SZÉPIRODALOM

SZERETKEZZ NE HÁBORÚZZ!

Nagyon igaz! Ez jutott eszembe először, amikor a darabot megnéztem.

Iuvenalis, a római szatíraköltő (i.sz. I.-II. sz.) mondotta felháborodottan e szavakat:

„…ez a nép már rég túltette magát minden dolgon, s akitől rég vesszős bárd, sereg és hatalom függött, ma egészen meglapul, és csak e két dolgot kívánja szorongva: cirkuszt és kenyeret.”

Azt mondom, hogy a népnek 4 dolog kell, melyek mindent irányítanak:

-          cirkusz (rulett: vörös és fekete)

-          kenyér (élethez való ragaszkodás, amíg az ember az érdekeit eléri)

-          háború (érdekek megvalósítása)

-          szeretkezés (emberi lét teljesítése)

Stendhal a Vörös és fekete c. regényét 1830-ban írta.  Ironikus!  Politikai nézetei és az ehhez igazodó érdekek vezérlése szövi át a művet.

Kötelező olvasmányként szerintem szörnyű egy mű, de ha egy jó magyartanár, egy megfelelő személy  el tudja kapni azt a környezetet, ahogyan átadható a jelenlévő hallgatóságnak, akkor biztos, hogy színházi és/vagy könyv formájában, érdekelni fogja  a megjelenteket.

Szerelem érdekből? Nagyon valós a mai világra. Érdek van, érzelem nincs. Ritka, mint a fehér holló. Viszont ezt is lehet, olyan jól tálalni, hogy fel sem tűnik, hogy érdek vezérel két embert, hogy együtt maradjanak.

„szenvedélyes csókok, amilyenek még soha nem érték, egyetlen pillanat elfeledtették vele, hogy a fiú más nőt szeret.  Már nem tartotta bűnösnek. Az öldöklő fájdalom, amelyet a gyanúm keltett, megszűnt, olyan boldogság öntötte el, amilyent álmában sem ismert, elragadtatott szerelem, esztelen jókedv. „

„… gyöngéden szorította az asszony kezét, gyönyörűnek látta,…” „Ez a meghatottság azonban csak gyönyörködés volt, s nem szenvedély. Amint visszatért szobájába, rögtön arra vágyott, hogy kedves könyvét olvashassa…”

Hányan vannak, akik egy nehéz nap után, döntések, felelősségek, számonkérések megfelelő kezelése után csak testi-szellemi finomságokra vágynak? !  Egy finom fürdő, kellemes vacsora, édes csacsogás a családdal és az esti bujálkodás után a nap fénypontja egy jó könyv.  Melyik volt fontosabb? Sex vagy a könyv utána?  Mindig az adott pillanat, de a tervek és a célok mindent áthatnak.

„De Renalné nem tudta lehunyni a szemét. Úgy érezte, hogy eddig nem is élt. Mindig ugyanarra a gyönyörűségre gondolt: Julien forrón csókolja a kezét.”

Ebből a mondatból nem derül ki, hogy a hölgy, aki ilyen érzelmeket táplál vágya iránt, hány éves. Lehet akár 16, de 29, de 48 és 75 is. A fiú idősebb vagy fiatalabb, ebben az esetben nem számít. Az érzelmek, vágyak sokasága mindent kizár és csak a pillanat van.

Egyszer voltam egy nyugdíjasok által szervezet balatoni kiruccanáson. Este a táncos összejövetelen kérdezem a kolléganőimet az ott jelenlevő emberek tulajdonságairól és kapcsolataikról. Ő világosított fel, hogy rosszul gondolom, ha azt hiszem, hogy az érzelmek az idővel változnak. Az érzelmek mindig ugyanazok, csak mások a szereplők. Mint kiderült ezen az estén senki nem a párjával volt.

A mű végén is visszaköszönt a tiszta szerelem, amikor De Renalné szeretné megmenteni Julien Sorelt a haláltól. Őszintén felvállalja az érzelmeit, magát kiadva, rangját és méltóságát hátradobva. Itt is volt érdek, de több az érzelem. Ilyen típusú szerelem több már nem köszönt be az ifjú Sorel életében.

Julien Sorel otthagyta a nevelői munkát és a papi pályát választotta.

„Julien először a büntetlenség (non culpa) állapotát akarta elérni; ilyennek kell lennie a fiatal szeminaristának, akinek minden lépése, mozdulata, tekintete már elszakadt a világtól, de még nem járta át teljesen a földi lét semmiségének és a túlvilágnak gondolata.“

Ennek folytatásaként mindent elárul arról, hogy papi hivatás választása egy lehetséges út volt továbblépni, de nem a megfelelő.

„Istenem! Mennyivel könnyebb a többinek, ezeknek a parasztoknak, mert buták….. ezekből nem kell kiirtani azt az ijesztően sok világi ismeretet, amit én magammal hoztam. És amit már az arcom elárul, bármit is teszek.“

Párizsba került de la Mole márki titkárának.  Miért?, mert mint ahogy Sieyes is mondta:

„Párizsban választékosak az emberek vidéken jellemesek“.

Ott volt Ő, Mathilde, de la Mole kisasszony. „Amióta elhatározta, hogy szerelmes Julienbe, többé nem unatkozott. Mindennap szerencsét kívánt magának, hogy engedett ennek az őrült szenvedélynek. „Ez a szórakozás, éppen elég veszélyes.“

Kis hölgy szerelemet vallott, megtalálta a szórakozását és már szerette volna használni a játékszerét, de okos leány lévén, megadta a módját és nyílt ajándékként egy ács fiának kínálta magát, mely vissza nem utasítható, hisz a szegény paraszt mindent elveszít, mit addig felépített.

Így megtörtént az eset, melyet létrán tárt elé az éjszaka és lett kedvese Mathilde. Majd ahogy ez már csak a nagykönyvben is írva vagyon, a játékszer tovább már nem volt érdekes. Az igazi szerelmes regények is úgy folytatódnak, hogy a férfiúi büszkeség sem alávalóbb, annál, hogy csak egy NEM –el el legyen törölve és az imádat tárgya már ne Ő legyen. A FÉRFI.

Majd egy kis idegenkedés, egy kis durvaság és újra ölébe hozta Mathilde-ot. Egyik se kell a másiknak. Nagyobb hatalom a büszkeség, az érdek a racionalitásnál.

Mathilde állapotos lett. Hányan akarták már igy párjukat megtartani.. Költői kérdés.. De igaz, egy gyermek születése, mely összeköt két embert, érzelmeket nem továbbít a két leendő szülő fele, csak a gyermek az aki kaphat mind a jóból, mind pedig a két fél egymás iránti ellenvetéséből. Lehet így, lehet úgy, de pénzre váltani nem lehet, így vagy külön vagy emberi megalkuvások sora hozza magával a jövőt.  Érdek oldalról nézve a családot is vizsgálni kell, Julien Sorel rang és birtok tulajdonosa lesz ezáltal, így nem menekül, hanem fogadja ami vár reá.

De Rênalné megtudja Julien Sorel új életvitelét  és fájdalmában fájdalmat okoz. 

Kettejük viszonyának megértése teszi csak érthetővé az olvasó számára Julien végzetes  cselekedetét. De Rênalné a számára egyben jelenti a szeretőt és az anyát. Ezért van számára olyan rettenetes jelentősége de Rênalné árulásának. Szinte önkívületi állapotban hajtja végre tettét. Érdekes, hogy az író ezt a motivációt rejtve hagyja a regényben, s csak évekkel később jegyez fel egy kiadás margójára egy újsághírt, ami szerelemféltésből elkövetett gyilkosságról ad hírt. Ez Julien tettének lélektani mozgatója - fűzi hozzá.

„... A halál, az élet, az örökkévalóság ugyanúgy nagyon egyszerű dolgok lehetnek annak, akinek olyan hatalmas érzékszervei vannak, hogy megérti őket...”



Megjegyzés: műajánló