Szívélyes emlékül L. Burda Zsuzsának

Május nyomába lépő

június első napja volt.

Egy hintázó ágon

darázs duruzsolt.

Hallgatván a gondból

kiölelő csendet,

hirtelen elbűvölt

a smaragdzöld kerted.

Váratlan a lomb-résen át

a beküllőző napnak fénye,

káprázatot gyújtott

a fáradt szemembe.

Már szinte nem is láttam

a tuják karcsú sudarát,

csak hallottam zengeni

egy madár lüktető dalát.

Ahogy betrillázott

a lélegző csendbe,

éreztem a lelkem

elönti a béke.

Ó, kedvem támadt

áldani a Teremtőt,

hisz ízlelhettem kertedben

az édeni őserőt.