SZÉPIRODALOM ROVAT

Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.

A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.

A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
ALKOTÓ

Vidéki kert

 

Ilyen a vidéki ősz utolsó sugaraiban a fürdőzés. Ilyen egy vidéki kert, ami burjánzik, bár rágja az idő vasfoga. Ilyen egy vidéki őszi mosoly, ami alig...! Nem könnyű és nem nehezebb itt az élet. Búcsúzni az évtől, éveinktől alig fáj és nem is öröm. Lehet, hogy az utolsó fotók az öreg kertben, a fenyők suttogása alig hallik. Oly magasra nőttek a fák, az égig érnek. Éjszaka meglátogatják őket a csillagok. A holdat kettészeli olykor a távolság, a Bécsi hegyek felragyognak, amikor a nyugati szél kifújja a kisváros piszkos foltjait. A kert marad, az őszi kert frissen tartja a boldogtalanságot vagy a nyár melegét, ami itt maradt.

Aztán a december utolsó napja kitárulkozik, hazudja, hogy szebb év, ami most köszönt. Nem akarjuk látni a tegnapot, mit követtünk el, mi van a hátunk mögött. Előre tolakszik január, újévet kiálltja mind, aki felébred. De eljön e az, aki ébreszteni mer, aki segít kiáltani? Vagy megyünk előrenyújtott tenyérrel tapogatózva, mint a vak? Hazudjuk tovább a boldogságot, az örömöt, amit nem volt időnk felépíteni. Akkor vesszük észre, hogy egy évvel megint kevesebb maradt.

 A tudat mégis előre tolja a bizalmat, hogy szebb lesz, meglásd és jobb lesz a jövő! Hisszük, mert hinni akarjuk, hogy építkezünk valahol, valakiben akkor is, ha nem fogja a kezünket egy biztos tenyér. Hát ilyen a vidéki kert, ilyenkor decemberben, várom, félek, hogy a hó egyszer betakar. A lélek mélyén van csak a válasz, mert a lélek tudja, hogy mit akar.

 

Holnap majd fényben úszik a város, csillagok fényei vigyáznak ránk. Én ilyenkor biztosan érzem, hogy boldogabb lesz egyszer, e szép Hazám!

L: Burda Zsuzsanna

★
★
★
★
★
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához a(z) 4 Dimenzió Online tagnak kell lennie!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    Lírai hangulatú szép írás. Fotó nélkül, képzeletünkre hagyatkozva is képet alkothatunk arról is, ami digitálisan sem örökíthető meg..

  • FŐSZERKESZTŐ

    Egész más gondolatok keringenek egy burjánzó, ősfás kert rejtekében, mint mondjuk egy hatodik emeleti panelház erkélyén. Az idő persze könyörtelenül múlik mindenütt, de mégis... mintha a tél is barátibb lenne, és a kilátások is kedvezőbbnek tűnnének természetközelben.
    Gratulálok képnek is beillő írásodhoz!

    (Elküldtem az átszerkesztett méretű fotóidat e-mailben. Küldd be azokat légy szíves!)

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum