Szabó Kriszta bejegyzései (2)

Sorrend
ALKOTÓ

Vörös és fekete

 

SZERETKEZZ NE HÁBORÚZZ!

Nagyon igaz! Ez jutott eszembe először, amikor a darabot megnéztem.

Iuvenalis, a római szatíraköltő (i.sz. I.-II. sz.) mondotta felháborodottan e szavakat:

„…ez a nép már rég túltette magát minden dolgon, s akitől rég vesszős bárd, sereg és hatalom függött, ma egészen meglapul, és csak e két dolgot kívánja szorongva: cirkuszt és kenyeret.”

Azt mondom, hogy a népnek 4 dolog kell, melyek mindent irányítanak:

-          cirkusz (rulett: vörös és fekete)

-          kenyér (élethez való ragaszkodás, amíg az ember az érdekeit eléri)

-          háború (érdekek megvalósítása)

-          szeretkezés (emberi lét teljesítése)

Stendhal a Vörös és fekete c. regényét 1830-ban írta.  Ironikus!  Politikai nézetei és az ehhez igazodó érdekek vezérlése szövi át a művet.

Kötelező olvasmányként szerintem szörnyű egy mű, de ha egy jó magyartanár, egy megfelelő személy  el tudja kapni azt a környezetet, ahogyan átadható a jelenlévő hallgatóságnak, akkor biztos, hogy színházi és/vagy könyv formájában, érdekelni fogja  a megjelenteket.

Szerelem érdekből? Nagyon valós a mai világra. Érdek van, érzelem nincs. Ritka, mint a fehér holló. Viszont ezt is lehet, olyan jól tálalni, hogy fel sem tűnik, hogy érdek vezérel két embert, hogy együtt maradjanak.

„szenvedélyes csókok, amilyenek még soha nem érték, egyetlen pillanat elfeledtették vele, hogy a fiú más nőt szeret.  Már nem tartotta bűnösnek. Az öldöklő fájdalom, amelyet a gyanúm keltett, megszűnt, olyan boldogság öntötte el, amilyent álmában sem ismert, elragadtatott szerelem, esztelen jókedv. „

„… gyöngéden szorította az asszony kezét, gyönyörűnek látta,…” „Ez a meghatottság azonban csak gyönyörködés volt, s nem szenvedély. Amint visszatért szobájába, rögtön arra vágyott, hogy kedves könyvét olvashassa…”

Hányan vannak, akik egy nehéz nap után, döntések, felelősségek, számonkérések megfelelő kezelése után csak testi-szellemi finomságokra vágynak? !  Egy finom fürdő, kellemes vacsora, édes csacsogás a családdal és az esti bujálkodás után a nap fénypontja egy jó könyv.  Melyik volt fontosabb? Sex vagy a könyv utána?  Mindig az adott pillanat, de a tervek és a célok mindent áthatnak.

„De Renalné nem tudta lehunyni a szemét. Úgy érezte, hogy eddig nem is élt. Mindig ugyanarra a gyönyörűségre gondolt: Julien forrón csókolja a kezét.”

Ebből a mondatból nem derül ki, hogy a hölgy, aki ilyen érzelmeket táplál vágya iránt, hány éves. Lehet akár 16, de 29, de 48 és 75 is. A fiú idősebb vagy fiatalabb, ebben az esetben nem számít. Az érzelmek, vágyak sokasága mindent kizár és csak a pillanat van.

Egyszer voltam egy nyugdíjasok által szervezet balatoni kiruccanáson. Este a táncos összejövetelen kérdezem a kolléganőimet az ott jelenlevő emberek tulajdonságairól és kapcsolataikról. Ő világosított fel, hogy rosszul gondolom, ha azt hiszem, hogy az érzelmek az idővel változnak. Az érzelmek mindig ugyanazok, csak mások a szereplők. Mint kiderült ezen az estén senki nem a párjával volt.

