Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.
A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.
A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
Hozzászólások
Szia Évikém!
Madár az...., egy erdei fülesbagoly!:)) Tiszafánkon költötték ki két tojásaikat, és ők négyen - Apa, Anya, Gyerekek - néhány hetet nálunk töltöttek, a mi legnagyobb örömünkre! Mikor megerősödtek kócos fiókáik, visszatértek az erdőbe. Remélem, tiszafánk jövőre is szülőszobaként fog üzemelni...:))
Örülök, hogy átéléssel, értőn olvastál... Valóban nem csak a madarakról szól ez a versem.
Évek óta etetem őket..., de pontosan így etetem a hajléktalanokat is. Ha elmegyek otthonról, ami van bezacskózom, és viszem utamra. Mindig akad egy éhes ember, aki örömmel elfogadja.
Köszönöm hozzá(m)szólásodat, empatikus soraidat nagy örömmel olvastam. Ölellek szeretettel érte.:)
Csodálatos a felvétel, bár lehet, hogy a szemem rossz, de mintha nem madár lenne a fák között.
Szánalom ébred az emberben a kiszolgáltatott madarak iránt. Tisztán látom magam előtt a szituációt, s szinte borzongom a szél hidegétől,. Érzékelketően hat rám a kép, amivel beállítottad a madarak helyzetét. Szégyellem, se piszok módon beugrik nekem a sok fedél nélküli, akinek szintén nincs hova mennie szél, hó fagy esetén. fedél, ember, reménytelenül, tél, valóság. CSEND.
Drága Évikém!:)) Látogatásod, és véleményed nagyon jólesett, szívből köszönöm, és remélem, hogy hamarosan viszonozhatom!
Ölellek érte szeretettel, hálával, Lótusz.
Köszönöm megtisztelő jöttödet, és véleményedet drága Erika!
Tudom, hogy érzékeny lelked rezonál mások bajára... Nem tehetünk úgy, mintha nem látnánk, tudnánk sokak reménytelen helyzetéről.
Ölellek érte szeretettel, Lótusz.
Drága Szaffy... Jól érzed, a párhuzam nem a véletlen műve. Sok-sok éhes, fázó, és didergő lélekkel élő embertársunk vágyik biztonságra, melegre, ételre, és főleg szeretetre... Csakúgy, mint a madár, kiről írtam. Szívből köszönöm értő olvasásodat, szavaidat, ölellek szeretettel, Lótusz.
Olyan költői képeket társz elém, olyan megrendítő hangulatot, hogy csak kapkodom a fejem. Még olvasgatnom kell többször. Köszönöm az élményt drága Lótusz!
Én is így vagyok vele, drága Lótuszom. Helyettem is írtad!
Szép és megható.
Ölellek, Erika
Drága Lótusz! Az árva madár képe nagyon emlékeztet a hasonló sorsú emberekre. Szomorú versed megható, a magányosság, a kiszolgáltatottság fájdalma érződik. Milyen jó lenne, ha megfagynának ezek az érzések is télen, és soha nem olvadnának fel!
Ölellek szeretettel: szaffy