SZÉPIRODALOM

Szép tavaszi nap volt. A papnevelde tornyában a harang elverte a hármat.
Vége van a tanításnak. A gyerekek kisereglettek az udvarra, mások visszatértek szobáikba.
Pisti a lépcsőnél várta barátját. Vékony szemüveges gyerek volt. Szorgalmas jó tanuló.

Egy fiatal ember lassan bandukolt a buszmegálló felé. Fáradt volt. A munkahelyéről jött.
Mikor közelebb ért a megállóhoz próbált nagyobbakat lépni. Éhes is volt már nagyon. Igazából csak annyit szerettet volna, hogy hazaérjen egyen valamit és egy jót

Kovács lassan lépkedett az úton az óvoda felé. Szép őszi nap volt. A fák lassan hullajtani kezdték elsárgult leveleiket. Ma Kovács ment a gyerekéért. Felesége nem ért rá, mert főzött.
Az apa igen meg volt hatva. Dicsőségnek vette, hogy ő mehet ma ért

A felkelő nap első sugarai áttörték az égbolt sötétjét. A csillagok még pislákoló fényei erőlködve próbáltak tündökölni, de az egyre feljebb kúszó nap kíméletlenül elbánt velük.

Három macskakölyök bandukolt a közeli erdő irányából a házat körülölel

 
Lassan lépdeltem felfelé a lankás, sziklás domboldalon. Kisebb facsoportok szabdalták a tájat, lábaim mellett ismerősen kanyargott a Rókás patak. Szemem egyre a nyári napsütésben fürdő, magaslaton zöldellő rekettyést fürkészte. A sűrű bozótosból tor

Zihálva kapkodtam a levegőt, miközben a hideg várfal köveihez lapulva vártam, hogy az idegen zsoldosok eltűnjenek a keresztfolyosó sötétjében. A bal karomhoz nyúltam, kezeim ragacsosak lettek a vértől. Letépett ingujjamból rögtönzött kötést készíte

Köd ül a hegyek vállain,
 a fák, mint vén, szelíd halottak,
hallgatnak, s néma lombjaik
az égről válaszokat lopnak.

Lépésem árnyékba süllyed,
minden járda csupa elmúlás,
a tegnap hűlt teste egy falevél,
 mi sírna más…

 Az ősz bezárta a nyara

Néha elgondolkodom, mi is vagy nekem?

Azon kívül, hogy egy gyönyörű szerelem.

Te vagy a nyíló virág, s benne az illat,

Egy fennkölt gondolat, mit egy álom ringat.

A csónak, mit hullámzó tenger vesz körül,

Te vagy az öröm, mitől a szív felderül.

35

Soha nem felejteti el, ahogy egy virágzó bougainvillea betakarta a Marineli kápolnát a hegyoldalban, a végtelen erdő fölött. A levegő rezgett a napsütéstől s majdnem megfoghatóvá vált, de bent friss és enyhe volt. Mindenütt a csend. Valahol az árn

Hajnali háromkor ébredt. Úgy érezte, hogy kialudta a tegnapi fáradalmakat. Megmosakodott, otthoni öltözékbe bújt. Vasárnap volt. Laptopján megnézte az időjárásjelentést. Majd lomhán  visszatette a helyére, és azon törte a fejét, hogy most mit csiná

Csillag hull, s én nézem egyedül,
az ég szeme rám sem rebben,
mint koldus, ki kulccsal zörget,
úgy várok befelé a csendben.

Szívem fázó vándorod,
kiben az Isten is megpihen,
s az éj szelíd fekete bársonyán
múltam suhan halkan, hidegen.

Most ben

Minden hétköznapom ugyanolyan.

Munka, vásárlás, alvás. Munka, megbeszélés, alvás. Munka találkozók, alvás. Aztán a hétvége, majd az egész kezdődik elölről...

Ritkán álmodom, akkor is csak zagyvaságokról, mint például repülő tehenekről, vagy vérengző

18

Volt ideje. Szerda vagy vasárnap, ez egyre ment. Mielőtt elhagyta az aktív életet, azzal bátorította magát, hogy keres majd munkát. Akármit. Csodálatos idea volt. Csak a hirdetéseket kelleti elolvasni. Néhány pillanat alatt a múltban találta magát

12

Második élete is adott új arcokat, mélyebb, érettebb barátságokat. Már nem mérték a szexük hosszúságát. Férfiak lettek s az ilyen játékokat szeretőjük langyos ágyában játszották.

Filozofikus barátságok voltak. Ismert egy “öreget.” Ebben az időbe

6

A kánikula. Mint most: nyáron. Harmadik élete legboldogabb korszaka alatt mindig nyár volt. Örökké sütött a nap, még az esős évszakban is. Jó fullasztó száraz meleg. Tekintete messze hordott a ház előtt. Bozót, mindenütt bozót. A kert előtt elny

1

Szemét kinyitotta, felébredt. Egy megszokás volt. Évek óta, néhány perccel az ébresztő csengetése elött szemei automatikusan kinyíltak. Kondicionált reflex.

Az ablak nyitva volt és hallotta a mada

Mint part a víznek, úgy simulok hozzád,
nálad ring minden hallgatásom,
ha nézel, bennem csillag támad,
reszket az éj, mint egy ittas álom.

Szemedben város, sötét, szomjas utcák,
hol lábad csókolja a kő hidegét,
de karomban tested lenyugszik,
s értünk ál