[Instrumental Intro - Soft acoustic guitar and a lonely accordion melody]
[Verse 1]
Lehelet borzongat,
október vonaglik végig
testemen furán,
magányos esték
bolyhos zsebébe nyúl
a zavartan mosolygó
céda délután.
[Verse 2]
Rostélyon sistergő évek –
serceg a hajdan-hangulat,
parázsra fröccsen az idő,
s fellángol néhány
régmúlt pillanat:
[Chorus]
Emlékektől részegen
billeg a Nagyváradon
az utolsó 51A.
Mintha fognák nagyon –
sikoltva fordul át,
felszisszen, megremeg –
leesnek sáska csápjai –
sötétbe fúl az égi nesz.
[Verse 3]
Egy padra dobja magát –
mint régen, megérkezett
a néhai szerelem.
Nem ölel, nem ad kezet,
fesztelen feláll, kitér,
hiába szólítom, csak méreget.
Lengve a körút felé halad,
s alakja könnyedén
a tömegre rátapad.
[Chorus]
Emlékektől részegen
billeg a Nagyváradon
az utolsó 51A.
Mintha fognák nagyon –
sikoltva fordul át,
felszisszen, megremeg –
leesnek sáska csápjai –
sötétbe fúl az égi nesz.
[Accordion Solo - Passionate and melancholic tango melody]
[Verse 4]
Az illatát keresem,
tiszta… tiszta vanília –
az időtlen térbe száll.
Ajkát idézem: sötétlila,
s a szoknyája szövetén
felcsúszó látomás
könnyű tavaszt riszál...
[Verse 5]
Még feltűnik hirtelen,
távolból néz felém –
alakja megtörött,
s gomolygó vágyakkal
a felhőkbe költözött.
[Outro]
Az űr szele bontja szét
csóványi láng haját,
tétován integet,
és kigyújtja csillagát.
Az űr szele bontja szét
csóványi láng haját,
tétován integet,
és kigyújtja csillagát.
Az űr szele bontja szét
csóványi láng haját,
tétován integet,
és kigyújtja csillagát.
[Fade Out]
[End]
Hozzászólások