Az utolsó vacsoraLassan ült el a viszály, s az apostolokEgymást nyugtatva morgolódtak.Tiétek már minden, mit én tudok,Rátok bízom e kegyetlen világot.Testem e kenyér miből ettetek.Vérem e bor miből ittatok.Szellemem járja át agyatok,Nem tehettek mást, mit én akarok.Amikor elcsitultak, s már nem felelt,Péter, János és Jakab,Megjelent a fény a felhők alatt.Imé az EMBER!Sóhajtott,Ki elfáradt,Ki csalódott,Ki elbukott,Ki lázadott.Kit küldetése végén,Az isten is elhagyott.Isteni szellem megteremtett,a küldetés vége kegyetlen lett.Megtettem mindent mit e testmegtenni képes,a szellem hatalma itt véges.Pusztuljon hát e test, sorsa ez.Szelleme viszont többet tehet.Emelkedjen fel a fellegekbeHirdesse büszkén: ki hisz benneAz ember sorsaHogy elfárad,Hogy csalódik,Hiába lázad,Néha elbukik.De van egy hely, egy ország,Hol felszabadult lelkétÉrdeme szerint, megjutalmazzák.
skorpio versei Az utolsó vacsora
Megtekintések:113
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Hozzászólások
Kedves Steven
Köszönöm a figyelmet, de nem egészen értem a "táncoló kutyát" mert tudomásom szerint ilyet nem írtam.
Reménykedjünk, tényleg van egy ország, ahol érdemeik szerint értékelik a lelkeket, nem pedig csak lelketlenül mormolják az érveket.
Gratula + nagy pacsi!