A mű végén is visszaköszönt a tiszta szerelem, amikor De Renalné szeretné megmenteni Julien Sorelt a haláltól. Őszintén felvállalja az érzelmeit, magát kiadva, rangját és méltóságát hátradobva. Itt is volt érdek, de több az érzelem. Ilyen típusú szerelem több már nem köszönt be az ifjú Sorel életében.

Julien Sorel otthagyta a nevelői munkát és a papi pályát választotta.

 

„Julien először a büntetlenség (non culpa) állapotát akarta elérni; ilyennek kell lennie a fiatal szeminaristának, akinek minden lépése, mozdulata, tekintete már elszakadt a világtól, de még nem járta át teljesen a földi lét semmiségének és a túlvilágnak gondolata.“

 

Ennek folytatásaként mindent elárul arról, hogy papi hivatás választása egy lehetséges út volt továbblépni, de nem a megfelelő.

 

„Istenem! Mennyivel könnyebb a többinek, ezeknek a parasztoknak, mert buták….. ezekből nem kell kiirtani azt az ijesztően sok világi ismeretet, amit én magammal hoztam. És amit már az arcom elárul, bármit is teszek.“

 

 

Párizsba került de la Mole márki titkárának.  Miért?, mert mint ahogy Sieyes is mondta:

„Párizsban választékosak az emberek vidéken jellemesek“.

 

Ott volt Ő, Mathilde, de la Mole kisasszony. „Amióta elhatározta, hogy szerelmes Julienbe, többé nem unatkozott. Mindennap szerencsét kívánt magának, hogy engedett ennek az őrült szenvedélynek. „Ez a szórakozás, éppen elég veszélyes.“

Kis hölgy szerelemet vallott, megtalálta a szórakozását és már szerette volna használni a játékszerét, de okos leány lévén, megadta a módját és nyílt ajándékként egy ács fiának kínálta magát, mely vissza nem utasítható, hisz a szegény paraszt mindent elveszít, mit addig felépített.

Így megtörtént az eset, melyet létrán tárt elé az éjszaka és lett kedvese Mathilde. Majd ahogy ez már csak a nagykönyvben is írva vagyon, a játékszer tovább már nem volt érdekes. Az igazi szerelmes regények is úgy folytatódnak, hogy a férfiúi büszkeség sem alávalóbb, annál, hogy csak egy NEM –el el legyen törölve és az imádat tárgya már ne Ő legyen. A FÉRFI.

Majd egy kis idegenkedés, egy kis durvaság és újra ölébe hozta Mathilde-ot. Egyik se kell a másiknak. Nagyobb hatalom a büszkeség, az érdek a racionalitásnál.

Mathilde állapotos lett. Hányan akarták már igy párjukat megtartani.. Költői kérdés.. De igaz, egy gyermek születése, mely összeköt két embert, érzelmeket nem továbbít a két leendő szülő fele, csak a gyermek az aki kaphat mind a jóból, mind pedig a két fél egymás iránti ellenvetéséből. Lehet így, lehet úgy, de pénzre váltani nem lehet, így vagy külön vagy emberi megalkuvások sora hozza magával a jövőt.  Érdek oldalról nézve a családot is vizsgálni kell, Julien Sorel rang és birtok tulajdonosa lesz ezáltal, így nem menekül, hanem fogadja ami vár reá.

 

De Rênalné megtudja Julien Sorel új életvitelét  és fájdalmában fájdalmat okoz. 

Kettejük viszonyának megértése teszi csak érthetővé az olvasó számára Julien végzetes  cselekedetét. De Rênalné a számára egyben jelenti a szeretőt és az anyát. Ezért van számára olyan rettenetes jelentősége de Rênalné árulásának. Szinte önkívületi állapotban hajtja végre tettét. Érdekes, hogy az író ezt a motivációt rejtve hagyja a regényben, s csak évekkel később jegyez fel egy kiadás margójára egy újsághírt, ami szerelemféltésből elkövetett gyilkosságról ad hírt. Ez Julien tettének lélektani mozgatója - fűzi hozzá.

„... A halál, az élet, az örökkévalóság ugyanúgy nagyon egyszerű dolgok lehetnek annak, akinek olyan hatalmas érzékszervei vannak, hogy megérti őket...”



Megjegyzés: műajánló

 

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Hárlem és a Mennydörgés

Szabó Krisztina

Harlem és a Mennydörgés

 

Van valami, amit csak a szerzetesrendi iskola tud nyújtani a diáknak, az az …, hogy a szerelem ráér.

Az egyház tagjai a keresztény élet teljességére és a szeretet gyakorlására gondolnak, amikor a hivatásukról kérdezik Őket.  Vallják, hogy amennyiben a nemiség, a tulajdon és a személyes döntés a személyiség növekedésének alapját képezik, akkor az engedelmesség, tisztaság és a szegénység éppen azt a növekedést veszélyezteti, mely az imában és szolgálatban töltött élet alapja.

Amiről nem hallasz, az nincs. Gondoltam gyermeki eszemmel és nem is gondolkoztam olyan dolgokon, hogy például meg kellene értenem lány és fiú közötti különbségek rejtelmeit. Szeretet a családom és a barátaim iránt alakult ki, melyet sokszor az érdek érzete vezérelt.

Ám az iskola szünidejében az ösztöneim útra keltek.  Patakparton épített bunkerünk volt a csodák a palotája. Barátaimmal állandóan együtt lógtunk itt. A társaság alakult, jöttek haverok haverjai és meséltek arról, amit mi addig az iskolában nem is hallottunk. Csajok, mint másképp működő személyek, csajok, kiknek sexuális kisugárzásai kezdtek ránk hatni, az alkohol mely mámorba dönt és az okosságok, hogy hogyan csináld Te magad a világ hét csodáját. A sötétedésbe, alkonyatba nyúló bunkeres élmények a gyermekkori srácok közül néhánnyal kialakult mély barátság, maradt meg az évek múlásával.

Sok problémát okoztam Apámnak a neki nem tetsző barátaimmal, és hogy nem az általa jóvágású haverokkal barátkozom, hanem a kicsit sorból kilógó srácokkal. Értékrendszerébe ez nyomott a latba.  A jócsaládból származó, jótanuló gyerekek.  Persze el kell mondanom, hogy nem azért szerette az ilyen típust, mert megvoltak a megfelelő tapasztalatai, á dehogy, soha nem ismert ilyeneket, de a másik részét a hárlemi vagányokat igen. Tudta Ő is, hogy mit lehet itt tanulni és hiába szó és szép beszéd, csak a tapasztalatom fog rávezetni arra, hogy az addig otthonról kapott erkölcsi normába ez a „hárlemi” élet nem belevaló.  

Igazából a probléma gyökere valahol ott lehetett, hogy nagyon különbözünk, és mégis ugyanolyanok vagyunk.

Apámnak az volt a parancsa, hogy én többre vigyem. El is végeztem egy autószerelői iskolát. Nagyon is élveztem.  Örömmel töltött el, hogy egy embernek a napját tehettem azzal jobbá, hogy a szükségletéhez szükséges eszközt megjavítottam.  Hétfőn is ezt teszem, télen is ez történik, egy másik kormány alatt is ez a tettem és ez engem elragadott.

Kedves Mester!  Mester! Hány éves egy mester? 100. Igaz, hogy a legjobb dobásaim azok mind az utolsó 10-15 évben születtek, ennek egyik oka: én ekkora értem be.

Van ilyen!  Szeretném, de nem tagadhatom el, hogy ennek hangja is volt. Én az első szerelmes éjszakámon másodpercek alatt szűntem meg férfi lenni, kuporogtam azon a keskeny gyerekágyon.  Apámra gondoltam. … És akkor a lány elmosolyodott és azt mondta: Édesem, ne gondolj a papára!

Most gondolj rám! – mondta a nagy Ő.

