harcolsz”) ezt a folyamatos feszültséget és hajszát ritmikailag is erősítik.

    A „cél a cél” különösen beszédes: mintha a cél már nem is valami konkrét érték vagy értelem lenne, hanem önmaga igazolása. Nem miért megyek, hanem csak megyek. A „csúcs az, aki csúcsra ér” pedig ironikusan az embert az eredményére redukálja — aki nem ér fel, az mintha nem is számítana.

    És aztán következik a törés.

    Az „Ám hovatovább – / hova / tovább?” hirtelen lelassítja a lendületet. A sortörések szinte vizuálisan is megakasztják a mozgást. Itt jelenik meg az egzisztenciális kérdés: ha mindig csak felfelé mentünk, mi történik, amikor felérünk? Van-e még tovább, vagy csak az üresség?
    Hát igen... bizonyos körökben ma is ez a tempó dívik. 

    Gratula + ötös pacsi! 

  • SZERKESZTŐ

    Előfordul mostanában, hogy olvasgatva a beküldött műveket, eszembe jutnak róluk régi, saját, verssé formált gondolataim. Ez is egy olyan kis bökvers, anno 2007 -2009 környékéről. Tulajdonképpen még ma is aktuális.

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum