SZÉPIRODALOM

Megvan már jó pár éve, mikor – annak idején -, nyári vakációzás közben Ferihegy kettes termináljában megfigyelhettem őt: a szélhámost munka közben.
A kissé túlzsúfolt emberforgatagban az enyhén zümmögőhangú légkondicionáló olyan barátságosan fogadott,

Fogadóóra

Számos Antal azon a napon különös, de kétes értékű népszerűségnek örvendett. A pályakezdő tanár eddigi fogadóóráit csak néhány szülő látogatta, most azonban gyökeresen megváltozott a helyzet.

Alig tette ki lábát a tanári szobából, máris melle

Ez a ködös, mogorva reggel
már aligha űzi vissza
a megalkudott éjszakát;
a félig felébredt kómás fej
leszívesebben még visszabukna
a zsongító álomba.

Benn a Ninivei város szívében
patkány-csordák dáridója mellett
egyre inkább
szirupos söté

A nem-látszat kicsinyes,
egykedvű metafóráit
a lyukas fény is alig háborgatja;
aprócska egérlyukak
sem készülődnek senki
emberfia fogadására.

Ugyan, minek is tennék?!
Az ember akár a sztoikusan
szemlélődő, vagy épp csupán
kíváncsi turista járkál
a sorsfordítók

Jól ismerem én a hajdanán
volt Ninive-szagú város
összes kicsinyeskedő szennyesét;
falak s kapuk már régóta
nem fognak kezet velem,
nem fordítják arcukat felém
se boltívek, se házsorok.

Hajnali robotban még elég
vánszorog, akár egy meztelencsiga
egy-két csukl

Azt sosem szabadna hagyni,
hogy az Ember elvesztve
Sorsát megadja magát,
vagy hátat fordítson unottan,
lusta közönnyel a nemesnek,
a Jónak, s nem válogat
– de már mindent tűrten,
alázkodva elfogad;
hogy eltakarja hajótörött,
barázdált Janusz-arcát, ha kérdezi

Alig várta, hogy beköltözzék a Dózsa György úti KOLESZ-ba! Már csak azért is, mert korai kamaszkora óta úgy érezte magát a Nógrád megyei kis faluban - ahol bezzeg mindenki ismert mindenkit, akár a rosszpénzt -, hogy a legtöbb rokona és ismerőse, mint

Kiléptem az egyetem hatalmas, kétszárnyú ajtaján, és megcsapott a januári hideg szél. A hajamba kapott, és barna, hosszú fürtjeim tekergőzni kezdtek a fejemen, hasonlóan Medusa kígyóihoz. Fázósan összehúztam magamon a kabátomat, és épp a kesztyűmért

Barátom Tibor kisétált a nemrégiben épített lakópark társasházának emeleti felvonójából. S bár azt mondják sokan, hogy a lépcsőzés egészséges, ő megmaradt a lift mellett, elvégre az ember csak nem fog negyvenfok melegben, erős páratartalom mellett fe

Szakadt szivárványok,
hátrányos, leszakadt maradéka,
lecsúszott árnyék didereg
sikátorok kihalt udvarán.
Tarkabab, vagy épp elhasznált
ruhacsipesz a szajha-lélek,
mely bármi áron tűrni s túlélni
tanít meg.

Ide-oda ütődik a szánalmas életrostán,
s mint haldokl

Két álomgyönyörű hölgy beszélget az egyetem mélyföldszintén, tehát közvetlenül a felszín alatt, mintha szándékosan szeretnék kikerülni a legtöbb érthetetlen, avagy újonnan érkező, ügybuzgó, kíváncsiskodó embert, aki előszeretettel bámulják meg őket
Ül

Az önmagát is megégető,
néma téboly, mely test
s lélek porából hajdanán
vétetett előbb-utóbb önmagát
kikészítve, foszlányokra tépve,
ordítva szólít a hang:
minden ember-élet ára
jócskán magas,
mégha el sem hiszik.

Elvánszorog bús-mélán
egy-egy bekötött-szemű
cs

Összekuszált, zsibbadt
lelkünk még egyre
kibogozhatatlan lebeg
– de vigyázat, meglehet
már nem is annyira sokáig.

Bordáink börtön-ketrecében
a szív megállíthatatlan
dübörögve ver, küszködik,
mintha csak félálomban,
hibernált kómában kellene
eltűrni álom és éb

Egymást gáncsolva, tolva-lökve
valósággal elemésztődnek már bele;
olcsó aranyforintokért
nem lenne muszáj, se kár,
Janus-arcú lelkiismerettel is
egyre nehezebb a zsigeri Lét
kicsinyes szamárlétráján
való tartósnak becézett
életben maradás.

Rejtélyes

Egész álló nap szinte alig kaptam levegőt. Mintha csak úrrá lett volna lelkem titkosabb mélyén valami belső felismerése annak, hogy valami sorsdöntő fordulat készülődik kissé szánalmas, átlagos életemben. Elvégre - ha úgy vesszük -, nem kis do

Már mindenki szíve
kifosztott kincsesház kell,
hogy legyen?!
Előre nyújtják nyomorgó kezeiket:
koldulnának még,
hogy túléljenek.

Mert most egyet
jelent számkivetett,
s megtűrt idegen,
akiknek mindenük megvan,
sokszor azok kapják a Mindent.
E

Mozdulatlan rohanásokba
von előbb csupán csak az üldözőket,
később már a zsigerileg üldözöttek
népes táborát is;
tekintet-morajlások zuhatagát
- érzi már -, maga sem tudja
megállítani, sem kordában tartani.
Világtalan, beszűkült ócska te

Le akart fogyni - mint a legtöbb ember -, aki nagyon szeretne imponálni egy világszépe, gyönyörűséges nőnek, aki váratlanul toppant be az életébe. Soha éltében nem volt egy sportos, izmos, karcsú macsó, akit valami oknál fogva most kiváltké