Kováts Péter bejegyzései

Igy élünk mi.

Kováts Péter publikálta: január 24, 2010, 11:44

Új himnusz kell, s új szózat isés mindez rögtön egy füst alattkeressük gyorsan s vegyük megvalami végkiárusításban, áruk alatt.Nem kellenek a hitek,a becsület mit se számitbilincsben mosolygó álbróker kells egymást pocskondiázó szarházik.A hajdanvolt országtemplom székeitmily ocsmány népség lepi, lakjakinek ruhája a köpönyeges kedve szerint fordít rajta.Nem szabad agyad gyötörniveretes művekre nincs időigazi művészt megbecsülnia többségben most nincs erő.Csinálunk sztárt a semmi népbőls a pornó csillag jobban ragyogs a mi művészeteink hegyérőla porba hullnak az igazi csillagok.Gyémánt helyett bizsut hordunkcsillog az is elég szépens gagyi aranyoszkár villana sómenek fénytükrében.Behabzsoljuk létünk soránaz egész hamis árnyvilágots temetőbe nem viszünk mástmint egy halom adósságot.

Olvass tovább…

ÖRÖKÖS TAG

Sirfelirat most

Kováts Péter publikálta: január 21, 2010, 12:08

Ha mindenről mi itt tartVégleg lemondtam márMert e kegyetlen világRiasztóan sivárHol kedvtelésből pusztítA hazát szerető csürheKinek még a szemeteskuka isKommunista ellenfeleHol lélekgyilkosok játsszákSzámító játékaikatHatalomvágytól fűtött álmokCsaládokat szétbomlasztanakHa tollam alól már elfogy a papírÉs fáradt lelkem nyugalmátVégre megadja egy sírMondd, idegen ki megállszS tűnődsz e halom felett,Mond-e még valakiLíraian szép verseketS idézve hangom bársonyátKi gyújt értem gyertyátS ki énekel repp helyettEgy emlékező, Áve Máriát.Áve Maria lelkem fájdalmas emléktől terhesÁve Maria nézz le rám fogadj szívedbe kérlekÁve Maria kérlek, segíts hinnem nem volt hiába az életÁve Maria.És aki hallani és látni is szeretnéhttps://www.youtube.com/watch?v=2quPZX1WEmA

Olvass tovább…

ÖRÖKÖS TAG

Születésnapi köszöntő

Kováts Péter publikálta: január 20, 2010, 11:11

Volt ----- Lesz ,ennyi és nem több.Ha megállunk egy pillanatraszámot vetni,vissza és előre nézni,nincs jelen,két idő van :Volt --- Leszennyi és nem több.A múlt szürke árnyaitaz emlék homályából idéznivajon érdemes-ebehegedett sebek,felejtett harcok vereségeikeserű pillanatok könnyeihalott szerelmek kínjaimind - mind múlt árnyai márkár vele kedvet rontani.Nézni s emlékként idéznia napsugarat kell.A győzelmeket, a derűta szép perceket,a beteljesült szerelmeket,a sok boldog pillanatot,mely most évekké olvadva összemost mind itt tolonghogy köszöntse a születésnapod.Jelent idézni úgy kellmint múlt eredményét,melyet a ma hordoz magába.A láncolt folyamat így egész.Belőle kiragadni eseményt„” mi lett volna ha......””ez nem dialektikus.Az indulással az érkezéstösszevetni így kell,s közte ott van mindazmi volt,s meghatározzaa lesz folyamatát.Élt éveid a múlté márjutni honnan s hováa terv az álomhogyan sikerülts mi lett végül a valóság ?sikerült-e mindigEMBER -nek maradni,olyanok között iskik ösztönlényként élnek,hol a becsület nem számiterénynek.Megtettél-e mindentbarátaidértamit megtehettél értük.Tudtál-e szerelmet adniönzetlenül, szívedbőltisztán és egyszerűen.Megtaláltad-ecselekedeteidbenönmagads a tükörbe egyedül nézvevisszamosolyog-e rádegy ismerős arc?Hagytál-e már „nyomot”magad után a végtelenbenhány ember őrzi féltvea Tőled kapott álmot ?A bajban hány emberneknyújtottál kezetés vajon hányan lennénekkik utolsó falatjukat isboldogan osztanák megVeled.Ha sor kerülne rálennél-e hajléktalanvagy van-e ajtómely nyitva áll biztosan,feltételek nélkül mindig.És most a Kérdéssúlya nyom:Hogyan tovább ?Megtaláltad-e már azOKOTamiért lelkedtapasztalatot gyűjtenie világon öltött testet.Mi vár még rádamíg utoljára hajtoda ‘Nagy’ álomra fejed.És van-e elég erődhogy mindazt megtegyed.Ki vagy mi mutat utat ?Bűneid alól ki ad feloldozást ?kinek tárhatod kilélek kapuidatha már minden perc fáj.Elröppent e néhány évszámot vetni érdemes.A tovább-ot meghatározza majda józan ész s a szeretet,s a tetteid felettítélkező lelkiismerethallgass ráott van mindig veled.Mert ne feleddez a TE életed.Buzgó tanácsnokoknaklehet ötlete száz meg százs ha nem sikerülneők félre állnak„ nem úgy gondoltam”„Mért nem így csináltad”Döntened mindigmagadnak kell,és megélned is!Mert jóban még sok a társ,de bajban, fájdalomban,kevés ki ajtót nyit rád.Vágyódhatsz többre, másra,milliókra, gazdagságra,Kesereghetsz, hogy nekedcsak ennyi, csak ennyi,adatott meg,Azért azt ne feledd!az élet is olyan, mint a szerelem:„ és hiába vágyódsz a halálba,hát élj ! s tanuld meg elfogadni,hogy nem tud ennél többet adni! „NEKED !Mert léted egyszeri ésmegismételhetetlen.Mit most elmulasztaszholnap már elérhetetlen.S nincs mód tanulnimert holnap márminden másmilyen.Mert e porszem Te vagya végtelen létben,a Te részed végét nem tudhatod,de része vagy,így „Ő” sincs nélküled,számára azonban nem vagy másmint lélegzetvételnyimúló pillanat.Élvezd hát ki életedminden percénekminden üzenetét.Mert bár léted avégtelenhez mérvebólintásnyi csakNeked ÉLETED !,visszahozhatatlanlehetőségedmarad.

Olvass tovább…

ÖRÖKÖS TAG

Voltál

Kováts Péter publikálta: november 20, 2009, 11:24

Elszürkült a vágy, álmokból alkotott képe.
Kihunyt a tűz, parázs sem maradt belőle.
Nem jajdul már dallam, hogy elérjen Téged,
Gyűrt párnámról eltűnt mára már a képed.
Nem keresem már görcsös akarattal,
A helyeket, hol vártalak színes áhítattal.
Elhomályosult tündér lényed fénye,
Belesimultam a Nélküled-létbe.
Gúnyosan néz rám távolból az arcod,
Mondtad: sírig szeretsz majd!
Hát feladtad a harcot?
Harcot? – nos, meglehet, de tudd!
A szerelemhez Téged én teremtettelek.
Én szőttem beléd az ábrándok selymét
Kiszínezve lényed múlandó fényét.
Az érzékiség buján szép ruháit
Képzeletem aggatta fel rád,
Belőlem fakadt e színesen szép világ.
Most elteszem mindezt Mint értékes festményt,
Tarka emlékházam Legféltettebb kincsét.

Olvass tovább…

ÖRÖKÖS TAG

A szomorúság anatómiája

Kováts Péter publikálta: szeptember 30, 2009, 14:59

Ha a szomorúság megül lelkeden,nem létezik erő, mely megmentsen.Nyílt seb, métely ez, mi lassan terjed,s ilyenkor nem találsz boldog percet.És könnyek szöknek szemedbe,ok nélkül és váratlanul,szorongás ül meg szívedbe,néha megmagyarázhatatlanul.Legyintesz rá, bár jól tudod,nem hagy nyugodni a gondolat,elég egy dal, elég egy hangulat,beléd mar újra, bár titkolod.S ha le akarod írni,Vagy el szeretnéd mondani,Barátodnak, vagy bárkinek,Cserben hagy a képzelet.Eltűnik a miért belőled,köddé válik, elsuhan.Nincs racionális válaszod,csak mélyen ülő fájdalom van.S kerülnek majd az emberek,mint leprást, kinek szemébőla fekete halál integet,és rájössz lassan, téged márAz álmok sem segítenek.De ne törj meg! Fel ne add!Küzdj mosollyal, vidám dallal,s keress igaz barátokat,a velük töltött percek elűzik,a kegyetlen fantomokat.

Olvass tovább…