SZÉPIRODALOM ROVAT

Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.

A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.

A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK

Köztes viszonyulás




31068362079?profile=RESIZE_710x


 

Összekuszált, zsibbadt
lelkünk még egyre
kibogozhatatlan lebeg
– de vigyázat, meglehet
már nem is annyira sokáig.

Bordáink börtön-ketrecében
a szív megállíthatatlan
dübörögve ver, küszködik,
mintha csak félálomban,
hibernált kómában kellene
eltűrni álom és ébrenlét
határán a köztes viszonylatokat.

Mintha már mibennünk
lassacskán elmosódnának,
felszívódnának a stabilnak
mondható körvonalak is,
mint egyfajta emberi törvények,
melyek garanciát vállalta
a megtűrt,
nehézkes hétköznapokra.

Újra meg újra egyszerre
szétszedjük, de össze is
rakjuk mihaszna, viharvert életünk;
a megszokott menetrendet
jó volna még biztosítva megélni,
ha átmentődik az élet
egyik reggelből a másikba.

Kilopott vágy-ösztönök,
vagy elfecsérelt,
gyávának kikiálltott pillanatok
– annyi se sok –,
festenek a Valóság
s köztünk tartósnak bélyegzett
Falanszter-falakat,
míg ócska, rozsdás
lakat-titkainkat
– már egy is alig maradt –,
akire méltóképp meglehetne osztani,
vitatni.
Korhad bennünk
a sok hiábavaló,
ócska lom-kacat.

Az elsuttogható, meghasadt
véletlen már szinte
testvér-rokonnak mondható,
örök pálya lett a totális közöny,
hiszen a vaksors
s szerencse habja vissz
bennünket magával,
– ha nem vigyázunk –,
végképp elsodor.

Mintha már régóta
elkezdődött volna
megtörtént dolgaink,
s emlékeink szétszóratása.
Ideg-Idővel s mulandóságra
ítélt holnapjainkkal karöltve.

Úgy zsugorítjuk eladható
alkuk kicsinyes módján
önmagunk, akár a zsákmány,
ami még nem tudhatja,
hogy zsigerileg is vadásznak rá;
nem volna szabad
a két biztosnak mondott végpontot:
vigaszt s megértést egymástól
szétválasztani.

Bámészan, akár
a lusta turista-jelöltek
átlépkedünk az élet körforgásán,
ki tudhatja merre, s hová?!

★
★
★
★
★
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához a(z) 4 Dimenzió Online tagnak kell lennie!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Témák címkék szerint

Havi archívum