SZÉPIRODALOM ROVAT

Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.

A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.

A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK

Vers (312)

ALKOTÓ

Szeptember végén

A szeptember végi tört,

elcsigázott fényben

a sápadt levelek ijedt

halálugrását nézem.

Rövidül léptem.

 

A nyári, tarka örömök

cikázó, csicsergő raja

már rég elköltözött.

Elrepült délnek.

Üres a fészek.

 

Élek - konstatálom reggel

ébredés és ébrenlét között

vállcs

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Skatulya fedelére


(utálom alkalmazni a szamárvezető szabályokat

gyűlölöm az előregyártott receptre írt nótákat

undort keltő divatos nagy költőket majmolni,

égő, erőmet meghaladó műveket gyártani)

pedig de szép lenne, istenem

azt mondani: „Írtam egy szonettet”!

vagy mondjuk

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Nem voltam


(Nagymamám emlékére)

Nem voltam nagy ember,
És nem voltam igazi hős.
Ember voltam, kit századok,
Ősi idők nyoma eltaposs.

Könny voltam a bánaton,
Egy sóhaj a nehéz keblen,
Csók az édes szerelemben,
Csendes szó az életedben.

Nem voltam nagy ember,
És nem vo

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Anyám ha hallanád...



Szürke volt az ég azon a napon,
Nem várta a föld a fényes napot.
Nem volt sötét és nem volt fény,
Csak a szürke ég és hideg szél.


A kis házban csendben, vártunk.
Szürke volt az ég azon a napon,
Reménytelen vágyak otthonában,
A kis mécses érted éget

Olvass tovább…
Megtekintések: 78
Hozzászólások 0
ALKOTÓ

Én-fajtám



Ezt nem mondhatom el senkinek

Mert a magamban elsírt könnyeket

Nem oszthatom meg veled.

Én kerestem valakit, mikor szükség volt rá

De éppen senki nem volt mellettem

Valami nagyon fájt, amit nem értettem.

Rájöttem, hogy egyedül vagyok

Senkim nem volt, ezért

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Ünnep megint

Ünnep van megint.
Állok az ablakom előtt.
Nézem a téli fák fagyos szépségeit.
Csillogás mindenütt.
Az ünnep sorba állítja
koldusait.
Friss kalács illatát
lehelik a házak.
Előttük gémber-testű emberek.
Mindenki siet.
A templom ajtaja nyitva,
vádlón a hitet taní

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Apa


Kondás-ősünk feltarisznyált

sóval, kenyérrel, varjú-tollal

- balról űzött és tűzött a Nap -,

s bakacsizma-kolonccal nyakadban

a Tejút tájait végiggyalogoltad.

Arcod pergamentjére,

míg megtértél anyám karjaiba,

hány ráncot én rajzoltam!

(Álmot látok moha-ágy

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Zsongás



Állok a fényben gyanútlanul

A felhők ölébe ködpermet búj

Árnyak tolulnak a kert alatt

Alkonyat kúszik csönd szakad

Nézem a bomló rügyeket

Lelkem illatot gyűjtöget

Lennék a szirmok közt suhogás

Bokrok tövében leborulás

Fogy a fény gyűlik az árnyék

Estére

Olvass tovább…
ALKOTÓ

A folyó tanítása

Lusta forró nyár volt,

A folyó partjától,

Két lépésnyire álltam,

Néztem, mi folydogál,

Lenn a mederben, az árban,

A megnyilvánuló világban.

A történet ott folyt előttem,

S én magamtól

Megkülönböztettem,

Amit láttam, ami lent úszott

Örvénylett hibátlan,

Az idő t

Olvass tovább…
ALKOTÓ

BÚÉK



Őrült egy körhinta repített az éjjel,
S jutottam fel újra, Bacchusnak csúcsára,
Borgőzös szemekkel, támasztom az asztalt,
S mártom a pennám a hullámzó tintába,

Petárdák vad hangja, pezsgő édes csókja.
Ébreszt reá arra, egy ajtón átléptem,
Őszintén örülök

Olvass tovább…
ALKOTÓ

szerenád

10843599272?profile=original

 

régen tankok jöttek ma meg bankok

⌠végül⌡ az idő szélén az embert utoléri az élet

viharvert rothadó suhancok

ferdülnek az utcán el és dülöngélnek

⌠még⌡az álnok hold is egyet kurjant most:

az is kész van, amelyik nem is szív

ványolt arcu

Olvass tovább…

Témák címkék szerint

Havi archívum