SZÉPIRODALOM

Bernáth Aurél képe alá

részvétlenség s részvét holt arcai szűnnek
ellopott szemfedők már-nem-rejtette
elillant Janus-i sugarakkal egyazon érme
két oldalán lassulón lopakodó rozsda
komor hűvös ünnepe eldobott homlokok
maszatolódott kevély szívek még a Styxe

Bortnyik Sándor képe alá

ahol egy kicsit egykor volt macskaköves út lejt
bólints szürkéskék emlékeimre mit az Idő fölszed
s fekete kandeláberek szökő félhomálya övez
idegen gázláng szikáran idegen de szívnek ismerős
álma még nem világol csak a robosztus m

Nemes Lampérth József képe alá

mert beleáll konokul a szívben vöröslőn forgó ittlét
a zöldekbe zordul őrzik ráomlanának felavatott egek
kékjei hűsen de szelíden alatta lombtalan fák mutatva
az izzó erők belső koronáit ahogy világol az árva jelenlét
ékköve

Csontváry Kosztka Tivadar képe alá

a roppant türelem lassuló csendben
nyújtózó élő hagyatéka titáni fények
s árnyékai megkövült arca a konok
emlékezésnek vág kopár itt hagyott
kegyelmet zordon tűnődő felhők
takarásában álmom mi égszínkéken
avatja fel és nag

Ajtómon kilépve a kora reggeli szellő lágyan érinti meggyötört arcomat. Üdvözöl, és bíztatni próbál. Mélyen magamba szívom, az egész város emlékével együtt, miközben visszatérek azokba az időkbe.

– Jó reggelt, Walt! – szomszédom kávéját kortyolja ter

Nézem, ahogy a kötélen száradnak a
ruhák, amikor beléjük kap a szél, és a
csíptetők balettjét, ahogy ide-oda
táncot járnak.
Dagadnak a lepedő-vitorlák, és a
friss mosás illata elér hozzám.
Felvetted az ingemet. Részese lettél a
fájdalmaimnak, ú

Vagyok a vágy, mely
mindig rád szomjas,
vagyok egy könyv, hogy
mindig engem olvass.

Vagyok a gondolat,
akkord egy gitáron,
álmodó szívemet
boldogan kitárom.

Csillag vagy nekem,
mely éjszaka ragyog,
hajnalpír méhében
szívem érted vacog.

Te vagy a

A Tél apránként összecsomagolta didergető, fagyos holmiját, majd még mielőtt odébb állt volna, pár szót váltott az őt leváltó Tavasszal, hogy mégis mire számítson majd. Miután a kimerítő beszélgetésük végére értek, búcsúzóul ígéretet tett, hogy talál

Csodálatos tavaszi reggelre ébredt a világ. A kellemes, meleg levegő hírnöke volt a közeledő nyári forróságnak. A madarak csicseregtek, a távolban a nap felfelé igyekezett, jó reggelt kívánva mindenkinek. Az autópályán a mikrobusz százharminccal r

Jeff magasra nyújtotta harmadik karját, majd letépett egy ikeralmát a fáról. Tüzetesen átnézte: közelről távolra, távolról közelre. Megkopogtatta, ellenőrizte tömörségét, vájatokat keresett benne, hogy valami geoféreg esetleg megkezdte már a belsejét

Lombok elé gombok vannak varrva a fákra, hímzett virágok mellé, a ruhára. Cserben hagyott szerelem fekszik az ágyon, selyemharisnya a lábon. Meztelen karban meztelen hajlat, kócolás nyomai a barna hajban. Mozdulatlan szemekben matt tükröződés.

Lekap

Az ágyánál álltam és elengedtem a kezét...
S közben figyeltem halkan búcsúzó, könnyes tekintetét.
Ő soha, soha nem engedte el kezem,
Féltett, óvott mindig türelmesen,
Cserébe ócska hálám simogatta,
Mégis... most mégis utoljára
Kezem szorosan fogta, s

– Ez volt az utolsó doboz. – közölte mosolyogva a költöztető cég vezetője miközben leporolta kék kezeslábasát.

– Nagyon köszönöm a segítségüket József! – azzal leszámoltam a munkadíjat a férfi széles tenyerébe némi borravalóval megtoldva.

– Ha a jövőb

1

Minden évben egyszer eljövök erre a játszótérre. Október vége van, szombat délelőtt. Hajnalban esett. Néha erősebben tépázza a szél a fákat, és ilyenkor a nyakamba rázza a megmaradt esőcseppeket. Egymagam lépdelek a fák alatt, csak néha-néha lézeng

Az őrület árnyéka

Ünnepek, szózatok, felemelő fények,

csodájára járunk, mi egyszerű lények.

Imát zengünk álmodón, örömtől zsongva,

színes ködben tündököl a tisztesség szobra.

E szobor mögül kilesünk a ködöt hessegetve

hogy kutató lényünk, a gyönyört megk