SZÉPIRODALOM ROVAT

Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.

A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.

A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
ALKOTÓ

Mi hittünk a szeretetben (1 Jn 4,16)

10843586878?profile=original

Forgatom a kicsi kártyát. 2005 nyarán kaptam, Csíksomlyón, a Kegytemplomban. Uralkodó színei, égkék és napsárga. Rajta, szikrázó fénnyel körbeölelve az Istenember, körülötte, őt éltető emberkoszorú. Akitől kaptam, Lakatos Attila, a csíkborzsovai, szakállas székely fiú, a szombaton pappá szentelt jezsuita szerzetes.

 

Még soha nem láttam papszentelést... felejthetetlenül szép. Színültig megtelt Mária temploma. Fehér-piros székely népviseletben családja és otthoni barátai, ünnepi feketében a magyarországiak, köztük meghúzódva, mi farmeres turisták. A Kegytemplom messzehíres, telt hangú orgonája, a szokásosnál is szebben szólt, hisz János kántor, a barátját várta, üdvözölte Bach zenéjével. A felszentelést celebráló püspök és vagy harminc vendégpap, szeretettel, mosolyogva, cseppet sem merev szertartásossággal, inkább a családi ünnepekre jellemző, olykor tétován helyét kereső és nagyon boldog rokonnak tűnt.

 

Magyarországi rendfőnöke, tanára ajánló szavai, és a székely fiú utolsó, döntő igenje után, megtörtént a letörölhetetlen mozdulat. Püspöki kézből homlokra került a krizma. Lakatos Attila - visszavonhatatlanul - pappá lett.

 

Sírtam… sírtunk mind. Katarzis volt, ritkán bekövetkező, igazi katarzis. Azt hittem, ez az esemény legmegrázóbb része. Igen, ezt gondoltam, mert akkor még nem tudtam, hogy a fiút papi ruhába öltöztető édesanya és - a pappá válásról csak féléve lemondó - ikertestvér látványa, felülmúlja a szertartásét. Ott, akkor értettem meg, hogy a papfiára büszke édesanya zokogása miért olyan fájdalmas. Odaadta, pontosabban, visszaadta fiát Istennek. Lemondva az együttélés öröméről, a közös fedél nyújtotta biztonság érzéséről... Nincs többé esti nagybeszélgetés, nincs közös reggeli. Őket, hármójukat látva, már nem érdekelt az elkenődött szemfesték, már nem próbáltam megfázásos orrfújássá szelídíteni zokogásomat. Imádkoztam értük.

Imádkoztam holnapjukért... azért, hogy ne fájjon annyira az elválás..., hogy a világgá induló fiú, meg tudja tartani nehéz fogadalmát, és az otthon maradottak, tudjanak örülni mindezeknek.

 

Konferenciára mentem Csíksomlyóba... nem is sejtve, hogy talán a legnagyobb dolgot fogom megtanulni, az elengedést, a felajánlást, az önzetlen szeretet gyönyörű példáját látva.

 

 

Illusztráció: Csíksomlyó Kegytemplom dr. Zsákai Tibor fotója

 

Megjegyzés: szépírások

 

★
★
★
★
★
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához a(z) 4 Dimenzió Online tagnak kell lennie!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    Drága Krisztin! Köszönöm, hogy olvastál, és szóltál most is!:)

    Amit elmeséltél..., az végtelenül elszomorított.

    Micsoda közösség lehetett az, amelyik nem örömmel és tanítva, segítve fogadta a betérő újakat, hanem kilökte, mert nem ismerték még a szabályokat.

    Rosszkor voltál, rossz helyen kicsi Krisztin. Egy ilyen találkozás hosszú időre, akár egy életre meghatározhatja az ember viszonyulását egy-egy csoport, vagy ideológia irányába.

    Örülök, hogy Te - a történtek ellenére - elkerülted az általánosítás csapdáját, és szíved/szemed nyitva maradt.

    Ölellek szeretettel, köszönettel!

  • ALKOTÓ

    Nem akartam a szövegbe illeszteni, de szeretném elmondani, hogy ez az esemény adta kezembe a tollat.

    2006 óta írok rendszeresen. Ez az első írásom, mely a neten megjelent, mégpedig egy számomra nagyon fontos helyen, a GYULAFEHÉRVÁRI ÉRSEKSÉG honlapján. Kérem, fogadjátok szeretettel!

     

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum