Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.
A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.
A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
Hozzászólások
Megrázó percek ezek. Kitűnően érzékeltetted azt, amikor a beteg számára már semmi sem fontos. Örömtelenek a pillanatok. Kizárja a külvilágot...
Laci már leírta, sajnos az én mamám is így járt. Talán az volt a baj, hogy három évvel előbb halt meg a papa ugyanabban a kórházban, és már nagyon vágyódott utána a mama.
A kórházi lehetőségek még ritkán teszik lehetővé a méltóságteljes kontaktust. A beteg pedig mindig rosszabbul érzi magát az idegen, szokatlan körülmények közt, mintha otthon ápolnák; nem is meglepő, ha magábafordulva az emlékeivel küzd. .
Kifejező írás, megkapó képek. Együttérzésem.
Minden ember megérdemelné, hogy a saját kórházi szobájában, egyedül fogadhassa a látogatókat. Borzalmas érzés, amikor mások előtt kell a beteggel kommunikálni, neadjisten elbúcsúzni tőle, miközben az ágyszomszédja szappanoperát néz a tévében.
A testvérek közömbössége mindenképp visszatetsző. Legalább megpróbálhatták volna... Lehet, köztük van, akit nagyon várt a mama.
Rövid, de igen lényeges megfigyeléseket tartalmazó írás. Respekt.
Anyósom is így járt sajnos. Vártuk, hogy felgyógyuljon, aztán váratlanul örök álomra szenderült. Mikor még benn voltunk az ápolókkal perlekedett, közben azt terveztük, hogy utókezelésre hová kerül. Másnap meglátogatta az unokája és még aznap éjszaka váratlanul eltávozott. Élhetett volna még éveket, hiszen 87 éves volt, és el tudta látni magát, csak hát valami okból elesett az előszobában...
Átérezhetően adod vissza a kórházi attitűdöt - a családi hozzáállást és a helyzet elidegenedő, kiszolgáltatott fonákságát.
Elismerés + ötös pacsi!