Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.
A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.
A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
Hozzászólások
Rendben van Karcsi, fel fogok használni minden hasonló eszközt, ami a kezembe kerül. :)
Köszönöm szépen a gondolatébresztő gratulát Földim!
Recuppróka :)
Szegd be kérlek azokat a teloméreket úgy, hogy még százévnyi osztódás se tudja kibontani. Ajánlhatom az irodalmat, egyéb művészeteket cérnául, de a bölcsesség is nagyon hatásosan lezárja azokat a fránya kettős hélixeket.
Tudományos alapokra épülő, bölcs elmélkedés az időről, annak múlásáról, az életről. Valóban érdekes lehet majdan egymás után sorolva a születésnapi darabokat visszaidézni az elmúlt időket.
A gyógytea és a kapszulák tán segítenek kicsit tovább fenntartani a telomér-sapkákat a mindig fújó időszélben. Ám az évek/érvek csak múlnak -
Ötvennégy érv-év:
csupán néhány felvillanó nanomásodperc
a világmindenség digitális kijelzőjén.
...
Gratula a gondolatébresztő darabhoz, és természetesen ismételten az 54.-hez :) cuppacsi
Annak szántam, és azt hiszem, a jókívánságokból adni a legegyszerűbb, mert soha nem leszünk tőlük szegényebbek. Sem aki adja, sem aki kapja.
*.*
Köszönöm a jókívánságodat kedves Éva!
Pacsi :)
Nem vagy egyedül, mi is kopunk, az idő bezzeg nem. Váltakozóan teszi a dolgát, hol rohan, hol topog, de marad.
Maradjon is sok belőle, ezt kívánom Neked.
Ezt sikerült most összehoznom ... :DD Egy ideje már szokásommá vált, hogy szülinapomra írok valami magamnak valót. Most azonban csúszott néhány napot a dolog. Egyszer majd egymás alá rakom ezeket a darabokat, és úgy vizsgálom, mint a fa évgyűrűit szokás - megállapítva, hogy melyek voltak a jobb és rosszabb időszakok.
Köszönöm a véleményedet!
Pacsi: tokio :)
"Szimbiózisba kellene vegyülni az idővel!
Engedni, hogy magával cipeljen, megvédjen,
és megossza velem a zsákmányát."
Igen, kedves Laci! Pontosan így kellene élni!
54 éved minden bölcsessége, vágya, és eredménye benne van versedben..., vagy le nem írtan ott búvik sorai között.
Olvaslak..., és szaporán bólogatva jelzem, értelek is.
Tudod Te nagyon, hogy mitől értékes/értelmes/élhető az élet...
... Csak nem mindig alakul minden szándékunk szerint...
Nem minden esetben hat a kapszula, arról nem is szólva, hogy az a fránya gyógytea pedig, csaknem mindig keserű...
Elgondolkodtató, válasz-keresésre, elmélkedésre inspiráló versedhez szeretettel gratulálok!
Hát persze, hogy nincsen igazságosság. Attól, hogy valaki "szépen" próbál élni, még akármi megtörténhet vele.
Néha megkörnyékez a fatalitás érzete: talán az ember magának keresi és találja meg a bajt, a viszontagságot.
Olyan egyszerű lehetne pedig az élet, de az érdekek, a pénz, a rosszul működő társadalmi szocializáció, az emberekben rejtőzködő temérdek agresszió bonyolulttá teszi rövidke materiális pályánkat itt a Földön.
Van persze olyan, aki sosem rágódik ehhez hasonló témákon, nem méricskéli magát. Úgy tűnik el, ahogy jött: váratlanul, nyom nélkül. Beül a még szinte meleg, hivatali székébe egy hasonló, jellegtelen, letompult ember, és mehet tovább a megélhetésért folyó hétköznapi szemfényvesztés.
A kérdés bennem gyakran felvetődik: jobban élünk most, mint 10 ezer éve? Van-e más célunk azon kívül, hogy éljünk, hogy a kor szemszögéből nézve minőségibb életért brusztoljunk, hogy azt egyre bonyolultabbá, drágábbá, környezetkárosítóbbá tegyük?
Mi lesz, ha kipukkan a globális lufi? Az őskorban legalább mindenki tudta, hogy kizárólag magára és nagycsaládjára számíthat, úgy rendezkedett be. Most viszont - komoly válság esetén - összeterelt emberek milliói pusztulhatnak el tehetetlenül, kiszolgáltatva, kinyújtott, üres kézzel - lábon.
Köszönöm, hogy olvastál!
Pacsi: tokio :)