SZÉPIRODALOM ROVAT

Kortárs magyar irodalom online – versek, novellák és prózák egy helyen.

A 4 Dimenzió Online Szépirodalom rovata a kortárs magyar irodalom sokszínűségét tárja az olvasók elé: a lírai költeményektől és klasszikus rímektől kezdve a lélektani novellákon és elbeszéléseken át egészen a sci-fi, fantasy és meseműfajokig. Célunk, hogy olyan igényes, elgondolkodtató és érzelmeket megmozgató alkotásoknak adjunk teret, amelyek az irodalmi értékekre és az igényes nyelvhasználatra építenek.
Regisztrált alkotóink saját műveiket önállóan publikálhatják ebben a rovatban, az olvasók pedig hozzászólásaikkal közvetlenül oszthatják meg gondolataikat a szerzőkkel. Válogass a kiemelt írások között, fedezd fel új szerzők világát, vagy merülj el a rendszeresen frissülő epikai és lírai szövegekben!
Ha te is írsz, csatlakozz alkotói közösségünkhöz és önállóan publikálhatod saját műveidet, szakmai visszajelzéseket, inspirációkat kaphatsz más szerzőktől. Örülünk a beküldésekhez írott kommentjeidnek is, amelyek esszenciálisan tükrözik az interaktivitás lényegét.

A ROVAT ALKATEGÓRIÁI (főkategória alatti lenyíló ablakokban) : VÁLOGATÁSOK , VERSEK, GYEREKVERSEK, NOVELLÁK, PRÓZÁK, INTERJÚK

szépírások (501)

ALKOTÓ

Azt üzeni Dzsó

10843597683?profile=original


          Kibontott zászló.
          Kokárdavirág.
          Égre nyújtózó,
          Tiszta ifjúság.

          Gyémánt volt szava.
          Ha felszikrázott, 
          Kihűlt parázsból
          Élesztett lángot.

          Mintha örökké
 

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Kudarc

10843597268?profile=original

        Csak a hang után, uram!
        Csakis a hang után!
        Önre aztán nem vár
        se tisztes helytállás,
        se győzelemmel fölérő vereség —
        tétovázások, kételyek,
        kisszerű megalkuvások nélkül
        legyen kés a v

Olvass tovább…
ALKOTÓ

ma ...

verset írok az égre
színes tintamadarakat röptetek
hintázik a fény

lusta hegyeket ösztönzök kocogásra
sakkozni tanítom az erdei manókat
hagyom az isteneket játszani

felhők ülnek a szélre
origamit hajtogatnak az óriások
apró kavicsok mondókáznak

lovak ál

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Sőt

10843597457?profile=original

Ott éreztem először, az iskola udvarán, talán harmadikban. Pedig
minden ellene szólt: a nyakban mindig szűk kisdobosing, a sötétkék rövid-
nadrághoz dukáló fehér térdzokni, idétlen magasszárú lakkcipővel,
a felvont szemöldökökkel felügyelt alakza

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Páviánmészárlás



Valami vörös szövetből készült ruha volt rajta - már nem emlékszem pontosan milyen, mert a lépcső tetején az alulról feltüremkedő sötétség teljesen elborított és szinte csak az arcát láttam. De az a mindenre elszánt tekintet erőteljesen belém ivódott

Olvass tovább…
ALKOTÓ

csak avarként

10843596699?profile=original 

             tű fokában felejtett
             foszló fonalvég
             felismerhetetlen színe
             nem ígérhet feloldozást
             legyen bár hitünk hónál fehérebb
             hajnali kertek ködéből elődereng
             sebekig ér a

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Nem vagyok...

Nem vagyok rabló,

nem vagyok álnok,

nem vagyok hazug és

nem vagyok átok.

 

Nem vagyok bolond,

nem vagyok béna,

nem vagyok bérenc

és nem vagyok léha.

 

Nem vagyok birtok,

nem vagyok áru,

nem vagyok színész és

nem vagyok bábu.

 

Nem vagyok kedves,

nem vagyok zsarnok,

n

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Szűzbeszéd

10843596485?profile=original

 

Nem ezektől a gereznás palástoktól
keresztbefektetett pallosoktól glancolt
vasbordáktól émelyítő füstölőktől
láthatatlan csuklyáktól nem ezektől a
kulcslyuk formájú szemektől koponyához
simuló fülektől bodorított apród-
frizuráktól készséges csör

Olvass tovább…
ALKOTÓ

sajátos megközelítéssel

velencei-to.jpg?width=300


Hontalan szavak

végtelen térben
Csatolt FÁJ(da)Lom töredÉK
Isten szemében
*
már nem tudok életül
töredékes összefüggések
arcvonalaiban
csontra vetkőzik az idő
reggeli félregombolások
áttűnéseiben
elnémított kő zokog
a felismerés
összetört pillanatában
hozzád indu

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Lelkembe öltöztetnélek

 

Kint már varjak kárognak a város felett
és a csendfüggönyt tépik éhesen,
a rongyidő szakadt széleibe hámlott,
öröknek hitt szerelmes perceket.

A képzelet véges pillanatokat temet,
pedig milyen jó lenne még simulni arctalan.
Felfedni drága kincseit a rög

Olvass tovább…
ALKOTÓ

A semmi után

 

 Mi van a semmi után,

ha kinyújtott kezem

csak a semmibe mered,

s elérhető közel

nincs ott a kezed!

Ha a leírt szavakból

felfűzött gyöngysor

elszakad,

és szétgurulva mind

a csend futóhomokjába

vesznek,

és belőlük semmi sem

marad?

Mert mit elmondtam,

elsírtam és e

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Tavasszal

10843596660?profile=original

Tavaszodott. Reggel volt.  Csodálkozva nézte, mintha először látta volna, ahogy fény áztatja a reggelt, mintha életében legelőször látta volna, bámulta kitartóan, olyan nagy-nagy rácsodálkozással, sose unta meg, pedig annyiszor látta már, annyi év e

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Félelem-dal

Furcsa hálót fon körém az éj,
messziről hallik; egy nő dalol.
Hullámzik, tekereg ott a kéj,
s valaki épp szerelmet rabol.

Belém hasít a szürke ballada
táncolnak amott a tűz körül,
simítja őket a nyár fuvallata,
mámorában mind üdvözül.

Táncot járok

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Tetten érve

10843596853?profile=original

Tarts egyensúlyt a penge élén, másként
esélytelen leszel. Részes vagy benne;
panaszod blöff. Aki belegányolt, nem
hivatkozhat többé a jótállásra.
Pontosan tudod, önmagadon ejtesz
csorbát, ám még sincs merszed kimaradni
a sorból. Hiába igaz, hogy más

Olvass tovább…
ALKOTÓ

didergő utcák felett



didergő utcák felett
üres a mindenség arca
ha volt is (h)arca
rég (f)eladta
néhány ezüstpénzért
a lelkét

görnyedt hátú idő kuporog
lecsorog színe az égnek
(i)gazsága (v)étek
a meg nem értett képlet
kép lett

imádkoznak a fák érted

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Begyűjtők

Megyek fel a lifttel, és közben nézegetem a bevásárlószatyor tetejéről sértődötten kikandikáló sárgarépacsonkokat. Nem is tudom, mit csináljak velük. Olav utálja a répafőzeléket, a gyerekek viszont meg nem eszik, ha párolom.

            A lift halkan

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Kiskeresztem IV. rész

Lassan ballagunk felfelé. Lesett a hó az éjjel, nem jár a 22-es, lépkedünk csak porhóban, semmi nyom még, jól esik, ahogy az halkan ropog lépteink alatt. Gimnáziumba járok épp, borért megyünk nagyapámmal, közel a Karácsony. Derült idő van a tetőn, a

Olvass tovább…
ALKOTÓ

hibátlan

10843596456?profile=original

jártunk már erre csaknem kéz a kézben
megpróbáltuk egymásnak eljátszani
őszinte arcunk mennyire hibátlan
úgyszólván szeplőtelen az áltatás
a múlt tükre által sem homályosul
érdekes lenne farkasszemet nézni
most hogy ismerjük végre a történtek

Olvass tovább…

Témák címkék szerint

Havi archívum