Ajtómon kilépve a kora reggeli szellő lágyan érinti meggyötört arcomat. Üdvözöl, és bíztatni próbál. Mélyen magamba szívom, az egész város emlékével együtt, miközben visszatérek azokba az időkbe.
– Jó reggelt, Walt! – szomszédom kávéját kortyolja ter
Nézem, ahogy a kötélen száradnak a
ruhák, amikor beléjük kap a szél, és a
csíptetők balettjét, ahogy ide-oda
táncot járnak.
Dagadnak a lepedő-vitorlák, és a
friss mosás illata elér hozzám.
Felvetted az ingemet. Részese lettél a
fájdalmaimnak, ú
Vagyok a vágy, mely
mindig rád szomjas,
vagyok egy könyv, hogy
mindig engem olvass.
Vagyok a gondolat,
akkord egy gitáron,
álmodó szívemet
boldogan kitárom.
Csillag vagy nekem,
mely éjszaka ragyog,
hajnalpír méhében
szívem érted vacog.
Te vagy a
A Tél apránként összecsomagolta didergető, fagyos holmiját, majd még mielőtt odébb állt volna, pár szót váltott az őt leváltó Tavasszal, hogy mégis mire számítson majd. Miután a kimerítő beszélgetésük végére értek, búcsúzóul ígéretet tett, hogy talál
Csodálatos tavaszi reggelre ébredt a világ. A kellemes, meleg levegő hírnöke volt a közeledő nyári forróságnak. A madarak csicseregtek, a távolban a nap felfelé igyekezett, jó reggelt kívánva mindenkinek. Az autópályán a mikrobusz százharminccal r
Jeff magasra nyújtotta harmadik karját, majd letépett egy ikeralmát a fáról. Tüzetesen átnézte: közelről távolra, távolról közelre. Megkopogtatta, ellenőrizte tömörségét, vájatokat keresett benne, hogy valami geoféreg esetleg megkezdte már a belsejét
Lombok elé gombok vannak varrva a fákra, hímzett virágok mellé, a ruhára. Cserben hagyott szerelem fekszik az ágyon, selyemharisnya a lábon. Meztelen karban meztelen hajlat, kócolás nyomai a barna hajban. Mozdulatlan szemekben matt tükröződés.
Lekap
Az ágyánál álltam és elengedtem a kezét...
S közben figyeltem halkan búcsúzó, könnyes tekintetét.
Ő soha, soha nem engedte el kezem,
Féltett, óvott mindig türelmesen,
Cserébe ócska hálám simogatta,
Mégis... most mégis utoljára
Kezem szorosan fogta, s
– Ez volt az utolsó doboz. – közölte mosolyogva a költöztető cég vezetője miközben leporolta kék kezeslábasát.
– Nagyon köszönöm a segítségüket József! – azzal leszámoltam a munkadíjat a férfi széles tenyerébe némi borravalóval megtoldva.
– Ha a jövőb
1
Minden évben egyszer eljövök erre a játszótérre. Október vége van, szombat délelőtt. Hajnalban esett. Néha erősebben tépázza a szél a fákat, és ilyenkor a nyakamba rázza a megmaradt esőcseppeket. Egymagam lépdelek a fák alatt, csak néha-néha lézeng
Az őrület árnyéka
Ünnepek, szózatok, felemelő fények,
csodájára járunk, mi egyszerű lények.
Imát zengünk álmodón, örömtől zsongva,
színes ködben tündököl a tisztesség szobra.
E szobor mögül kilesünk a ködöt hessegetve
hogy kutató lényünk, a gyönyört megk
Keveseknek beszéltem róla, hogy kislányként, képzelt dobozkát őriztem, amibe egyetlen vágyamat rejtettem. Azonkívül nem is volt másom (a szüleim korán meghaltak), csak az esténkénti sírásom. Attól megnyugodtam, és elaludtam. Álmaimban mindenütt, a vá
Lennék vágy, mi benned ringna,
elmerülnék álmaidba,
erdő szélen, lennék patak,
eloltanám a szomjadat.
Lennék hold, az éjszakában,
hűs árnyék, a forró nyárban,
rossz kedvedben, lennék remény,
ha sötétben jársz lennék a fény.
Madár dal, mely hozzád
– Hógolyózzunk! – kiáltotta el magát Misi, és máris hatalmas hógömböt formázott kesztyűs kezével.
Az udvaron gyülekező osztálytársai rögtön beszálltak a játékba.
– Hócsata! – kiabálta futva Peti, Misi legjobb barátja.
Az iskola udvara megtelt hangoskod
Hatvan év felett is
lehet szép az élet,
őszi virágzásban is
szomjazik a lélek.
Hatvan év felett sem
fakulnak a csodák,
megújuló hitünkből
reményt lel a világ.
Hatvan év felett is
szükség van a bókra,
szerelmes szívből nyíló,
boldogító szóra.
Hatvan év felett is
h
