SZÉPIRODALOM ROVAT

Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.

A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.

A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
ALKOTÓ

Az utolsó út

Nagyon hideg volt az éjszaka.
Kezem és arcom kékrefagyott.Fázom.Most az éhséget sem érzem.Jóllaknék egy csepp fénnyel ésegy kis meleggel.A cipőm talpa már időtlen idők óta lyukas,akárcsak akabátom.Mozgásban kell maradnom,akkor talán enyhül a testemet körbezárófagyosság.
Az emberek az utcán nehéz szatyrokat cipelve sietnek.Legtöbben szorosanmaguk köré vont meleg kabátjuk rejtekében haladnak el mellettem.Azünnepi kivilágítás tündöklően szikrázik,és a tiszta ablakok mögöttbarátok beszélgetnek meghitten italuk mellett,vagy az ajándékboltbanigyekeznek még beszerezni az elmaradt ajándékokat listájukról.Szinteidilli ez a kép;egy pillanatra el is felejtem a csontjaimba harapófagyos hideget.
Sült gesztenye illatát érzem orromban.Behunyom a szemem,és lassanízlelgetem az illat keltette érzést számban.Gyermekkorom pillanataiidéződnek fel elmémben,mikor anyám sütötte nekünk otthon,és édesillatától megrészegedve toporogtunk szeretett lénye mellett...régvoltidők.A valóság ólomsúlyként nehezedik mellemre:nincs meleg,ölelőkar,sem otthon.Céltalanul visznek lábaim,kabátom csonttá fagyottérzéketlenné váló testemen.Már nem érzem a hideget...valami melegségkezd lassan felkúszni a szívem felé.Elmosolyodom,mikor meglátom hovávezetett látszólag céltalan utam.A temető kapuja előttállok:öntudatlanul,és szaporázva lépéseim igyekszem anyához.A sírtfehér hótakaró borítja.Lassan végigsimítom a korhadó keresztet,éstérdre borulok.Átölelem a jeges,rideg fadarabot,és ekkor hirtelenátszakad a gát:sok-sok év elfojtott bánata és vigasztalan éjszakájakúszik fel torkomon..hangosan zokogni kezdek.Siratom a ki nem mondottszavakat és az elszalasztott érintéseket.Minden egyes könnycseppelsúlytalanabbnak érzem magam..
A hó lassan fehérbe öltözteti koszos, szakadt ruhám,de én már nemfázom.Közelebb ölelem magamhoz a keresztet,és lágyan megcsókolom.Könnyűvagyok és boldog.Kinyitom szemem és anyámat látom közeledni...kitártkarjai és meleg mosolya felolvasztja körülöttem a jeget.Ismétkisgyermek vagyok és boldog nevetés közepette szaladok felé..
Egy magányos mécses lángja borítja fénybe a környező sírokat.Sercegvefellobban,majd lassan kialszik....a föld fehér lepel alatt nyugszik..
★
★
★
★
★
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához a(z) 4 Dimenzió Online tagnak kell lennie!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum