SZÉPIRODALOM ROVAT

Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.

A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.

A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
ALKOTÓ

Változó árnyék



Úgy vélem, már mindent elértem.
Nincs bennem űr, ami fájna.
Sem tomboló jó kedv a halálra
ami megtorpanna, ha látna.

Van házam, vagy saját börtönöm
melynek rabja, s őrzője is vagyok.
S ott mormogó ajakkal hagyjatok,
ha a süketség bennem gagyog!

De nyitok én, nyitok rést szememre
s láthatóvá válnak akkor a falak,
a tömény, roppanó-vörös tégláin
elhalt csontos, munkáskéz-akarat.

És látni vélem árnyékát a vágynak
ahogy lopva bújik szegletében el.
Mert magam körül változnak a tárgyak
hisz’, minden várból egyszer menni kell.

De kilincsét mélyen a szívembe rejtem
s ha már posztján nem strázsál bakó,
utak simítják görbült, béna lábam
s késve rájövök: - Élni volna jó!

Továbbnyitom szemem. Nem csak résnyire.
S retinám lesz Zeusz legszebb égisze!
Villámok hagyják el cirrus hajamat,
kereszten a szög alá kezem beakad.

Mert belőlem nőnek a felhők is
amikor harmatpontban vagyok.
S könnyemben úsznak csillagok,
ha bogárka hátán ragyog.

S őszi tücskök ciripelve rólam vallanak,
ha dunna-fellegködben megvillan a fagy.
És fatörzsekre puha mohát lehellek.
Így talán rám akadsz, még az is meglehet.

Majd meleg szobád csendje sírva én leszek,
ha szalag fonja kezed, legszebb versemet.
Mert tovább élsz, hisz’ benned új valóra válnék,
s ahogy változol, úgy leszek más árnyék.


★
★
★
★
★
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához a(z) 4 Dimenzió Online tagnak kell lennie!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • FŐSZERKESZTŐ
    Zoli változatlanul megfog a versed, pedig már nem hat az újdonság megdöbbentő erejével. Most is találtam benne kedvenc sorokat: "Van házam, vagy saját börtönöm melynek rabja, s őrzője is vagyok. S ott mormogó ajakkal hagyjatok, ha a süketség bennem gagyog!" "És látni vélem árnyékát a vágynak ahogy lopva bújik szegletében el. Mert magam körül változnak a tárgyak hisz’, minden várból egyszer menni kell." Jól mutat a "MŰ-TEREM"-ben is. Gratula + ötös pacsi! :))

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum