Lebben miniszterelnököt nem lepte meg a telefonhívás, mert valójában ő kezdeményezte azt a találkozót, ahol összegezhetnék a tapasztalatokat. Nem volt az olyan őrült nagy téma, de mégis. A zabigyerekek statisztikai összevetése, a környező országokkal fontossággal bírt.
– Ki volt az drágám – hallatszott a másik szobából, ahol a felesége éppen cihát cserélt a vánkoson, ami éjszaka véletlenül összekenődött.
– Csak egyeztettünk az összejövetelről ahova jövő héten megyek.
– Nem engedlek egyedül! Én is megyek veled, hidd el nem akadályozok. Cicoma asszony is ott lesz biztosan, mi elbeszélgetünk, míg ti tárgyaltok – szólt vissza Annabell.
Újabb telefon zavarta meg a beszélgetést. Lebben urat a guta kerülgette, csak időnként szólt közbe mérgesen. A beszélgetés végén a dühtől ájultan huppant a fotelbe.
– Mi volt ez édesem – kérdezte ijedten az asszony.
– Ez egy őrület! Nem értem, mostanában semmi sem akar normálisan menni. Képzeld a Tudományos akadémia legnagyobb koponyái is zavarban vannak.
– Masszatos professzorékra gondolsz?
– Igen, őrá, és a munkatársaira. Prütty Feri telefonált, hogy a csoport teljesen kivan.
– Mondjad már mi van?
– Emlékszel, hogy már szinte biztosra vehettük, hogy az allergia ellenes gyógyszer egy csodás találmány, sőt, már a megrendeléseket is jegyezték. Erre fel, most, hogy a professzor, és Dr Némi Ildikó, aztán délután Dr Titán Jocó is kipróbálta, teljes lett a káosz. Órák óta a WC-n ülnek. Fel se mernek állni, csak ott kókadoznak. Nem értem! Ehhez a negyven kilóhoz Dinamika országból importáltuk az egyik alapanyagot. Sokkal olcsóbban kaptuk, mint ahogy itthon mi létre tudjuk hozni. Rohadjanak meg, ha hamisított a cucc!
Két nap múlva Pirézia miniszterelnökével, és feleségével Anabellával leszállt a repülő Grandózus város repülőterén. Páncélozott kocsi vitte be őket a város egy elkülönített ligetébe, hogy ott várják össze a tanácskozás résztvevőit. A régi tárgyalópartnerek azonnal szóba elegyedtek egymással, hisz most semmiféle politikai felhang nem volt. Úgy, mint már annyiszor az asszonyok is nevetve üdvözölték egymást, mert ugye egy határozott asszony nem engedi a férjét külföldre egyedül, még ha az miniszterelnök is. Lebben miniszterelnöknek azonnal feltűnt egy frissen érkező kocsi, amiből a vele szomszédos ország miniszterelnöke és felesége szállt ki. Neheztelt rá, bár mindig ügyelt, hogy ne konfrontálódjon a két ország, hisz Dinamika ország legalább tízszer nagyobb volt, mint Pirézia. Egyébként is minden komoly politikus utálta Masszív Johant, Dinamika miniszterelnökét. Térült fordult, nézelődött az újonnan érkezett, amikor meglátta Lebben urat. Már vagy tíz méterről nevetve beszélt hozzá.
– Te csibész de régen találkoztunk. Átjöhetnél hozzánk hétvégénként egy kártyapartira!
Nevetés futott végig a társaságon, mert ez a Johan mindig ilyen nagy hangú különlegesség volt.
– Nem tudom, kedves kolléga, de biztosan megtaláljuk a hangot egymással a kereskedelem területén is, és széppé tesszük az életet mindkét országban.
– Azt hiszem, tudsz róla, hogy hazánk megemlékezik az ősökről, és tizedikén katonai felvonulás lesz nálunk. Látogassatok meg bennünket a nagyszerű alkalomból – invitálta Masszív úr Pirézia miniszterelnökét.
– Ott leszünk, ha már ilyen figyelmesen meghívtál. A diplomatáink majd megszervezik az utazásunkat.
– Te, figyelj csak – hajolt egészen közel Johan miniszterelnök Lebben miniszterelnök úrhoz – lehet, hogy nem hallottál róla, de óvatosan megsúgom, Macuska asszony jóban van a Tötyivel. Tudod a Mahorka köztársaság nagykövetével. Megáll az ész – fontoskodott még M Johan.–Dehát mit is várhat az ember ezektől a nőktől? Mert nézd meg azt a förmedvényt, biztosan tele van pénzzel. Rossz ránézni, az arca egy tört szoborra emlékezet, a lábai meg júújj te – mutatott Annabellára, aki a bokor mellett nevetgélt a barátnőivel.