Nem volt idősebb és nem volt sexuális téren tapasztaltabb, csak érettebb nálam.   Hiába szerettem volna egy lépéssel előrébb járni és vagány hárlemi srác lenni, sajnos nem mindig ment, mert a korban egyidős pároknál a lányok mindig többet tudnak.  Na, azóta rájöttem, hogy a kor nem számít, mindig a Nő irányít.

Egy kedves, de még mindig éretlen testi közeledésem után, türelmetlensége mennydörgésben tört ki. Kidobta a nála lévő dolgaimat az erkélyről, a borotvahabom, a fogkrémem mind moslékként úszott Algír felé. Természetesen mindent csináltam, úgy ahogy kell. Nem hagyhattam, hogy így legyen, legalább a büszkeségem, - mely életem e szakaszáig fontos volt -, kapjam vissza.  Igen, elmentünk egy hétvégére a család balatonfüredi nyaralójába. Amikor hazajöttünk, Apám, mint férfi érdeklődött. Mondtam, sokat emlegettünk, felejthetetlen perceket szereztél, köszönöm. Ez egy páratlan hatású eszköz, míg él és használja az ember addig biztos nem lesz gyereke.

Kapcsolatunk hamarosan véget ért a lánnyal, de a férfiúi büszkeségem nálam maradt és az apai biztonságtechnikával megáldva, már kőkemény FÉRFI-ként gondolván magam, kerestem a lehetőségeket.

Apám ennek tudatában a következő évekre megbékélt azon ténnyel, hogy a csajozós korszak nálam is elkezdődött. 

Azt hallott Tőlem, amit hallani akart, így a nagyon jó apa-fia kapcsolat kezdett kialakulni és a büszke kép fiáról, melyet emlegethetett haveroknak, hogy de már pedig az Ő gyereke!

Nem is volt velem igazából semmi, semmi különös…. utólag semmiképpen nem mondanám, hogy furcsa volt az a pár év, amíg én erre a színpadra eljutottam.

Most azt mondom, hogy ez volt a természetes és igen, mindenki legyen túl a fiatalság időszakában a nagyobb bonyodalmakon, és amikor a családalapítás gondolata lengi át, akkor azt már nem hesegeti el azzal a gondolattal, hogy áááá dehogy, hisz még annyi mindet nem próbáltam.

Igaz a hármas sexet is kipróbáltam, de csak egyszer, mert rájöttem, hogy túl önző vagyok és az, ami az enyém, azt másnak nem adom.  Tudom, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikben nem volt részem, de ezek ma sem izgatnak.  Igaz, hogy mostanra értem meg arra, hogy ami a vágyam és törekvésem, azt kimerjem fejezni és tegyek érte. Mert én felelek a sorsomért….

Pedig én vártam azt a percet, hogy Ti bekopogtok az ajtómon és azt mondjátok, hogy kedves Uram, magának erre és erre szüksége van. Próbálja ki!  Mint egy jó ügynök. Meggyőz, hogy a javasolt tett, cselekedet nekem nagyon jó lesz a jövőre nézve minden mellékhatás nélkül.

 

Rájöttem…  Na, jó persze először nem ez az eszmei felismerés volt az, ami idehúzott, ez már egy következő lépcsőfok, az első már megint a csajok körüli ténfergésem.  Vártam… kivártam… kopog vagy nem kopog..  Ha nem hát nem… én türelmes vagyok.. csináltam mást.. hisz a nagy szerelem után mit tehet az ember, új nagy szerelem majd kopog, melyre várok.. de a pénz szükséges, hisz csak a jópasik a jócsaládból származó emberek szimpatikusak. Akkor is, ha nem is láttunk még ilyet, de ezt hallottuk. Gondoltam ez jön be, ám legyen.

A pénz előteremtésében az eszemet forgatva sikerült egy vállalkozás központi szereplőjévé előlépnem.  Pénzem az alakult, lakás is lett a fejem felett én is közben cseperedtem. És még mindig vártam a szerelmet. A nagy várakozásban kerestem egy másik örömet, ez volt az étel. Jóba lettünk. Amikor csak akartuk ott voltunk egymásnak és mindketten számíthattunk egymásra. 

Gondoltam, ez így nem mehet tovább.  Kezdtünk már hányingert kapni a másik folyamatos jelenlététől és ezért nagyon hamar ki kellett találnom valami pótcselekvést, ami megint meghozhatja a mennydörgést, amit, azóta is keresek. Mert rájöttem, hogy az első lány temperamentumos vérmérsékletű életvitelét hiányolom az életemből.

A kopogás lehetősége továbbra is álmaim netovábbja, de gondoltam rásegítek. Ismerkedési szöveggel elindultam a nagyvilágba… persze több helyen többféleképpen.  Vártam… Vártam van e hozzám emocionális visszavezetés a másik nemtől.  Egy félhomályos kép, egy jó szöveg, meghozta hatását.

A csajok válaszoltak… Én szűrtem..

Kiválasztottam Gizit, kit első benyomásra  egy egyszerű Gizinél többre nem tartottam, de aztán mikor szóba elegyedtünk, rájöttem, hogy Gizi, inkább Makrancos Kata vagy Beatrice a sok hűhó semmiért c. darabból.

Ha Beatrice, akkor körülbelül így adja vissza Gizi lélektani jelenlétét a jelenben:

BEATRICE             Csodálom, hogy még most is jár a szád, signor Benedetto, mikor senki sem figyel rád.

BENEDETTO         Ni csak, a megtestesült utálat - szoknyában! Hát kegyed még él?

BEATRICE             Elhunyhat-e az utálat, mikor olyan tápot kap, mint signor Benedetto? Hisz maga az imádat is utálatba fordul át uraságod bűvkörében!

BENEDETTO         Úgy látszik, az imádat köpönyegforgató. De annyi bizonyos, hogy - kegyedet kivéve - minden hölgy szeret. Kívánnám, bár volna a mel­lem­ben kő szív helyett hő szív - mert, szavamra, engem egy se érdekel.

BEATRICE             Jó szerencse ez a nőkre, mert különben folyton nyaggatná őket egy veszett nőbolond. Hála Istennek - és hideg véremnek -, ebben törté­ne­tesen megegyezünk. Ha varjút ugat meg a kutyám, azt is szívesebben hallgatom, mint azt, ha férfi szerelmet vall

 

Ez a jelen, most itt tartunk… Egy egyéniség… Bírom a csajt. Mit hoz a holnap?… nem fontos , a MA PILLANAT  az van..

Az, hogy itt vagyok és elmondhatom, hogy merem az életet élni és tevékenyen részt venni benne.  Megtaláltam-e a mennydörgést az életemben? Igen, sőt már többször is rám szakadt és zúdult rám villámcsapásként.  Erre vágytam!  Nincsenek egyforma napok, nincsenek szünetek, minden megélt élethelyzet, külön pillanatképet érdemel.

Remélem egyszer a csajommal  a második hazámban, Spanyolországban egy romantikus (számára nyálas) éjszakán elmondhatom a következőt:

Gyere Kicsim, táncoljuk át az éjszakát és légy szíves szeress igaziból!

És hogy nekem is jó legyen, jöttek a drogdílerek, öklömet kitárva lecsaptam az összes spanyol macsót és a csaj elalélt a férfiúi erőmtől…

 

éltek míg hal volt a vízben.

 

 

utóirat:

Kérditek, hogy Ő a végállomás? Nem mernék ilyen nagy döntésekbe belemenni és olyan élethelyzetben, amibe a világ sodor minket, nem is biztos, hogy most ez a legfontosabb. Ha csak holnapig tart, ha életünk végéig, egy a fontos, hogy  Jó legyen!

Megtanultam Gizitől  két fontos kérdést,amit nem árt, ha továbbadok.

1., Kérdezd meg néha a melletted álló, levő, tartózkodó embert, hogy „Jól vagy?”.  – komolyan érdeklődve –

2., Kérdezd meg néha magadtól: „Boldog vagy?”

 

Olvass tovább…