SZÉPIRODALOM ROVAT

Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.

A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.

A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
ALKOTÓ

Mindig volt egy

 

Mindig volt egy,

kivel kacérkodtam,

kinek néha haját húztam.

 

És volt egy, kiért

szívem először fogott lángot,

kinek a szomszéd kertjéből,

loptam gyönyörű virágot.

 

Mindig volt egy,

kiért órákig álltam,

az ablaka alatt esőben, sárban,

 

kiért sírtam fogcsikorgatva,

átkokat mormoltam szerelméért,

felmásztam volna a Himalájára

egyetlen őszinte csókjáért.

 

Mindig volt egy,

ki nevetve kikosarazott,

s volt ki sírva búcsúzott.

 

Mindig volt ki szeretett egem,

s olyan is, akit csak én szerettem.

Küzdtünk egymásért külön világban,

vágyunk magányt szült a valóságban.

 

Mindig volt egy,

kiért érdemes volt élni,

a sors keserűségét elviselni.

 

És volt egy kinek megfogadtam,

vele maradok holtomiglan,

de mégis szépen búcsúzott,

a hibás nem csak én vagyok.

 

Mindig volt egy,

kiért imádkoztam,

s volt kiért a pokolra szálltam.

 

Volt ki színes álmokat adott.

Láttam a kék madár szárnyalását.

S volt ki annyi fájdalmat hozott,

hogy vágytam létem elmúlását.

 

Most van egy,

ki hajdan elvarázsolt,

ki mindig megbocsátott.

 

De tudom, hogy jön majd

egyszer egy éjszínű angyal,

ki átöleli elárvult lelkemet,

s a végtelen létbe átvezet.

 

S ha majd a hangom elakad,

és tollam is árván marad,

mindig lesz, ki olvassa majd

a neten szétszórt álmaimat.

★
★
★
★
★
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához a(z) 4 Dimenzió Online tagnak kell lennie!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    Mindig lesz...

    Úgy legyen, kedves Péter!

  • ALKOTÓ

    Köszönöm kedves László valóban ennyi idősen ideje van az emlékezésnek

  • FŐSZERKESZTŐ

    A múlt angyalain kellemesebb töprengeni - igaz Péter? Az éjszínű lélekmentőt csak akkor lássuk, amikor a hátunk közepét.
    Gratulálok alapjában visszarévedő, de végül mégis bátran előretekintő lírai eposzodhoz!

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum