SZÉPIRODALOM

Többször köröztem a fővárosi hivatal parkolója felett, mire végre intett az őr, hogy van egy szabad hely. Leszálltam a varázslények számára fenntartott parkolóba és seprűmet betámasztottam a falnál lévő üres helyre.

– Manus profana non tangat! – in

Völgy mélyéből ködös éjszakán,
vén hegy hágóján felkapaszkodtam.
Kihajoltam az Égbolt sötét ablakán,
a sűrű, kék éjszakába beleszagoltam.

A testes Hold szürke hátát
körbe-körbe tisztára sikáltam.
Az Éj kifújta az utolsó párát,
ne törölje

Lettem

Vagyok

Adtam

Kapok

Szeret

Nagyon

Elmegy

Hagyom

Vagyunk

Voltunk

Leszünk ( ? )

(Földim születésnapjára)

Elmúló éveid
múzeum csarnoka,
sorakozik benne
számtalan tétova
gondolat s mestermód
megcsiszolt kőszobor.
Hetvenkét év-emlék
nem lehet búskomor.

Simítanád őket,
ám kezed didereg,
az ifjúkor elszállt,
a derék megremeg.
Bá

Egymás mellett fekszünk a réten,
köröttünk tűzpiros pipacstenger,
fölöttünk azúrkék ég.
Bárányfelhő sehol.
A tűző nap lemenni készülő sugarai
lágyan cirógatják csupasz testünket.
Szinte sistereg a bőröm a forróságtól,
nemcsak a napfény miatt.
Fejem

Ahogy az erdőt járom én,
karcsú kis zöld szál hajlik felém,
s egy fehér bóbita jelzi már,
hogy kibújt a félénk hóvirág.

Megtört a tél, temeti a hunyor,
langyos a szél, aranyvessző bokor
sárgállik körben a töltés tövén,
a kikelet átdereng a hideg

Lelkemre fonja karéját
örökös szálak szövedéke.
Ágak rejtekében virág
bújik szívemnek közepébe.

Kövön fénylik a nap mélán,
alkony árnyéka még nem ér.
Surran az óhajtás némán,
megtelik vele a vér.

A kút csöndben csöppen,
ajkamra lágy vizet dajkál.
A

Gyökere bennem, mégis új,
s változó meglepetés.
Kint fúj szél,
és idebent napsütés.
Nem tudhatom,
hány alakban jön még
felém mindig más felfedezés.
Eső koppan, és zeng az ég,
a föld dübörög. Itt a gondviselés
fűben-fában megterem.
Kíséri ritkás l

Ferdén lógnak a felhők az égből, mintha elbotlott volna a nyár a szeptemberben. Szótlanul bámulom a házból az esőverte udvart. Éppen dél van. Macskám belenyávog az úszó harangszóba, aztán már mellém is szegődik, mint valami szürke sejtelem. Mustársá

Lívia tökéletesen megvolt róla győződve, hogy talán örökre benne ragad a tanárkodásba.
Pedig - ha valamely szakma -, akkor a pedagógusi pálya mostanság csöppet sem kecsegtetett előléptetési lehetőségekkel.
Már ha az előléptetési lehetőségek cím

Félő kézszorítások melegét
manapság már egyre ritkábban,
talán csupán csak kivételes
alkalmakkor kínálja fel
egy-egy eltévedt, kézfogó kéz;
afféle meggyökeresedett szokás,
de egyáltalán nem segíteni vágyó szándék,
melyben ideiglenes körülmények
közt

Én mindig is azt vallottam, hogy az ember autodidakta, tehát gyakorlatilag bármit el tud sajátítani és képes megtanulni, amit csak megkíván sziporkázó képzelete Így az sem meglepetés, ha példának okáért egy szakmunkás, vagy éppen egy gépkocsivezető

A megbuktatott életek
ördög-mosolyával még
egyre vissza-visszajárnak
az itthagyottakat újból
megkísérteni; kijátszák
életvesztő tartot-kártyáikat is,
ha azon múlik kihez is
pártolhat istenigazán
a kisstílű vakszerencse.

Egyre inkább sóvá

Eltávolodnak, elszakadnak
tőlünk a dolgok, barátok,
emlékek, s tárgyak,
csupán a növekvő veszteség
az egyedüli fontos.
Nem szükséges már mozdulatlan,
elérhetetlennek tűnő
örökkévalóságokba kapaszkodni,
ha nincs kivel megoszthatná
az ember belső lelk

Két régi gyerekkori barátnő foglalt helyet egy hangulatos, mégis délelőtti órák környékén csöndes városi kávézó-bárban, mely mostanság igen-igen népszerű lett a kíváncsi emberek körében. A fiatalok éppen úgy megvoltak találhatóak itt, akárcsak a sajá

Csavargós mellékutakon,
köhögős sikátorokon,
pincefalakon át szimatolni,
akár elkóborolt ebek,
szándék s megvalósulás közt
alázat s akarat
immár egyre áthidalhatatlanabb.

Az eszmélet sarkvidéki csápjai
még a mindennapok
bizonytalanná lett
ismeretlenségébe kapa

Az ázsiai férfi már kora hajnalban igyekezett minden szükséges, eladásra szánt holmit precíz alapossággal kirakodni aprócska, háromkerekű furgonából, mellyel az egyik közkedvelt, és zsúfolt pályaudvar mellett parkolt le, hiszen itt mindig n

…és mégis,
ha egyszer elhagysz,
valami bennem
úgy omlik össze,
mint pincében a csend,
lassan,
visszhangtalanul,
 végérvényesen.

Megtanítottad,
hogy a test nem bűn,
egy őszinte nyelv az,
melyen hazudni nehéz.

Ha nem beszélsz rajta,
némább lesz a vilá

Mint egy meglódított biliárdgolyó
az uttesten át utcáról-utcára
átvetődik a város egésznapos
szent zűrzavara;
nejlonszatyrokkal cipekedő
asszonyok csivitelő
nagymamás zűrvazara,
csellengő kóbor kutyák
szózat-vonítása,
mely felhasogatja a pállott,
do

A legtöbb esetben – így is, úgy is -, korai még megvonni az egyértelmű, és határozott mérleget, hogy vajon bizonyos életkorok betöltése után ki mennyire érezheti magát öregnek, fiatalnak, vagy rendkívül fáradékonynak.
A harmincasok kidüllesztett mel