Matyi platinaszőke, betekert fürtjeivel, önbarnító krémmel kezelt bőrével és nyugati import, hippi öltözetével úgy nézett ki a középiskolai, második osztályos évnyitón, mint egy nemet váltott szerecsen Barbie. Akkoriban pedig még hallani sem lehet

Béla elgondolkodva serénykedett az 1800-as évek végén épült, korabeli historizáló jegyeket hordozó stílusú, zuglói ház földszinti lakásában. Gondolomformán elégelte meg, amikor a keverőtárcsás mosógépe már eleget hangoskodott. Kiszedte a ruhákat,

    
        A férfi kicsit dühösen huppant bele a fotelbe. A távkapcsoló is mintha csak bosszantani akarná, a tegnap este nézett csatornát hozta be. Valami politikai műsor lehetett, mert az Akiket a Nemzet Nemzett párt képviseletében egy pislogós mi

Nemrég új lakásba költöztem, és a nappalim falára kerestem képet, fotót, bármit, ami tetszik, de a galériákban valahogy nem találtam meg a nekem tetszőt. Ekkor hívott fel Endre, hogy mutat nekem valamit, nézzem meg, ugorjak el hozzá valamikor a héten

Sally

Sally szépségével csak butasága volt egyenlő. Csodálatos fekte bundája úgy csillogott, mint tekintete, amikor úrnőjére nézett.  Annyi minden volt ebben a tekintetben. Végtelen  szeretet, vak bizalom és valami megmagyarázhatatlan érzelem, mi

Mottó: "Az írók mindenre emlékeznek. Különösen a fájdalomra. Vetkőztess egy írót pucérra, mutass rá a forradásokra, és ő még a legkisebbnek is elmondja a történetét. A nagy sebekből pedig nem amnézia lesz, hanem regény. Némi tehetség nem árt persze,

Az ablak alatt sétált. Majd minden nap ugyanabban az órában, lehajtott fejjel egy idős szolgáló kíséretében, mintha a járdán siklana. Vele és lángoló tekintetével sem törődött.Talán észre sem vette, hogy valaki csodálja.

Kicsi, vékony alakját na

Akkoriban 1967-es évet írtunk. Tombolt a kőkemény szocializmus. Még jó néhány hónapnak el kellett telnie ahhoz, hogy bevezessék az új gazdasági mechanizmust, Magyarország gazdaságirányításának és tervezésének átfogó reformját, amelyre csak 1968. jan

Maradtam volna még...

Maradtam volna még,
de a kék lehalványult az égről...
s rojtok lógtak ki
a tél szakadt zsebéből
amikor sárba esett
a tegnapi csillag.

Együtt néztük
éjfél után...
s puha parázzsá vált a délután...
Sötét foltok nőttek az est szárnyára,
aztán

Kellner Alfréd a hatvanas évek derekán egy patinás borozót vezetett a belváros egyik eldugott mellékutcájában. Nem volt nagy forgalma, így igazán ráérősen teltek napjai. Egyébként sem volt komoly igénye a fokozott sürgés-forgásra, mivel a fizetés

Életfolyómból múltvizet merítek,
kétmaréknyi tükrében nézem életem...

       Hozzám hajolsz,
       benne meglátom szemed,
       simítanám arcod,
       nyújtom kezem...

ujjaim közt a víz kicsorog,
nyitott tenyeremen lepereg,
nem marad m

Ködös, novemberi este.
Csúszós, nyálkás az úttest.
Autógumik surrogása a vizes úttesten.
Óvatosan vezetek, mert a látótávolság minimális. Szótlanul ülünk egymás mellett, csak a szemerkélő köd miatt beindított ablaktörlő tompa zaja töri meg néha a

Delíriumos álmok, széttaposott vágyak...

Tobzódó rongy-lelkek, nyegle gigerlik

osztják a csodát, aranyat, mézet,

míg az ügyeletes eskütevők, a soros esküt teszik.

Csak állok itt bambán, a valami

és a semmi közt félúton a csörtetés felett,

ví

Kifulladva elhúzódott Aotól.

Letérdelt és néhány percig nézte a mozgó árnyakban tehetetlen, széttárt combú kedvesét.

Távolabb, a barlang sötét mélyében hallotta a többiek nyögését.

Lassan fölállt, hogy megnézze a kinti sötétséget.

Tűzlángocskák fut

Fogva tart a két szemed, bár meg sem születtél,

fogva tart, mint száz gyönyör, ha izzok tüzednél.

Messzi múltból tündökölsz, hol én sem éltem még,

te is csak egy álom vagy, édes szellemkép.

Semmi ködén követtél, hozzám köt hited;

jöhet nyár, vagy

 
‒ Kinyitotta a szemét!

Hallotta a női hangot, és egy nagy kékséget látott. Nem tudta, hogy mit, és nem értette, hogy miért mondta a nő, hogy a szemei nyitva vannak. Azelőtt csukva voltak? Hol volt most és miért?

Rengeteg kérdést akart feltenni, de