Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.
A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.
A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK
Hozzászólások
Tartózkodásunk miértje, hogyanja és misztikuma itt e földi létben, minden kor költészetében (is) előkerülő téma. Ki így, ki úgy közelíti meg, és ennek a kifejezése nagyban függ a kortól is. ( Példának okáért eszembe jutott Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban verse (1844!) - bár talán nem egészen idevágó, de érdemes újra elolvasni! Sok gondolata erős áthallással bír korunkra is.)
Ahogy haladunk előre az időben, a technika fejlődése, az információk - ma már nagyjábol korlátlan - elérhetősége talán ennek ellenére még sokkal nehezebbé teszi ennek a témának a feldolgozását. A ránk zúduló töménytelen hírből, adatból ember legyen a talpán, aki ki tudja választani a valósat, el tudja választani az "ocsút a búzától". És ami a rosszabb, az emberek lassan belefásulnak, elfelejtenek gondolkodni, csak hagyják magukat sodortatni valamelyik árral.
Valami ilyen félelmet érzek ki ebből a versedből. Ebben a felgyorsult, kitágult világban elvész ez egyéniség, az érzelem, és minden olyasmi, amitől ember az ember.
Elgondolkodtató, nehéz sorok.
Gratula +a pacsi!
Valóban kedves Földim. Magam is szeretnék utat vágni a rengetegben. Megpróbálom elképzeléseimet egyeztetni az új információkkal, és valahogy rendet tenni a rendszertelenségben. Sok lényeges elképzelést ütköztetek itt egymással: Az entrópia ugyebár a termodinamika egyik fontos fogalma, ami kérdéses, hogy az emberre miként érvényes. Illetve az információcsomagok élőlényként kezelése, valamint, hogy szimulációban élünk-e, vagy pedig egyféle valóságban. Mindezeket összevetve teszek kísérletet élethosszunkra következtetni, amelyet a címnek választott visszaszámlálás is jelez.
Köszönöm az értő hozzászólásodat!
Kedves László!
Ez a vers mélyen filozofikus és elgondolkodtató, amely az entrópia és a múlandóság témáját vizsgálja. Az élet és a halál kérdései, valamint a rendezetlenség és az emlékek eltűnésének gondolatai erőteljes képekkel és metaforákkal vannak kifejezve. A vers érinti az emberi lét törékenységét és a végességét.
A zárósorok különösen megindítóak, ahogy az idő múlása és a pislogó életlángok képét használod. A virradó szél, amely elfújja ezeket a lángokat, szimbolikusan utal a múlandóságra és az élet rövidségére.
Köszönöm az élményt! Szívből gratulálok, igazán nagyszerű vers!
Szeretettel: Kata
Köszönöm a figyelmed és a véleményed kedves Kata, igazán megtisztelő.
Köszönöm, hogy olvastad és reagáltál Géza!
Ez a kis darabom egy elalvás előtti állapotot tükröz. Lényegében néhány tudományos magyarázatot próbáltam lefordítani magamban az érthetőség szintjére. A bennünket elérő információk ugyanis néha olyanok, mintha egy másik univerzumból származnának, annyira távolinak tűnnek. Biztos következtetés természetesen nincsen, a verstanilag rendezett, záró sorok újabb költői képeket, további kérdéseket vetnek fel.
Amíg az emberben buzog a kíváncsiság, amíg vannak céljai, van egyénisége, valóban nagyobb az esélye az életre. Akik elhagyják magukat - "Rendszerünk struktúrája zömében egyszerűsödik" -, azoknak korán befellegezhet. Épp ma olvastam, hogy egy hajléktalant hiába karoltak fel, hiába volt már lakókocsija is, 52 évesen elhunyt. Az ő életlángját a támogatói sajnálatára elfújta a szél.
Amikor nehezen közelít az álom, magam is sok mindenen el szoktam merengeni. A te versbe foglalt tűnődésed viszont kifejezetten jövőbelátó képet vetít elém. A lezáró, jó ütemű rímes sorok viszont visszakanyarodnak a jelenbe, oldják a futurisztikus hangulatot.
Elismeréssel gratulálok!
Sajnos a hajléktalanok világa egy talányos fejezet. Az ő toxikus életformájuk bármikor összeomolhat. Köszönöm, hogy összefoglaló gondolataimat olvastad, és velem együtt merengtél a jövőn.
Elgondolkodtam, vajon a lelkünk képes feldolgozni ezt a ránk zúduló termérdek információt, amit a világ folyamatosan termel, vagy inkább a szívünkre hallgassunk és csak azt tartsuk meg belőle, amit hasznosnak találunk? Az embert nagyon is befolyásolja az amit lát, hall, s ha az igazi értékek valóban elvesznek, szeretet, hála, öröm, szivesség, jóság, békesség stb. és "észrevétlenül kerül egyensúlyba a mindent átható rendezetlenség" akkor valóban nagy bajba kerülhet az emberiség!
A rendezetlenség a világban egyre nő, ugyanis az egyensúlyba került rendszer minden szempontból homogén, szerkezete kevésbé bonyolult, hiszen mindenhol ugyanolyan. Erre mondom én: amint az emberben is eluralkodik a rendezetlenség, „elveszti eredeti, kivételes érdekességét", így beindulnak azok a folyamatok, amelyek "életszimulációját" megszüntetik.
Magyarán, már nem hordoz kellő kihívást, motivációt, ezért nagy eséllyel felváltja egy új közreműködő.
Köszönöm, hogy elgondolkodtál a témán és reagáltál!