Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.
A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.
A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
Hozzászólások
Drága Barátném!
Miért van az, hogy a legjobb írásokat a szenvedés hozza ki belőlünk?
Én is úgy érzem (s ez ritkaságszámba megy nálam, hogy egész jól sikerült az érzés írásba foglalása.
Köszönöm, hogy Te is megnyomtad a gombot!
Ölellek, barátnéd
Drága Lótuszom!
A magamfajta visszaeső magányos, de ne aggódj, kicsi a bors, de erős.
Hullámzásom pedig - nálam szinte természetes. Köszönöm szépen kedves szavaidat, BÚÉK, Erika
Kedves Károly!
Köszönöm, köszönöm, köszönöm a gombnyomást,s hogy megértettél -ismeretlenül is.
Köszönettel, Erika
Drága L. M!
Köszönöm verses hozzászólásodat! A végén még jót mosolyogtam is (a meglottyadton :)
Én is nyomtam egy tetsziket, drága Barátném, és lopva csippentek egy hatalmas BRAVO-ra való időt a munka tengeréből kikukkantva.
Ölellek szeretettel!
Barátnéd
Igazi téli kép..., belenyugvó, lemondó hangulat...
Hová tűnt "jókedvünk nyara" drága Erikám???
Versed nagyon-nagyon tetszik!
Magam is átélem olykor a "madárijesztő magány"-t.
... De csak addig, míg meg nem látom mindebben a megfagyott világban/lélekben a szépséget.
Ha ez megtörténik, akkor megrázom magam, és a varjúhangra nem rebbenő félelemmel, hanem kenyérkockákkal, magvakkal reagálok. :)
Szeretettel gratulálok, és ölellek, Lótusz.:)
Nem is igazi madárijesztő vallomás ez, a versed a magány szimbólumává léptette elő a rongyszobrot.
Tetszik, ha mondom
és ha mondom,
megnyomom a
tetszik gombom.
Üdv. Károly
No, szobornak lenni azért csak stabil dolog. Feladattal ellátva, nem holmi szellemként meredni a tájra... :)
Igen hangulatos képet hoztál. A csipetnyi letargia is remek ütemben lépked melletted.
Ilyen az élet, sajnos mindennek elmúlik a szezonja, a fenséges, piros-édes dinnye is meglottyad egy hideg őszi éjjelen.
Gratula + cuppacsi: L. M.