SZÉPIRODALOM ROVAT

Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.

A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.

A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
ALKOTÓ

Lélekharang

Mennyi könny lapul reszket,

ma is szememben, amiket sohasem

sírhatok el. Sok mocskot nyelt már

lelkem. Arcok, akik maszkba bújva

- barátnak hazudták magukat. -

Tárd ki az ajtót, hisz oly sok szenny

korhad itt, söpörje innét messzire

- egy forgószél. –

Úgy háborog bennem a keserűség,

hullámai szívem darabokra tépik.

Bekötött szemmel jártam hosszú időn át,

most csak marja a torkom sok cigarettám.

Meg ezer dolog még, homlokom is láztól

lüktet, mit csillapítani nem lehet.

De minek is, már minden mindegy…

Bár lenne valami csoda, ami alaposan

megtisztítaná lelkem tükrét, talán úgy

volna erőm a pelyvát a pokol tüzére dobni.

Mocskoltak szavakkal, dobáltak sárral,

hízelegve törték bordámat, s most, mint egy

részeg, aki támolyogva keresi az utat haza.

Imbolygó lényem befizette adóját. Érezni,

már szinte nem is érzek, a düh forgácsolja,

vesém, s minden zsigeremet. Pokolba

a szép szavakkal, vérbe mártott tollal

van írva a próza, aljas nyűg, mit hátamon

cipelek, terhe megfolyt minden percben.

Rémálmaim közepette, dadogva kiáltok

segítségért. Minden hiába volt, belátom,

de kardom rég nem éles, az idő,

s minden más rég kicsorbította.

Karom is egyre gyengül, hitemet

söprögetem a konyha kövéről.

De hallod ezt a kis hangot, ami

belopakszik az ablak résein?

Kicsinyke dallam, ám még is nagyot

dobban bennem, hiszen nem más az,

giling-galang a lélekharang…

 

★
★
★
★
★
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához a(z) 4 Dimenzió Online tagnak kell lennie!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Témák címkék szerint

Havi archívum