SZÉPIRODALOM

A táj puha csendjét kettő alak zúzta szét. Egy fiú és egy lány lépkedett egymás mellett, miközben lábaik a fehér hó dunyháján nyomokat hagytak.   

.

Mindenki gondolt már az öngyilkosságra, nem? Azt is mondhatnám, hogy aki legalább egyszer nem gon

Köd ül a hegyek vállain,
 a fák, mint vén, szelíd halottak,
hallgatnak, s néma lombjaik
az égről válaszokat lopnak.

Lépésem árnyékba süllyed,
minden járda csupa elmúlás,
a tegnap hűlt teste egy falevél,
 mi sírna más…

 Az ősz bezárta a nyara

Néha elgondolkodom, mi is vagy nekem?

Azon kívül, hogy egy gyönyörű szerelem.

Te vagy a nyíló virág, s benne az illat,

Egy fennkölt gondolat, mit egy álom ringat.

A csónak, mit hullámzó tenger vesz körül,

Te vagy az öröm, mitől a szív felderül.

35

Soha nem felejteti el, ahogy egy virágzó bougainvillea betakarta a Marineli kápolnát a hegyoldalban, a végtelen erdő fölött. A levegő rezgett a napsütéstől s majdnem megfoghatóvá vált, de bent friss és enyhe volt. Mindenütt a csend. Valahol az árn

Csillag hull, s én nézem egyedül,
az ég szeme rám sem rebben,
mint koldus, ki kulccsal zörget,
úgy várok befelé a csendben.

Szívem fázó vándorod,
kiben az Isten is megpihen,
s az éj szelíd fekete bársonyán
múltam suhan halkan, hidegen.

Most ben

12

Második élete is adott új arcokat, mélyebb, érettebb barátságokat. Már nem mérték a szexük hosszúságát. Férfiak lettek s az ilyen játékokat szeretőjük langyos ágyában játszották.

Filozofikus barátságok voltak. Ismert egy “öreget.” Ebben az időbe

6

A kánikula. Mint most: nyáron. Harmadik élete legboldogabb korszaka alatt mindig nyár volt. Örökké sütött a nap, még az esős évszakban is. Jó fullasztó száraz meleg. Tekintete messze hordott a ház előtt. Bozót, mindenütt bozót. A kert előtt elny

1

Szemét kinyitotta, felébredt. Egy megszokás volt. Évek óta, néhány perccel az ébresztő csengetése elött szemei automatikusan kinyíltak. Kondicionált reflex.

Az ablak nyitva volt és hallotta a mada

Mint part a víznek, úgy simulok hozzád,
nálad ring minden hallgatásom,
ha nézel, bennem csillag támad,
reszket az éj, mint egy ittas álom.

Szemedben város, sötét, szomjas utcák,
hol lábad csókolja a kő hidegét,
de karomban tested lenyugszik,
s értünk ál

 
(Ez a "hőskoszakunkban" Földimnek írt sutkám napokon belül felnőtté válik. Ebből az apropóból és Tokio-sensei közelgő 68. szülinapjának előzeteseként osztom meg veletek.)

Ötven éves lettél – szóljon a vivát,
megiszunk ma minden szeszmentes piát,
c

Úgy tűnik, visszatértem...
Lelkesen lopom az életet,
intelligens gépek 
vesznek rólam jelet.

Fölöttem árbócrúdon
hintázik – láthatóan serény –
infúzióspalackból 
cseperész a remény.

Egy orvos érdeklődik
jó érzés ideát?
bírná már erővel

93

— Vihar lesz, azt hiszem.

Fernandez 3 a távol sűrűsödő felhőket nézte a Csendes-óceán fölött. A reggeli nap melegítette a hátukat, és Lily szótlanul gondolataiba mélyedt.

— Ne féljen, ha megérkezik, elmegyünk — válaszolt Walraf.

Elkísérte Lily

Furcsa álmom volt az éjjel,

eltűnt a földről a gyűlölet,

nem fizetett senki vérrel

és kivirágzott a szeretet.

Utcán kristályfény pompázott,

mindenkinek szívében öröm,

sok torok békét kiáltott,

és nem kapart tíz ujjal köröm.

Az ember nem lett fark