SZÉPIRODALOM ROVAT

Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.

A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.

A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
ALKOTÓ

Futás!

Egy kisvárosban éltem, Kiskőrösön. Annak is a szélén, szemben a Kurta Kocsmával. Az ablak előtt, a radiátorra támaszkodva figyeltem az Odakintet: a kiüresedett utcákat, a fagyott földet, a parkoló kocsik deres szélvédőjét. Azt kellett volna gondolnom, hogy a falak megvédenek a hidegtől. De nem ezt gondoltam, azt gondoltam valójában, hogy a falak bezárnak. Hirtelen úgy éreztem, hogy ki kell mennem a szabadba, hát felöltöztem, és sétálni indultam.
Először türelmesen lépkedtem, egy lassú ütemben, hogy ne melegedjek ki a vastag kabátomban. Zavart, hogy milyen sok idő, míg elhaladok egy-egy ház előtt. Gyorsítottam a tempót, kocogni kezdtem, végül rohantam, hogy minél messzebb, minél távolabb jussak. Már jóval elhagytam a városvégi táblát, amikor elfogyott a levegőm, és meg kellett állnom.
Elkeseredtem, hogy volt egy pont, aminél nem juthattam tovább. Innen vissza kellett fordulnom, ha csak nem akartam az átizzadt ruhákban megfázni. Beláttam, hogy átmehetek egy másik városba, egy másik országba, vagy esetleg egy másik kontinensre is, mindig lesz egy pont, ahol vissza kell fordulnom. A kényszerek, a belül feszülő erők mindig szabnak nekem egy határt, amit már nem fogok tudni átlépni. Ha egyszer valami csoda folytán kilőnek az űrbe, valamikor el fog fogyni a levegő, az élelem, vagy az üzemanyag. Börtönben élek, csak az a kérdés, hogy mekkorában.
Aztán a gyermekkoromra gondoltam, a szinte állandóan a négy fal között töltött évekre. Hogy egészen addig nem voltam rab, amíg nem vágytam a túloldalra.

★
★
★
★
★
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához a(z) 4 Dimenzió Online tagnak kell lennie!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    Sziasztok! Köszönöm szépen a véleményeket, tanácsokat! Kicsit azért szellősebbnek tűnik, ha beljebb lennének a bekezdések, de talán lehetne még azon felül is foglalkozni a formával.

    csega

  • ALKOTÓ

    Kedves Péter! Remek írást hoztál, gratulálok! :)

    Régen átélt, de már elfeledett hangulatokat, érzéseket hoztál fel belőlem... Milyen jól, és pontosan körbeírod a rabság lényegét! Igen, addig nem érzed magad rabnak, míg kíváncsi nem leszel, hogy mi van a rácson/falon/országon túl.

    És nagyon értem a korábban szólókat is! Addig izgat csak a szabadság, és addig látod kincsnek, míg meg nem kapod... Ha már a Tiéd, akkor újabb szerzésre, vagy elérhetetlennek tűnök célok felé indít a vadászösztön.

    Péter kedves... Írásod ereje tömörségében, érthetőségében van. Kérlek, engedd, hogy segítsek egy apró tanáccsal, ami még olvashatóbbá, a rutintalan olvasónak is ehetővé teszi alkotásodat. Ez az apróság a tördelés mikéntje. Ne egyben, egyetlen blokkban tárd elénk gondolataidat, hanem kicsit szellősebben, olvashatóbban a szemnek.

    Szeretettel gratulálok, nagyon tetszik a mű!:)

  • FŐSZERKESZTŐ

    Amiről nem tud az ember, az nem érdekli, és természetesen minden relatív.
    Előfordul, hogy torkoskodva megeszek egy egész üveg savanyút, mert megkívánom. Néha pedig elfelejtem még azt is megenni, amit a tányérom mellé tesznek, mert elgondolkodom vagy ilyesmi.
    A szabadsággal is valahogy úgy van az ember: csak akkor eszi nagykanállal, ha csínytevésnek tűnik, amolyan tiltott-vágyott gyümölcsnek. Ha meg odapakolják a lába elé, rá se hederít.
    Gratulálok az írásodhoz + pacsi!

  • ALKOTÓ

    Nagyon tetszik az írásmódod, a gondolatvilágod. A tőmondatok, mellyekkel feszesíted a mondanivalót. No meg a vágyad a távolság megismerésére. Nem csak a belső erők szabnak határt az embernek, noha az is, - ne rohanj, mert kifulladsz alapon, A külső erők azok, amelyek különösen akadályoznak a távolságok leküzdésében. Igyekezz, mert ha nincs nagypénzű apukád, nem ismered meg a távlatokat. Ha már benn vagy valahol, hajts, hogy ki ne ess, különben csak a falu végéig érsz!. És főleg tanulj! Futás!

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum