( első mese róla, de nem tőle )
Míg én jól bereggeliztem
- a tizenkét morzsát-
Pötty barátom megidézte
Tündérkeresztanyját
mert:
- Elmondanám hogyan lettem,
de ő tudja jobban,
születésem történetét
neked ne én mondjam.
És varázsszót varázsszóhoz
fűzve a jó néne
keresztfia teremtését
eképpen regélte:
Manó hármat dobbantott,
Tünde hármat koppantott,
varázspálca suhant körbe
így született Pötty a törpe.
Mint egy mákszem akkora volt,
örömében dalolt a Hold,
csillagokat szórt az égre,
s titkot suttogott az éjbe:
hogy született, megszületett,
Pötty világra penderedett.
Ő a sűrű erdő őre
a tisztáson lakó törpe.
Kisgyermek még, vigyázzátok,
ha majd felnő meglátjátok
jó pásztor lesz erdőnépnek,
virágdalnoka a rétnek.
Most csak aludj pöttyök pöttye,
ébredj pajkos örömökre.
Teremjen neked a világ
kék eget és nap sugarát,
szelíd gyapjú bárányfelhőt,
homlokod simító szellőt,
langyos cseppű nyári záport,
vidám-tüsszentős virágport,
tücsökzenét, madárfüttyöt,
tiszta vizű pataktükröt,
pohárkádba habos tejet
amitől lesz orcád kerek,
szamóca és szeder ízét
és persze szivárvány ívét,
mindent ami szép és jó,
szívedet vidámító.
S hogyha felnősz valahára
akadjon egy törpelányka
kinek foghatod kezét
s elmondhatod száz meséd
arról hogy mi szép az élet
erdőbe pöttyent törpének.