SZÉPIRODALOM ROVAT

Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.

A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.

A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
ALKOTÓ

Mikor elment a kedves

Monia

 

...a madarak még mindig énekeltek,
nem hullt a hó,
s nem szakadt  rám az ég.
Felhőrongya lógott fölém cafatokban
mikor a mennyország befogadta.
Mert befogadta kicsiny lelkét.

Mikor elment a kedves
nem szóltak harsonák,
de a szívem egy üstdob volt a hantnál,
és majd szétpattant mikor
a fejemből a vér
szinte tócsaként körém szaladt,
s virágkoszorúba font
szirmok  közé halt a szél.


Ma reggel
a hintánál még láttalak.
De lehet, hogy a szomszéd kislány
intett felém, mosolygó,
ártatlan szemekkel,
mert nem tudta szegény,
hogy akkor rám szakadt ez a nyomorult ég.
Ököllel zúzta szét a legszebb percet:
a születést verte bennem keresztre.
S most itt térdepelek előtted,
kit halálra nemzett valaha
az a szerelmes, gyilkos éj.

Mikor elment a kedves,
nekem minden semmivé lett.
Pedig a madarak még mindig énekelnek,
s  majd újra hull a hó is,
és akkor a fehérbe öntött apró lépéseid
nyomát,  hogy el ne tapossam
magamba simítom,
mint egykor a soványka reményt.

De mikor elment a kedves,
belém feszült a csend,
a világ újra üres lett,
és vele halt a józan ész.

★
★
★
★
★
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához a(z) 4 Dimenzió Online tagnak kell lennie!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    Köszönöm figyelmedet, kedves László.

    Jó érzés, ha az Olvasónak is átjönnek az érzéseim...de  - szerencsére - nem személyesek..

  • FŐSZERKESZTŐ
    Hatalmas bizonytalanság és gyötrődés jön át a soraid között.  Az elkeseredés - érezhetően - tartósan felülírta számodra a kiegyensúlyozott hétköznapokat, és valószínűtlenné, szinte értelmetlenné tette talán még az ünnepeket is.
    Fájdalmas-szép búcsúzás, emlékezés.
  • ALKOTÓ

    Köszönöm, kedves Erika!

    Örülök, ha tetszett.

    Ölel:Zsanett

  • ALKOTÓ

     

     Most már tudom, hogy mi köt össze minket, drága Zsanett!

     Őszinte ölelésem és együttérzésem. nagyon szép vers.

    Szeretettel, Erika

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum