Cookie szabályzat: 4 Dimenzió Online
This network uses cookies. By continuing to browse this network, you agree to the use of cookies.
Ez az oldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. A webhely böngészésének folytatásával elfogadja a Cookie -irányelveket.
Hozzászólások
Krisztin hozzászólásához írtam még anno dacumál a lenti megjegyzést. Azért hiányos az utalás, mivel kilépéskor sajnos törlődött minden posztja.
Ez az ajtó egyébként (érdekességként említve) a Zirci Ciszterci Apátság főbejárata. Mindenféle kezelés nélkül, natúr valójában viseli az évek erózióját. Az erdőrészlet pedig a helyi arborétumban készült,
Köszönöm, hogy elidőztél képemnél, és ilyen részletesen leírtad gondolataidat.
Üdv. + pacsi: tokio :)
Néztem..., és olvastalak Laci...
Gyönyörű gondolat segíti hatni a képet. Az erődre emlékező ajtó csodálatos megtestesítője annak, mit hálás emlékezetnek szoktunk aposztrofálni.
Mit üzen még a kép? Nekem azt, hogy - az ajtó mintája - mint egy varázseszköz, húz egyre beljebb az erdőbe, mi ez esetben a múltat szimbolizálja. Időutazás részese lehetek, ha engedem hatni... Márpedig engedem! :) Csak állok, és engedem, hogy az erő vigyen vissza a kezdetekhez. Egyszer régen, egy madár miközben könnyített magán, elpottyantotta ennek a szép erdőnek az első fáját felnevelő magocskát. Aztán a magocska társat kapott. Kibújtak a magház védelméből, és növekedni és sokasodni kezdtek..., erdővé terebélyesedtek. Arról, hogy a fából hogyan is lett ajtó, most nem mesélek, mert akkor meg kellene említenem a favágás gyilkos pillanatát is...
Kedves Laci jó volt itt lenni Nálad! Köszönöm az élményt. Ölellek érte szeretettel, Lótusz.
Megengedem? Persze, hogy meg... "Ne kopogtass, nyissál be! – Hát valaki van otthon mindig." :)
Azért emlékezet a címe egyébként, mert azt próbáltam érzékeltetni, hogy a több évszázados ajtó még emlékszik az erdőre. A tisztásom mintha ott lenne a rég kivágott, hatalmas tölgy tuskójának megsüppedt helye...