SZÉPIRODALOM

Kicsit gyűrötten ébredt, mert egész éjjel nyűgös volt a gyerek.
Megfázhatott, mert kis láza is volt, teát kellett melegíteni, s mikor már azt hitte,, el
aludt, azért sírt fel, mert kitakarta magát. Elcsüggedten gondolt a kellemetlen
éjszakára, s odaszól

A madarak is előbb-utóbb
már mind leválnak
a rezzenő szelekről;
csupán csak kivénhedt,
aggastyán-csontjaik
reszketnek céltalan.

Mert a szél - sok esetben -,
belakja a vidéket észrevétlenül.
Napfordulók pereméig
is eltöpreng ilyenkor az ember:
vajon a

Már félek a pusztán hagyott,
csökevényesedett Léttől is!
Úgy látszik mind megérett agymosott,
mihaszna fejekben a rossz dolgok sunyító,
galád késztetése.
Gonoszkodó bogács-fullánk szavak suttogó becézgetése
csattogva szórnak fullánkos tüskét,
míg a függetle

Valósággal ki ne állhatta azt a fajta személyiségtől totálisan vadidegen már-már provokatívan tüntető feltűnősködést, és exibicinistaságot - mely sajnos a legtöbb esetben -, akkor jellemzi az embereket, mikor egyszerre valóságos tömegnyomorban kell h

Áprilishoz képest meglepően napsugaras, szinte vidám nyárias meleg volt, amikor egy mackós termetű férfi úgy döntött, hogy taxiba szállt és beviteti magát a kórházba, mert imádott, egzotikus barátnője éppen a kilencedik hónapban volt, és persze el is

A tudatos előrelökés után
- nagy általánosságban -
csúfos Sziszifusz-bukások következnek.
Ha mozdulnak tett-akaratok,
kicsinyes baklövések,
az ember rendre elbukik,
s minden esetben
egyre keservesebb
a talpra vergődés.

Bármikor elmoshatja védtelenné
kiátkozott

Még hallgatni kénytelen
egyre idő-lakatok
néma kattogásait,
homlokának kitaszított,
pattogó zománcát,
így szorong önmaga is
e megroggyant földgolyón.

Céltalanná lett bolyongásában
is tékozló adósa a Létnek;
Mély, setét verem a Végzet,
ha odáig szükséges jutni,

Frissen beidegzett
érzetek közt már
egyre kevésbé lehet kijelenteni,
hogy biztos rév
a puszta Lét.

Megszaporodott
vonzások-taszítások
többrétű fáradtsága
még el-elemészti tagjait,
kiváltságtalanná tett Időkben
"egyesek" szerencsés kiváltságokat
kunyerálgatnak k

Előre néznék, de fél vagy tán
egész szemmel hátulra is.
Zordon háborgása hajléktalanná lett
vándor-szívemnek csak nem nyugszik.
Mert messziről is éppen úgy lehetséges tovább fájni,
sebződni viszontagságosan.

 Valami régi sérelemmel egybekötött,
el-nem-feled

A szupermodellből lett dél amerikai, egzotikus vonásokkal rendelkező színésznő felnézett a kristálytiszta égboltra, ahol csupán egy-két elárvult vattacukorpamacsra emlékeztető kisebb, gomolygó felhőfoszlány vonulását láthatta. Kilépett minden ex

Az osztály hangyabolyszerű zsongása egyszerre csak váratlanul abbamaradt. Mint amikor egy pusztító erejű, apokaliptikus, heves esőzés után hirtelen kitisztulnak az ég könnycsatornái. A szinte mindig filigrán, és csinos irodalomtanárnő, akibe a legtöb

Valami majd mégiscsak megmarad,
akár egy tenyérnyi, aprócska
illanó parázs a szendergő hamu alatt,
falmélyedésekbn megőrzött borostyán-szív,
sóhajok hídján romantikus szent-lakat.
Egyetlen tükör, melyet hegy-élesen kettéhasít
titkolt pillantások, áruló ges

Ahol mindenki csupán csak bólogatva,
bambán hallgat - már maga is -,
látszólagos aranybánya.
Félő a beszéd vagyonával
igazándiból már mit sem lehet kezdeni;
mintha egyszemélyessé lenne
a tolvajbeszéddel egybekötött
szakzsargon s eszperantó.

Mert kézrő

A táj puha csendjét kettő alak zúzta szét. Egy fiú és egy lány lépkedett egymás mellett, miközben lábaik a fehér hó dunyháján nyomokat hagytak.   

.

Mindenki gondolt már az öngyilkosságra, nem? Azt is mondhatnám, hogy aki legalább egyszer nem gon

Acélodat folyton fened,
küzdelem a lételemed,
arcolsz, harcolsz,
cél a cél -
csúcs az, aki csúcsra ér.
…

Ám hovatovább -
hova
tovább?

Sokáig ültem az asztalnál.
Előttem a szétfoszlott régi nejlonzacskóból kiborított nagy halom, feketére, szürkére patinásodott öreg süteménykiszúró. Rakosgatom őket méret, típus szerint, párba, csoportokba. Ezt megtartom, ezt talán, ezt kidobom… vag

(Mint említettem, Földim A 404-es csapdája c. verse alatt, eszembe jutott egy hasonló témakörű szösszenetem. Megkerestem... Biz' ez még régebben íródott - 2007-ben.)

Lefagytam.
A kurzor villog a monitoron,
szemembe röhög:
sokat akartál,
tess

Lassan sétáltam a délutáni hóesésben.
Az óváros szűk utcácskáin keresztülvágva közelítettem kedvenc helyem felé. A hópelyhek lassan táncolva hullottak az utcai lámpák és üzletek fényeiben. A világításban egy-egy pillanatra megcsillant a hópihék apr