Olvasnivaló (64)
Sorrend
S ha majd aratni jő a végidő
talán a sok piros mosolyt fakaszt,
de haszna nincs, a kéve úgyse nő,
levágva egybe: búza és pipacs.
...ti álszent
kerítésmagányra
ítélt tegnapok
- még itt vagyok -
gyönyörűséges fájdalom
cirógatja bágyadt
testem atomjaira
szakadó szimfóniáját...
...retinámba égtek
a beígért hajnalok
csikorgó fogam
remegő kezem
nem vádol már:
nem kapaszkodik
elér
Csend gomolyog ködként a víz felett
cserfes száját befogja a hullám,
nagy ritkán elhaló csobbanás hallik;
csöndből gyúrt pamacsok serege hull rám.
Vagy tán csak a fekete nyárfa az,
a ködben nyújtózó androgűn kamasz,
ki vattába csomagolt magcsomók
Akkorra már nagyon rosszul volt. Az orvosok be se akartak engedni hozzá, mondván, hogy nem szabad kifárasztani. De ő valahogy meglátott a haldoklókat elkerítő paraván függönyének résén át, és csontra sorvadt keze intésében még maradt annyi erő, hog
tűnődésemből felrezzenek
mert falon át harsognak vad zenék
alattunk a földszint három bében
dzsesszt hallgat épp az új nemzedék
kornétok recsegnek és pisztonok
a részeg ritmus füstként imbolyog
néha elaltat, oly ravaszul monoton
mikor nem szól a B
.
Ma láttam egy tanyát összedőlni, csak varjak keringtek
körötte hangos károgással, azt lesték, találnak-e még
valami ehetőt, mit kicsíphetnek a romok közül, nem
tartozva senkinek tettükről őszinte számadással, mintha
cson
körötte hangos károgással, azt lesték, találnak-e még
valami ehetőt, mit kicsíphetnek a romok közül, nem
tartozva senkinek tettükről őszinte számadással, mintha
cson
Kékbe borult égbolt,
Sok színes virág,
Megolvadt hótömeg,
Ébredő világ,
Tavasz, te tavasz,
Hadd köszöntselek.
Megígért megváltó,
Megtörtént csoda,
Megújult élet,
Lelkek udvara,
Tavasz, te tavasz,
Hadd köszöntselek.
Csobogó patak,
Ö
Kacska ágon dalnok ül,
nádon levél hegedül,
cinke lánynak nyitni kék,
felhőt húzó csacska szél
átbukdácsol vállamon.
Tócsából kelt hajnalon
Nap nevet, én hallgatom.
Kukák közt egy macska áll,
párját várva rám talál
vödrömet, ha ürítem.
a lemezen lesercegett a blues
róla közben lekerült a szoknya
tudtam, szíve csak a pénzemhez húz,
legyen neve Líz, vagy akár Szonja ;
látszott, a szakmáját már szívből unja...
szeme körüljárt, mint óvatos hiúz
a pénz ki volt készítve az asztalon
Hideg vér sem csörgedez már,
Megkeményedett szívünk nem pumpál eret,
Magába szívó sár borít be mindent,
A megóvó gondoskodás nem nyert teret,
Csak a számító semmittevés várja,
Rablott pénzén ülve, számolva azt,
Hogy az
Azok a részeg hajnalok,
mikor a Zagyva mocskos vize felett,
a szétesni készülő öreg fahídon ballagok,
számon Margó ginnel kevert rúzsos csókja
/pincérlányként bőkezűen osztogatta/
felsejlenek bennem magányos éjszakákon.
Nagyon szeret engem a gazda. Mit is kezdenék nélküle? Gondoskodik rólam, majdnem minden második-harmadik sötétség után, miután a sárga világos pöttyöket és nagy sárga etető tálat nézegettem, gyönyörködöm bennük és énekelek nekik, ad ennem.
Vigyáz rá
széltől kócolt fűcsomóban
mint kis bogár ha botladoz
dús hajadnak szétdúlt sűrűjében
tétova ujjam még ott motoz
de tűnik az emlék lelassul a kéz
csak e hajdísz ami téged idéz
lassan csordogáló életidőmben
sósízű csöpp a csókízű méz