Ezekre a szavakra Lebben miniszterelnöknek olyan érzete támad, mintha egy bokxerrel homlokon vágnák, mint egykor ott a bálban. A látása is elhomályosodott, úgy érezte azonnal összecsuklik. Még hallotta, Johan tétova beszédét, hogy vigyázz, nem tudtam, hogy a vérnyomásoddal bajlódsz. Tejes lett a káosz a fejében, de csupán néhány perc telt el, amikor gondolatban már kicsavarta a kolléga nyakát. A rohadék játssza itt a fajintos gyereket.
A délutáni tárgyalásokon ügyeltek a többiek, nehogy gutaütés érje a kollégát. Ott ült ő a kerekasztalnál, de csupán egyszer szólt röviden a témához: Uraim felnőtt emberekről beszélünk, döntsenek ők. Talán bekapcsolódott volna még a „Szüzességi fogadalomnak nem lehetnek jogi korlátai” nevű pontba, de nem bírta idegekkel, mert megszólalt a telefonja.
– Ne zavarjál most Ferikém – próbálta elküldeni a hívót, de azt nem lehetett lerázni.
– Ide figyelj főnök meghozták a drónokat, de mindegyik a nagy méretű, mi kicsiket rendeltünk. Mi legyen?
– Még ma indulok haza, majd intézkedek – jutott eszébe, hogy ő itt betegnek számít, és akár azonnal indulhatnak a reptérre.
A következő napokban többször is közvetített a TV a megbeszélésről. Még az ő arca is feltűnt néha a képernyőn. Felejteni akarta Lebben úr az egészet, de amikor Anabella a fotelben ülve megjegyezte „Egész vagány ez a Johan”, elöntötte a méreg, és bosszút esküdött a nagypofájú ellen.
Másnap meglátogatta a tudósokat, akiket éppen akkor engedtek haza a kórházból. Masszatos professzor már egész jól visszanyerte erejét, de az asztal túloldalán ülő Dr. Némi Ildikón még nagyon látszott a néhány napos borzalom. Dr. Tittán Jocónak szerencséje volt, mert azon a délelőttön, mikor ki akarták próbálni a kapszulázó szerkezetet, ő kicsit nyomott állapotban volt az előző napi piálás miatt.
– Mit tegyünk most miniszterelnököm? Kérdezte Masszatos professzor.
– Nem tudom drága professzorom, bárhova nézek is, mindenütt csőd. Az a mocsok Masszív Johan is felidegesített – itt hirtelen visszafogta dühét és elhallgatott.
– A mocsok! Egészen biztos, hogy miattuk csődölt be a kutatásunk is. Tőlük importáltuk a tálacska virág kivonatot, ami valószínűleg tönkretette a gyógyszerünket is. Minden ki lett próbálva a laborban, ahol jól működött a gyógyszer, de mert a nagy tételhez tőlük hoztuk a hommyridet, amit a tálacskából vontak ki, hashajtó lett a negyven kiló porból. Milliárd dolláros veszteség ez barátom.
Hirtelen mintha megfagyott volna a levegő, szinte megmerevedett a két ember. Csak néztek egymás szemébe, de mintha vakok lettek volna a szemül se rezzent.
– Megoldjuk barátom – villant a professzor szeme, ahogy kibukott belőle a mondat.
– Megoldjuk professzorom! Megoldjuk! Visszaadjuk nekik, hisz az övék – nevetett fel a miniszterelnök.
– Elnézést uraim, ha zavarok, majd később visszajövök – szólalt meg a betoppanó Prütyy Feri.
– Mi a baj Ferike? – fordul a fiatalember felé a miniszterelnök.
– Csak a drónokat akartam megmutatni.
– A drónok – kiáltott fel a professzor – Most ne zavarjál bennünket fiacskám. – Ferikém, a drónokkal vitetjük vissza cuccot!
– Állj, állj állj professzorom. Tizedikén negyvenezer katona masírozik a Dinamika ország széles útján, és legalább annyian tapsolnak. Egy kis szipu nekik a drónokról? – tört ki a nevetés Pirézia első emberéből, és nevettek, nevettek.
– A következő napok azzal teltek, hogy Prütty Feri az akadémia ügyeletese és a Pirézia miniszterelnöke a drónok irányítását gyakorolták egyik gyümölcsös felett. Fél kilométeren szóratták a lisztet a fákra. A félresikerült gyógyszer nagyjából ugyanolyan súlyú és szerkezetű volt, mint a liszt. Természetesen titok volt, kik irányítják a drónokat, ment is minden mint a karikacsapás.
Csakhogy megtörtént, ami miatt a miniszterelnök úgy érezte, megüti a guta. Egyik délelőttön felhívta Masszatos professzort, hogy minden rendben, vége a gyakorlásnak, mennek haza a Ferivel. Nem értette, miféle háttérhangokat hall a professzor beszéde közben. Meg mert volna esküdni, hogy Anabella hangja szűrődik közbe. Pontosan érthetően: Akkor drágám húzzál gyorsan vissza a laborba. Hirtelen megszédült, és belé villant, hogy reggel három fél pálinkát ivott a megszokott kettő helyett. Egészen biztos az kavart be, de az ideg azért egész hazáig tombolt benne. Mikor meglátta, hogy a felesége a virágoskertben szorgoskodik végleg lenyugodott.
Másnap eljött a jeles tizedike, amikor a világ legnagyobb hadserege tiszteleg Dinamika ország történelmi nagyjai előtt. Egészen biztos, hogy a a legtöbb ország tévése ott volt és közvetítettek mindent. A zene végig harsogott a sugárúton, és a sok ezer katona egyszerre lépve megindult a kétoldalt álló rengeteg civil előtt.
Gyönyörű idő volt, a levegőt is csak a zene rezegtette, ami az út felett szálló drónokból eredt. A drónok száz méterenként a menetelőkkel egyforma sebességgel haladtak. Senkinek sem tűnt fel, hogy két drón amiket Prütty Feri, és Lebben úr egy szállodai szoba ablakából irányított önálló pályákon háromszor is végig ment a menetelők felett. Az a halvány porfelhő ami utánuk lassan a katonákra, és az éneklő tömegre szállt, észrevehetetlen volt, mivelhogy a tribün előtt minden katona vigyáz-lépésben verte fel talpával a port. A főtisztek, és a miniszterelnök is az emelvényen tisztelegtek az elhaladók felé, de a későbbi felvételeken látszott, hogy lassan elfogyott a tisztikar, és csupán a miniszterelnök, és egy főtiszt álltak ott tisztelegve. Az elnök oldalra fordult néha, és odasúgta a Trottyovics úrnak.
– Palikám, nekem el kell húznom a klotyóra.
– Veled megyek.
Mintha vihar közeledett volna, vagy valami őrült veszedelem, a menetelés felgyorsult, majd lassan felbomlott, mert a katonák is, és civil üdvözlők is eltünedeztek az utat szegélyező ligetben.
Nagyon felgyorsultak az események, mert a főút melletti utcácskák is megteltek üvöltöző nőkkel férfiakkal. A liget fáin lakó madarak is lassan eltünedeztek, mert a levegő annyira gyötrően tömény WC. illatú volt, mint a pár évvel azelőtti merénylet után, amikor a szippantós-kocsit rossz emberek felrobbantották.
Másnap a híradók hihetetlen történetekről számoltak be. A legszemtelenebb szomszédos ország vezető újságját még évekig perelték, mert az a főcím, amivel a történetet bevezették tizenkétezer újságban idézetként jelent meg: Szaros gatyákkal takarták be Dinamika fővárosát. Az újságírók csak lepénzelt küldöncökön keresztül tudtak, a nagyvárosból híreket megtudni, mert még gázálarcban sem tudtak ott megmaradni. Az eredeti kétmilliós lakosság húszezerre csökkent, de a szaglását vesztett emberek gyógykezelését is csak egy közeli tanyán végezték az orvosok. A kísértet-várossá vált településről „leszálltak” az újságírók, de Dinamika ország megmaradt a hírekben még évekig. Piréziában boldogan viccelődtek a szomszédékon de valami mégis beárnyékolta a vicces kedvüket. Az addig szegényesen küzdő vergődő szomszéd gazdasága felfelé igyekezett, sőt, a térség vezető államává vált két éven belül.
Lebben miniszterelnök egyik nagy ünnepen hintázott a kényelmes székben, felesége Anabella az ölében ülve vele ejtőzött, de valami nagyon piszkálta belül, hát átszólt Masszatos professzorék asztalához.
– Drága professzorom nem értem én ezt – mondta panaszosan
– Barátom, ez könnyen megfejthető. A hatvanezer katona szégyenében elbújdokolt, mert ugye a történelemben még sohasem jegyezték fel, hogy hatvanezer ember egyszerre szarja össze magát, így megmaradt a rengeteg pénz amit fizetésként addig kaptak, majd négyszáz harckocsit így beolvaszthattak, és kétezer kilométeres vasúti sínt öntöttek belőle. A laktanyákból pedig a hajléktalanságot oldották meg, és hát…
– Az mit jelent drága tudós barátom, hogy „és hát”.
– Csak arra a kilencven nyilvánosházra gondoltam ahova a környező országok mulatni járnak. Nagy pénzt hoznak azok.
– De a mi allergiaellenes tablettánk se kutya – vigasztalódtak a beszélgetők, majd felhajtották poharaikból az ország legjobbik borát.
Hozzászólások