SZÉPIRODALOM ROVAT

Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.

A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.

A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
ALKOTÓ

Triptichon

10843598669?profile=original     Nem szűnik a varázs

     nem múlnak az álmok, szelíd
     határsértők, szememből szemedre
     áthajolnak napvilágnál inni
     csillagok fényét, tüzet gyújtani
     pázsitodon, majd kioltva meg-
     rabolni rejtekeidet, nem fogyó
     rejtelmeidet — körülölelnek
     mindennapjaim: titkos ékszered
     szorításuk, tűz-ujjuk nyoma, és
     már nem szűnik a varázs soha,
     szerelmem ébreszt, s bocsát rád álmot.

     Itt áll előttem

     éltető fénybe öltözötten, és
     sugarát szelíden rámveti: íme
     választott napom, holdam és minden
     csillagom, partról a vágyott, álmodott
     tenger, és "föld!" kiáltás az árboc-
     kosárból, élet, mely puszta létével
     hevít a szenvedélyig, és kitartanom
     segít, élni én beléköltözöm —
     magára gyújtott, és végigégem.
    
     Már sosem fogunk

     se asztaltól, se ágytól, már csak itt
     a közelemben, ha legtávolabb
     távol, ing alatt lángként rejtelek,
     bőröddel bőröm perzseled, járjak
     bár bárhol, fölékesítve napjaim
     a megújuló vágytól, mindenkor bennem
     virágzol, bizonyosságod tudata
     kivezet mocsárból, sárból, és már
     sosem fogunk se asztaltól se ágytól.

★
★
★
★
★
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához a(z) 4 Dimenzió Online tagnak kell lennie!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum