Irónia, persziflázs

Pitymallik immáron, fel-felvonyít egy kutya,
megkontrázza rögvest pár kakastorkú duda.
Másnapos a futár, a lyukon azért kilát,
meg sem áll kocsija, már nyomkodja a dudát.

Kertbenéző Kámea tekintete laza,
ahányszor felnit padkáz, felvisít

A történet az 1980-as évek elején lezajlott "forradalmi" eseményeket eleveníti fel.

Hatan ültek a Nysa mikrobuszban a MÁV laktanya előtt, az akácfa árnyékában.
Fellegvári – a pallér, Tatám – vagy másképp Tut (mint Tutankhamon) – a sofőr, Taxicar – a

A buszos

Akinek ilyen barátja van, mint én, annak már nincs szüksége ellenségre.

Feri nagy barátja volt az alkoholnak és a nikotinnak, de egyszer csak, hatalmas akaraterővel, egy csapásra eldobta az üveget, a cigarettát és majdnem a kanalat is.

Ebben az országban, ahol élek, minden van! És mindenből sok! És minden eladó! Hát nem csodálatos, nem lenyűgöző? Minden értem történik! Értem, a kisemberért! Végre!

Eladó az egész világ, és ebben a világban én, ÉN, É.N. előléptem!!! Én a kis senki

Van épp elég bajom, már csak ez hiányzik!

Negyvenkilenc fokban mindenki anyázik.

Icára gondolok, hiányzik a jó bőr,

mellé a susnyásba pár napra való sör.

Esz a fene érte, nem igen tagadom,

amikor csak lehet, jó, hogy … látogatom.

Remélem a Nap i

A tízes éveim elején jártam. Mondjuk, úgy tizenkettő lehettem. A korombeli férfiak, a barátaim ekkortájt már teli voltak csajos sztorikkal. Jobbnál jobb nőkkel randiztak, sőt az egyikük már puszilkodott is.

Csak nekem nem volt mit mesélnem. Hiszen mé

sor előttem, sor utánam,
verítékem lassan csorog,
feszültségét szigetelve
a fél város gumin csoszog.

vég nélküli járműcsorda,
az aszfaltgyepen vesztegel –
remeg az út –, s zajba fúlva-
hörögve, füstködöt lehel.

vár a pincér, portás, taxis,
köszön

Ob ovo

Nem is akartam én sosem versenyezni
- Pedig már egysejtű koromban is kellett -
Azóta sem tudom: több millió mellett
Valóban én győztem, vagy csak hagytak nyerni...

Megszületett Shakespeare Stratford on Avon-ben,
olvasom egy könyvben, mit tartok a kezemben.
Nem ismertük egymást – szerette őt Avon –
nem is jött el Pestre, így aztán egy napon
ott hervadt el teste.

Gyertek, szavak, gyertek csak ide!
Hátha kisül egy sovány versike,
hogy legyen, ami lelkem megtöltse,
bár csituljon kissé éhes görcse.

Mert pénz ma sincs. Ma is az kapja,
kinek van bátyja, anyja, apja,
bisznisze, rangja, káeftéje,
bácsikája és nénikéje.

É

Száraz a szó, porzik: Már öt óra talán?
Útra hullt emberek sietnek szaporán.
Nyitott ablakokból krákogó köhögés
fröccsenve fakad ki, mint megérett kelés.

Beindul a reggel, motorja fúj – dohog,
álmos megállóba, hetes buszként csorog.
Felszállnak t

Hangyányi emberek, kijelölt csapáson
vonulnak munkába, arcukon rémálom.
Elmúlt a hétvége, tisztulnak a fejek,
kezdődik újra az erőltetett menet.

Hajléktalan ágyaz, elrakja vánkosát,
a bokor alá rejti kartonvárosát -
balettozva tipeg, testét féreg

csak lebegtünk, mint halak,
gyertyalángot ölelt
minden gondolat –
fogyott bő vacsoránk.
kinn esküvőt lestek –
vagy minket talán –
az étterem akvárium ablakán.
jött-ment a násznép,
menyasszony, vőlegény,
benn múltidézés folyt,
legénybúcsú – serény.

Akkor jól indul egy dolgos este,
ha látom, hol van a kutya elesve.
Mikor meg nem, hát ráhajtok –
munkakedven dúl az átok.

Munkakedden? Már csütörtök,
munkaruhát ma sem öltök!
A szó elszáll, csak sírás marad –
egy tragédia ez a darab…

Szerintem –

lehet néha fordítva működik az evolúció?
valószínű. régen biztos az állatok is tudtak beszélni,
csak beleuntak, mint manapság az emberek.
a házasságokban gyakorolni kell a testbeszédet,
úgy sokkal kevesebb lesz a meddő veszekedés,
s eleve olyan kis

Kicsivel a nyolcvanas évek elején még spanban kentük a verdát, no nem a 1310-es Dákót, hanem az 1300-as Ladát. Egy idő után viszont már kezdtem besokallni a hülyeségeitől. Mindennap beszerzett valami csicsát az orosz szörnyeteghez.

málló évek, oszló tetem -
csonka torzó lett életem...
művégtagja: lábam s kezem.
ledugózott képzeletem
balmenetes gondolata,
életvivő szűk csőlíra
lerakódott gáziszapja.

valaki ás, rozsda roppan,
múlt-kavicson csákány koppan.
csiklandó fény gödör

A balga ember mind balog,
hisz rossz lónyomon andalog.
Néha elad, mit ingyért vesz,
más érdemeset ritkán tesz.

Ha beordít, hogy drótozok
vagy lyukas edényt foltozok, –
nehogy szóba álljál vele,
vigye csak a fészkes fene!

Arcán sebhely, torz horpad