SZÉPIRODALOM

Nézem, ahogy a kötélen száradnak a
ruhák, amikor beléjük kap a szél, és a
csíptetők balettjét, ahogy ide-oda
táncot járnak.
Dagadnak a lepedő-vitorlák, és a
friss mosás illata elér hozzám.
Felvetted az ingemet. Részese lettél a
fájdalmaimnak, ú

Az álom

–Az álom. Az álomról beszél nekem?

Holczer poharát letette, de tekintetét nem vette le róla. Baràtja is sört ivott, de nem a buborékokat, hanem a szemben űlő arckifejezését kutatta.

–Egy rögeszmévé vált, – folytatta Holczer. – Be kell vallanom,

A Tél apránként összecsomagolta didergető, fagyos holmiját, majd még mielőtt odébb állt volna, pár szót váltott az őt leváltó Tavasszal, hogy mégis mire számítson majd. Miután a kimerítő beszélgetésük végére értek, búcsúzóul ígéretet tett, hogy talál

Csodálatos tavaszi reggelre ébredt a világ. A kellemes, meleg levegő hírnöke volt a közeledő nyári forróságnak. A madarak csicseregtek, a távolban a nap felfelé igyekezett, jó reggelt kívánva mindenkinek. Az autópályán a mikrobusz százharminccal r

Jeff magasra nyújtotta harmadik karját, majd letépett egy ikeralmát a fáról. Tüzetesen átnézte: közelről távolra, távolról közelre. Megkopogtatta, ellenőrizte tömörségét, vájatokat keresett benne, hogy valami geoféreg esetleg megkezdte már a belsejét

Lombok elé gombok vannak varrva a fákra, hímzett virágok mellé, a ruhára. Cserben hagyott szerelem fekszik az ágyon, selyemharisnya a lábon. Meztelen karban meztelen hajlat, kócolás nyomai a barna hajban. Mozdulatlan szemekben matt tükröződés.

Lekap

Az ágyánál álltam és elengedtem a kezét...
S közben figyeltem halkan búcsúzó, könnyes tekintetét.
Ő soha, soha nem engedte el kezem,
Féltett, óvott mindig türelmesen,
Cserébe ócska hálám simogatta,
Mégis... most mégis utoljára
Kezem szorosan fogta, s

– Ez volt az utolsó doboz. – közölte mosolyogva a költöztető cég vezetője miközben leporolta kék kezeslábasát.

– Nagyon köszönöm a segítségüket József! – azzal leszámoltam a munkadíjat a férfi széles tenyerébe némi borravalóval megtoldva.

– Ha a jövőb

1

Minden évben egyszer eljövök erre a játszótérre. Október vége van, szombat délelőtt. Hajnalban esett. Néha erősebben tépázza a szél a fákat, és ilyenkor a nyakamba rázza a megmaradt esőcseppeket. Egymagam lépdelek a fák alatt, csak néha-néha lézeng

Az őrület árnyéka

Ünnepek, szózatok, felemelő fények,

csodájára járunk, mi egyszerű lények.

Imát zengünk álmodón, örömtől zsongva,

színes ködben tündököl a tisztesség szobra.

E szobor mögül kilesünk a ködöt hessegetve

hogy kutató lényünk, a gyönyört megk

Keveseknek beszéltem róla, hogy kislányként, képzelt dobozkát őriztem, amibe egyetlen vágyamat rejtettem. Azonkívül nem is volt másom (a szüleim korán meghaltak), csak az esténkénti sírásom. Attól megnyugodtam, és elaludtam. Álmaimban mindenütt, a vá

Lennék vágy, mi benned ringna,
elmerülnék álmaidba,
erdő szélen, lennék patak,
eloltanám a szomjadat.

Lennék hold, az éjszakában,
hűs árnyék, a forró nyárban,
rossz kedvedben, lennék remény,
ha sötétben jársz lennék a fény.

Madár dal, mely hozzád

– Hógolyózzunk! – kiáltotta el magát Misi, és máris hatalmas hógömböt formázott kesztyűs kezével.

Az udvaron gyülekező osztálytársai rögtön beszálltak a játékba.

– Hócsata! – kiabálta futva Peti, Misi legjobb barátja.

Az iskola udvara megtelt hangoskod

Hatvan év felett is
lehet szép az élet,
őszi virágzásban is
szomjazik a lélek.

Hatvan év felett sem
fakulnak a csodák,
megújuló hitünkből
reményt lel a világ.

Hatvan év felett is
szükség van a bókra,
szerelmes szívből nyíló,
boldogító szóra.

Hatvan év felett is
h