SZÉPIRODALOM ROVAT

Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.

A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.

A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
ALKOTÓ

Az én vonatom

A semmi fogságából magamat kitépve,

végtelen küszöbén tétova létem fogódzót keres.

Esdeklőn nézek, de csak fintorog a Van, méltatlan dühöng:

Ez miért jött, nincs már szabad hely!

 

Csak meghúzom itt magam! – szégyenem szűköl –

én gáncsot nem vetek, azt sem tudom, hogy kell!

Egy próbát megérsz! A délceg vigyorgó erény

port rúg az arcomba, s a lihegő tüneménybe ölel.

 

Dobbanó ereim, muzsikát zsibongnak,

szemtelen látomás örvénye zizeg:

Jogom van a létre, maradhatok végre,

sorsom lesz nekem is, már kattognak a sínek!

 

Csak lassít a süvölvény, már ugranom kéne,

csupa-ránc sors pisszent: saját felelőségre!

…és fut a szél, gőgicsél, vasakon fütyül.

A fogódzót megkaptam, én tapasztalatlan.

 

Csak éhes ne lennék, és ez a rengeteg kellék,

rám aggatott emlék, mások kacatja ne húzna úgy!

Megszokások tára, legyen abraktarisznyája Pegazus csikajának?

Dohogj te gép, dohogj, veled dohogok!

Mást akarok, mást akarok!

 

Körülöttem szépek, tán ezrek is élnek, de

tömeges magányuk hőkölni késztet:Jó vonatra szálltam?

Megköveznének-e, ha sminkjüket lemosnám,

s ott állnának pőrén, ránc, ránc hátán mindegyikük bőrén?

 

S azoknak ott, kik szembe robognak, kél-e kedvük

pazarolni percet… de hiába merengek,

nem lassítanak, hogy hallják, húrjaink mit pengnek.

S mi maradunk dacos düheink buta árnyékában.

 

*

Állomások várnak, remények szállnak!

Talán a káoszból rendre ős álmom toppan,

s nem kérdezi honnan, merre futnak sínek,

bezárjuk a fülkét, miénk lesz-e sziget!

 

Odakünn, kártyázzák csak el a világot!

Tombolán bombát, divatokat rondát adjanak, vegyenek!

Nem nyitunk házalónak ajtót, vacakot mulandót

lelkünkre nem veszünk, csak hisszük,

hogy a párhuzamosok egyszer összeérnek.

★
★
★
★
★
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához a(z) 4 Dimenzió Online tagnak kell lennie!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    Igazad van László! Még az is felvetődött bennem, hogy  azok a bizonyos kártyázók hangszeren is tudnak játszani, és ők húzzák a talpalávalót a mindenkori hatalomnak. Az meg ropja, ropja, ahogy muzsikálnak neki.

    Örülök, hogy tetszett, üdv. Károly

  • FŐSZERKESZTŐ

    Karcsi...  sajnos úgy érzem, a kártyások egyáltalán nem szeretnének kifáradni. Sőt inkább ők szeretnék kitáblázni: Gödör Kaszinó, álmodozó masinisztáknak kívül tágasabb.
    Élmény volt olvasni versedet.
    Gratula + ötös pacsi!

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum