SZÉPIRODALOM ROVAT

Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.

A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.

A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
ALKOTÓ

Láthatatlan világ

13378446863?profile=RESIZE_400x

Minden, ami jó és szép, mit átélhet

Ember, mérhetetlen talány nekünk.
Kilépve a végtelenbe, a láthatatlan
Világra már nem lát tekintetünk.

Az élettervező, az "öreg korú", ki
Színpad mögött rendezi a világot,
Akit még senki sem látott, és
Aki még sohasem hibázott.

Ő mért nekünk részt az örökből,
Isteni mértékkel egy pillanatot,
Halhatatlan költeményéből
Tündöklő életet adott.

Tűnődve e csodálatos világon
Kérdezem magamban fájón, mit
Sohasem érthet meg földi ész,
Mily óriás és mekkora ez az egész?

E piciny és láthatatlan lélek,
Amely bennünk ragyog,
Amellyel Őt keressük, a
Felfoghatatlant, a nagyot.

Elérhet-e a földről a hangya egy csillagot?
Merengve a végtelenségen elgondolkozom.
A mi szemünk csak a szőnyeg fonákját látja,
Színét pedig, ha el kell menni nemsokára!

Ha tiszta és gyönyörű éjjel nézem
Azt a sok, megszámlálhatatlan csillagot,
Gyönyörködve az égbolt csendjében rájövök,
Hogy milyen kicsi és semmi vagyok!



★
★
★
★
★
Szavazatok: 1
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
ALKOTÓ

Kormány Gábor vagyok, számomra az írás folytonos keresés, egyfajta kapaszkodó egy olyan világban, amely sokszor kusza és nehezen érthető. Célom, hogy az olvasó ne csak sorokat lásson, hanem egy tükröt, amelyben ráismerhet saját magára is. Verseimben a hétköznapi pillanatok mögé nézek: egy nyári nap csendjébe, egy emlék tükrébe, egy érzés kimondhatatlanságába, ahol a hit, szeretet a természet és az emberi sorsok kapnak hangot, mert hiszem, hogy a vers a lélek legtisztább tolmácsa.

Megjegyzések hozzáadásához a(z) 4 Dimenzió Online tagnak kell lennie!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • Ezt a választ törölték.
    • ALKOTÓ

      Mivel az ember élete véges és csak rész szerint van bennünk az ismeret, a tudomány, ezért nem látható a mindent összetartó egész : Isten ... csak a szív számára nyilhat meg a láthatatlan hit által!

       

  • ALKOTÓ
    ★
    ★
    ★
    ★
    ★

    Sajnos az ember addig lát valamit és addig van lehetősége morfondírozni a saját helyéről a világmindenségben, amíg életben van. Képzeljünk nagyot! Hátha nem is szimulációban élünk, és nem vagyunk egy gravitációs játék szereplői. Gondoljuk azt, hogy az információ nem lehet a titokzatos sötét anyag, amely az univerzum közel egyharmadát alkotja. Reménykedjünk benne, hogy az entrópia állandósul és a kaotikus állapotokat nem váltják fel rögzült mechanizmusok.
    Szóval írjunk gyönyörködő verset (ahogyan te teszed), merengjünk, gondolkodjunk, tervezzünk, míg van rá lehetőség!
    Kézszorítás és gratula!



    • ALKOTÓ

      Teljesen egyetértek, az ember csak addig érzi magát hasznosnak, amíg alkotni tud ebben a világban, ameddig szeretve van és amíg szeretni tud, hogy honnan jöttünk és hogy mivé válunk...? - Az még titok!

       

  • MODERÁTOR

    Régóta jól elvagyunk a mi kis buborékunkban, aprócska membránunkon, így nem fogjuk fel a számunkra ismeretlen dimenziókat. A hangya sem tud elszakadni a saját valóságától, egy kötélen előre-hátra és körben tud mozogni. A gyarló emberiségnek talán azért korlátozottak a képességei, hogy a Földön kívül ne tudjon túl nagy galibát okozni. Mondhatni, a nagy dolgokhoz nem kaptunk elegendő hozzáférést.
    Fejtörésre inspiráló verset hoztál, gratulálok!
     

    • ALKOTÓ

      Így van, azt szokták mondani hogy ez ember olyanná válik, amire néz, s mivel mi egy látható világban élünk, s annak korlátai között, ezért lehetőségeink igen szűkösek, pedig, ha egyszer felfogná az ember, hogy mennyi mindenre volna képes, igen csak elcsodálkozna! Köszönöm szépen a bölcs és megtisztelő hozzászólásodat!

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum