Súlytalan

Furcsa játékot űz velem az élet

Sorakoznak az eltűntnek hitt emlékek

Mintha minden nap új fiók nyílna

Egy-egy tört pillanat a vállamat húzza

Felötlik mi voltam, s mivé lettem

Hideg a kezem, a szívem, a lelkem

Házam ereszén pattog a semmi

Jó lenne futni, örökre elmenni

Pörög, fel-le lódul bennem egy hinta

Kattog az agyam, súgja: palinta

Megtört szemem távolba pislog

Homlokomon hatalmas billog

Tudatom recseg, roszog: rossz kerék

Úgy sötétül mint viharos éjen az ég

Keresztül- kasul néha felvillan

Csetteg-csattog, aztán kisül, elillan

Kétségtelen: ez már a vénség jele

Másfelé kacsingat a sors kegye

Súlytalanná váltam mások szemében

Nem búcsúzom, csak meghalok szerényen