SZÉPIRODALOM ROVAT

Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.

A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.

A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
ALKOTÓ

Felsírt



Petárda-robbanások
Zajában született.
Köd volt,
Nyirkos, és nagyon hideg.
Fények festették akkor
A feszült sötétet,
Cifrázták ijedt tél-éji eget.
Várták trombitaszóval,
Nagy vigasságban.
Épp hogy megfogant,
Pár órás csecsemő csak,
S jutott azonnal árvaságra.
Szülője halott.
Búcsúzott a vigasság közepette,
El is feledték.
Ő kisded még,
Most békésen alszik,
Békés-ártatlan szendereg
Vigyázó csöndben.
Hagyjátok, hagyjuk,
Hadd pihenjen.
Lesz része még halálban, születésben,
Gondban, örömben,
Bánatban, könnyben…
Szóval, lesz tennivalója rengeteg.
De nem kell ám tisztába tenni!
Teszi tisztába tán ő majd
Közös dolgainkat,
Nem tudhatom, jól lehet,
Akad majd fontosabb dolga.
Annyira bízom!
Kevesellnéd, ha majd búcsúzik, s elmegy?
Mondanád: ennyit hozott csak?
Adott csak ennyit?
Lehet, én nem kapok tőle semmit.
A semmit várhatom.
Csak hát sok száz-ezer évig élek,
Voltam tanúja annyi évnek
Sok-sok halálnak, születésnek.
Öreg vagyok.
Apró része, kerékkötője
A nagy egésznek,
Bántó homokszem
Csikorgó gépezetben.
Voltam, megleszek eztán is valahogy.
Ráérek, várok,
Nevetnek rajtam
Pimasz csillagok.
Várok, ígérem.
Hiába! Nem így akartam…



★
★
★
★
★
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához a(z) 4 Dimenzió Online tagnak kell lennie!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum