SZÉPIRODALOM ROVAT

Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.

A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.

A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
FŐSZERKESZTŐ

Húsz év kánikula

 13442416284?profile=RESIZE_400x



Ma éjjel is csak a főnszél elől szalad
a letépett, kiborult kosárnyi levél.
Lassú, tétova eső balgán könnyedez
lagymatag bánatként, majd lomhán elpereg.

Az ablakba farkasfejű árnyak bújnak,
parázsszem-emlékek villannak fel, ahogy
neonkörökkel incselkedik a huzat,
mintha üvegfestékbe firkálna lyukat.

Bénán remeg a koszos műanyagredőny,
még koboz rajta a hűvös reményhullám,
s a pormacskákat hajtó füstös léglemez,
mint pókháló a rácson: lustán lengedez.

Tördelten illeszt össze elmém képeket,
miközben nyelem a szúrós, sós levegőt,
s a halszagú sötétben némán izzadok.
Régmúlthoz toldozott, tűnődő rab vagyok.

Húsz éve - akkor sem eredt el a zápor,
zavartan hallgattuk suta zihálásunk.
Most mégis egy hang, egy elnyűtt kérdés sajog,
léhán lifegnek szakadt, foszlott mondatok.

Hirtelen mozdonyfüst terül - szemembe mar,
csak meztelen, múltba lépő lábad látom.
Szakállas sorompó lánca kattan mélán,
magányom zuhan rám - felszakítja vénám.

Bénán remeg a koszos műanyagredőny,
még koboz rajta a hűvös reményhullám,
s a pormacskákat hajtó füstös léglemez,
mint pókháló a rácson: lustán lengedez.
 
 
 
★
★
★
★
★
Szavazatok: 1
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
FŐSZERKESZTŐ

1973-ban jelentek meg első írásai a középiskolai újságban, ennek ellenére csak 2006-tól kezdett publikálni ismét tokio170 nicknéven az interneten. Az első időszakban csupán írásokat – verseket, novellákat, publicisztikákat – közölt, majd valamivel később megosztotta fotóit is. Alkotásaiban az emberi kapcsolatok, az érzelmek, illetve a csodálatos és megunhatatlan természet aprólékos bemutatása mellett, gyakran találkozhatunk a közéleti gondok, a társadalmi problémák megjelenítésével, ezen belül pedig a lelkiismeretesség alapkérdésével, illetve a becsületesség, a harácsolás, valamint az igaz és a hamis dolgok szembeállításával.
Mondandója néha (már a címében is) többértelmű, esetleg kellően humoros, ami segíthet a téma körüli gondolatok apró ereinek csermellyé szélesítésében.

Megjegyzések hozzáadásához a(z) 4 Dimenzió Online tagnak kell lennie!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • MODERÁTOR
    ★
    ★
    ★
    ★
    ★

    Ráleltem hangosban és mindenképp reagálnom kell. Nem csak a melankóliája és retró hangulata fogott meg versednek, hanem az is, hogy aki az emlékezés szikrájából ilyen komplett műsort tud varázsolni, az igazi alkotómester, vagy ahogyan régiesen mondják: trubadúr.
    Gratulálok.  

  • FŐSZERKESZTŐ
    Köszönöm a hölgyek véleményét. :)
    Most látom - újraolvasva eme melankóliámat -, hogy nem reagáltam anno dacumal.
    Bocska + cuppacsi!
  • SZERKESZTŐ
    Kitalált vagy sem, de rendesen össze van rakva :)). Remekül hozza a melankolikus, nosztalgikus hangulatot. Jók a képek - mondtammá? - mint mindig :)) Gratulapacsi! :) kapsz egy ilyet:)

  • FŐSZERKESZTŐ
    Péter... teljesen kitalált az alaptéma, csak a melankolikus, nosztalgiázó érzések az igaziak. Ez a vers amolyan nyárvégi "tárgyatlan". :))
    Pacsi!
  • FŐSZERKESZTŐ
    Ágnes, gyakran előfordul az emberrel, hogy visszamegy az időben, sőt néha olyan érzése is van, hogy amit épp csinál, azt már egyszer átélte.
    Köszönöm a figyelmed! :)
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum