„A legtöbbünk földi küldetése, hogy boldogságot csenjünk a Gazdi szívébe, ami nem csekély feladat egy olyan világban, ahol percekig kell simizést kunyerálnunk, mire a Gazdi "kidugja fejét a mobiljából".

- Valami azt súgja, kóbor kutyus vagy. - lépett mellém, és óvatosan végigsimította hátamat.

Két hónapnyi simi nélkülözés után sejtheted, eszem ágában sem volt a kezébe harapni, mert megérintett idegenként, sőt intenzív farkcsóválással adtam tudtára mennyire díjazom tevékenységét.

Kukázásom láttán az okostojások elkezdenek zsörtölődni, hogy mégiscsak felháborító,amit művelek. Szerintem meg az felháborító, hogy rengeteg kóbor eb él a nagyvilágban, és a napi betevőért kénytelenek néha drasztikusnak tűnő megoldáshoz folyamodni, lásd kuka felborítás, vagy kukás zsák kiharapdálása. A zsörtölődőktől kérdem, talán le kéne ülnünk a kukák mellé, és várni, hogy a kaja előmásszon belőle? Ez persze költői kérdés volt, bár,ha meg is történne, lehet közben éhen halnánk.

"….Ha már ez szóba jött, nagy tévedésbe vagytok a parancsszavakat illetően. Nem azért ülünk, vagy fekszünk le, mert ezt parancsoljátok, hanem szabad akaratból így döntünk, és egybe örömöt akarunk okozni a gazdinak. Ám például, ha valamiért meg vagyunk rá sértődve, fülünk botját sem mozdítjuk a parancsolgatására."

Jó hírem van! Mikor úgy nézünk rátok, hogy már-már azt érzitek nyomban megszólalunk fittyet hányva az évszázados evolúciós folyamatokra, közel jártok az igazsághoz. Ugyanis gondolkodni bizonyos szinten képesek vagyunk mi is, ám ezek a gondolatok nem szavakból állnak össze, hanem érzések halmazából. Most persze joggal felmerülhet benned, akkor miképp lehetek képes mégis összetett mondatok formájában itt osztani az észt? Szinte látom magam előtt, ahogy legyintesz, ez az egész csak egy agyament magát írónak képzelő embertársatok kitalációja. Nos bocs, de tévedsz, hiszen okkal nem szól úgy a mondás, hogy „Tévedni kutya dolog.”
Már közel két éve megértem az emberi beszédet sőt tudok logikusan gondolkodni is, de persze „kutya aggyal”, hiszen attól, hogy öntudatom lett, még nem váltam lelkileg emberré. Vagy részben talán mégis? Az oldalak előrehaladtával fény derül erre, és arra is mi történt azon a bizonyos napon, amit a„A Változás napjának” neveztem el magamban , amikor röpke néhány óra alatt jó pár fokkal feljebb slisszantam az evolúciós ranglétrán, ha létezik ilyen egyáltalán. De ideje rátérnem a történetre, mielőtt még besokallnál mondván, egy gondolkodó eb még csak-csak elmegy, ám ha filozofál is oldalakon keresztül az már gáz.
Nem a legelején kezdem, de ígérem majd visszatérek a fontosabb eseményekhez, ám először is azt az éjszakát szeretném felidézni, bármennyire fájó emlék is, mely mindent megváltoztatott néhány perc leforgása alatt. Mindaddig olyan volt életünk akár a simogató napfény tavaszi délelőtt, szóval boldogan teltek napjaink hármasban a Gazdinak, Andreának az élettársának, és nekem, ám az-az éjszaka a napfényt ellopta, sőt inkább kitépte lelkünkből. A tolvaj közületek való volt, de a gonosz fajtából, aki más vagyontárgyainak eltulajdonításából finanszírozza aljas életét. Na jó, elég a körmönfont megfogalmazásból, egy mocskos besurranó tolvaj volt, ha rágondolok újra és újra érzem feltolulnak ösztöneim, hogy elsöpörjék az útbolt tudatosult énemet. A szaga örökre orromba vésődött, és valószínűleg nem állnék jót magamért,ha szembe jönne az utcán. Inkább nem ecsetelem mit tennék vele, mert még a végén elriasztanálak a könyv további olvasásától, de talán megérted a motivációmat, ha folytatom az éjszaka történetét.

A Titkos Völgy rejtekén

MESÉLŐ:
Sóhajka, a szellőlány, megpihent
A Néma Hegy lábához érve.
Mióta létezett, még nem tett ilyet,
Csak cseppnyi életét élte.

A Titkos Völgy rejtekét
Nem hagyhatta volna el,
De,ha egy érzés szárnyra kél,
Akkor bizony szállni kell.

A Néma Hegy bánata
Még a völgy mélyén is átölelte.
De tán nem is lenne néma,
Ha a szívébe mosolyt csenne.

Így elmélkedett magában,
Egy tölgyfa ágán ülve,
S aztán gondolatfonalát
Szépen továbbszőtte.

SÓHAJKA:
Hatalmas szíve lehet
Hiszen a hegyek óriások.
Örömében biztos nevet,
Ha feje búbjára reá szállok.
”

MESÉLŐ:
Kedves mosollyal ajkán
Felpillantott a hegyre.
Édesanyja egy ideje már
Figyelte őt csendbe.

DÉLISZÉL:
„Tudom a magasba vágysz,
De még nem jött el a perc.”

SÓHAJKA:
„ Béby szellő nem vagyok már,
Akit ringatva átölelsz.

Szállni vágyok végre,
Az égen madarak nyomába érni.
De itt a völgyben
Csak nyúlfarknyit lehet szállni.”

DÉLISZÉL:
„Ha erősebb leszel,
Majd együtt szállhatunk.
Lesz még ezernyi
Gyönyörű szép napunk.”

SÓHAJKA:
„Lelkemet simító
Anyai kedves szavak...
De a Néma Hegy testét
Áztatja könnypatak!

Hol van az ő édesanyja,
És mért hagyta magára?”

02.

MESÉLŐ:
Angéla álmából felriadva
Visszatért a valóvilágba.

Hová tünt a szellőlány?
Az előbb még oly közelről látta.
De aztán megnyugodott
Egy jól ismert érintésnek hála.

ANGÉLA:
„Anya az ébresztéssel
Várhattál volna még pár percet.
Az álmaimban látok,
Itt meg sötét pötty az élet.”

A gyermek világtalan volt,

Így szívével érezte,

Könnyek szöktek egyre csak

 Édesanyja szemébe...

ANGÉLA:
„Semmi baj anya,
Majd folytatódik este álom.
Biztosan így lesz,
Azért,mert nagyon várom.

MESÉLŐ:
Van úgy,hogy a pillanat,
Lágyan ringó csónak,
Katalin átölelte gyermekét,
Mert épp híján volt a szónak.

Verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig

MESÉLŐ

Ki felnőtt fejjel úgy saccolta,
E költemény csak gyermeknek való,
Lélek szárnya épp oly lomha,
Mint földhöz ragadt lusta léghajó.

Fantázia temetőben
Sóbálvány a legszebb álma,
Mosolya épp előttem
Ráfagyott egy rozsdás szánra.

Siklik a szán, siklik egyre,
S a Szakadék már száját tátja,
Riadt gyermek felsír csendben...
Ez egy furcsa benső játszma.

Hozzá se szólsz évek óta,
Csüggedten ül lelked mélyén,
A játék az ő szószólója.
Mondd, ki nevet majd a végén?

A sok pénzről mesét mesélsz
Élesre vasalt lélekkel.
Fabatkát... annyit sem érsz
Égig érő pénzheggyel.

Mond csak nagyokos Felnőtt,
Mikor játszottál egy jót?
Már évekkel ezelőtt eldőlt,
Te béklyózod a léghajót.

Légszerelőt hívhatsz majd,
Mozdítani ő sem tudja,
Írtak arról jó pár dalt,
Hogy az Élet durva csúszda.

Ez badarság, bátran mondom,
Nekem ajándék az Élet,
Évek óta egyre bontom,
Hisz oly egyszerű a képlet.

A gyermek ellát jó tanáccsal,
Kezében egy varázspálca,
Mosoly arcán égi sóhaj,
Földi angyal legszebb álma.

Varázsol majd mosolyt neked,
Nem vágyok én ennél többre,
S míg olvasod e történetet,
Ne félj közben nem mégy csődbe.

Melléd ül, ha nem is látod,
Veled sír és veled nevet.
Pajtásod és jó barátod,

Adj számára gyakran helyet.

Verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig

MESÉLŐ
Hétike a hétpettyes katicabogár
Vidáman a mezőn sétált éppen,
Betűt pingált piciny arcára a Nyár,
S jókedvének hangot adott e-képpen.

HÉTIKE
Napsugár figyelj rám kérlek,
Olvasni én még nem tudok.
De akkor már mindent értek,
Ha elsőben meg nem bukok.

Amíg árasztod rám a fényedet,
Felhőtlen a kedvem,
Rossz szavam így bizony nem lehet,
Tehát minden rendben.

Egyetlenegy dolgom van mindössze,
Úgy hívják, hogy Játék,
Ha mosolyodból épül vár szívemre,
Minden perc ajándék.

MESÉLŐ 
Eddig jutott a vidámkodással,
Mikor meglátott egy hangyát,
Kinek lelke biztos nem szárnyal,
Mert görgetett jókora morzsát.

HÉTIKE
Kérlek, áruld el, miért dolgozol,
Mikor játszani sokkal könnyebb.

HANGYI
A választ minden hangya tudja jól,
De a te agyad biztos töppedt.

Bár alig vagyok még idősebb nálad,
Mégis kívülről fújom már,
A Szorgalom útján szaladjon lábad,
Az Élet nem játékból áll.

HÉTIKE
De pici időt lophatsz csendben,
Nyugi, megvár majd a munka.
Játszhatnánk mi egy jót ketten,
Aztán leszek én is hangya.

A katicabogár látszólag törékeny,
De attól még nem gyenge.
Jobb morzsagörgető itt a környéken,
Sőt, tán sehol sem lenne.

HANGYI
Na jó, töltsünk némi időt játszva,
Bár tudom, nem szabadna.

HÉTIKE
Nyugi,a Munkának nincs szárnya,
Attól se félj, elszaladna.

Ám kicsit játszani olyan,
Mint finomságból enni épp csak.
Ó miért élnek úgy sokan,
Mint egy vaskalapos jégcsap?

MESÉLŐ
Élt zsenge kora ellenére
Költői hasonlattal Hétike,
Persze azt még tudni kéne,
Hogy a sok vaskalapos érti e?

Hangyi törni kezdte fejét,,
Mert komoly döntést előtt áll.
A Játék elrabolja szívét,
Vagy a Munka frontján szalutál.

HANGYI
Katica… Meghoztam döntésemet,
A percekből játsszunk néhányat.
Remélem, a zsarnok Lelkiismeret
Nem épít szívemben rút várat.

Tudok este majd a tükörbe nézni,
Mert nem bújtam el szégyenkezve.

HÉTIKE
A Lelkiismerettől mért kéne félni?
Grabancát fogva vágjad zsebre.

MESÉLŐ
A hangya vacillált kicsit még,
Aztán így szólt:"Te vagy a fogó."
Olyan gyermeknek a játék,
Akár a kiapadhatatlan tó.

Mi újság veletek felnőttek?
Bár megnőttetek már jó nagyra,
De behódoltok a Szürkének,
Ha lelketek gyermek nem lakja.

A következő részben,
A felnőttekhez szólok.
Persze tartom észben,
Nem leszek ettől szónok.

Egy vagyok a sok közül,
Kiben a Gyermek él.
Sír,vagy nevet legbelül..
Az Életről mesél.

Előszó és szereplők

/verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig/

MESÉLŐ

Csak egy vagyok a sok közül,
Kiben a Gyermek él.
Sír, vagy nevet legbelül..
Az Életről mesél.

Köszöntelek e történetben,
Hidd el bátran, jó helyen jársz.
Titok fátyla aprót lebben..
Hogyha maradsz, részévé válsz.

Tán ráismersz majd önmagadra
Az egyik szereplőben,
Bár sosem voltál apró hangya,
Sem fénysugár az éjben.

De ki is vagy Te valójában?
Én nem várok rá választ.
Ha eltévednék a nagyvilágban,
Nyújtaná majd támaszt?

Rólunk szól itt minden mondat,
S ha szívedhez majd utat nyernek,
Talán nem csak üres szózat,
A valóságban életre kelnek.

Szavam nyomán Közöny ébred?
Mit sem ér a varázspálca.
Felesleges tovább lépned,
Ne tarts velem Bogáriába.

Ám,ha egy érzés, akár csak sóhaj,
Lelked udvarán életre kelt,
Többé már nem didergő óhaj,
Együtt a perc nem hiába telt.

Ha még itt vagy, indulhatnánk még ma..
Nyomás végre Bogáriába!
A józan ész majd utunk állja néha,
De együtt legyőzzük játszva.

Csak egy vagyok a sok közül,
Kiben a Gyermek él.
Sír, vagy nevet legbelül..
Az Életről mesél.

SZEREPLŐK

MINDENTUDÓ BOGÁR

Bogária közepén él ismeretlen anyaggal körbevett levélkunyhóban. Ő tudja egyedül, hogy Bogária lakói mitől változtak át értelmes lényekké, ráadásul tudása sokszorosa, mint a többi bogárnak. Érzi, hogy „lejárt az ideje”, s el kell döntenie, hogy közzé teszi tudását, keres egy utódot, vagy sírba viszi titkát.

HANGYULUS és HANTI

Mivel elegük van a munkából, úgy döntenek, hogy hetente egyszer kirúgnak a hámból…És ez még csak a kezdet!

HANGYI

Érzékeny lelkű fiatal hangya,aki becsületesen végzi a munkáját, ám könnyen befolyásolható.

HÉTIKE

Mindig játékra kész, vidám, hétpettyes katicabogár lány. Ám csakhamar „gyökerestől” megváltozik az élete!

HEDVINA

/Hétike édesanyja/

Bogária egyetlen vendéglőjét vezeti. Élete legnehezebb döntése előtt áll, mert ha rosszul dönt, örökre elveszítheti kislányát.

CIDRI

/hőscincér/

Ő a pincér a vendéglőben. Imádja a munkáját, ám habókosságával, van, kit haragra gerjeszt, igaz, van, kinek mosolyt csal az arcára.

GANÉCSALÁD

/ganajtúró bogarak/

GANÉ

/az apa/

Dühös az egész világra, mert már a nevük is lejáratja őket, ráadásul csúnyák!

GANCSA

/az anya/

Ő épp ellenkezőleg, mindenkiben csak a jót látja, és a szeretet a jelszava.

GANI

/a fiuk/

Fele-fele arányban örökölte szülei tulajdonságait, és ettől, valamint szülei ellentétes viselkedésétől egyre inkább összezavarodik gyermeki lelke.

TÜCSÖK BAND

/4 tagú tücsökzenekar/

Nem lógatják a lábuk naphosszat.

TÜCSMÖG

Az az álma, hogy egyszer saját együttese lesz, de úgy tűnik, ez álom marad csak. Egyedül neveli gyermekét, mely a munka mellett minden szabadidejét lefoglalja.

CIRIPKE

/Tücsmög fia/

Mióta elvesztette édesanyját/egy vaddisznó csorda haladt át Bogárián/, nem beszél és nem ciripel, csak szomorúan ül maga elé nézve.

SZANISZLÓ

/idősödő szarvasbogár/

Tudálékosságával sokak ellenszenvét felkelti, pedig ő csak jót akar. Egyedül él, így hát csak a Magány a társa.

HERMIN

/ Szaniszló húga/

A szeretet és az összetartozás jelszavát hirdetve Bogária vezetője szeretne lenni, de valójában sötét szándék vezérli.

CSÓTÁNYCSALÁD

CSÓTIKA

/ a fiú/

Amilyen kicsi, olyan gonosz!

CSÓTILDA

/a lány/

Bár ő a nagyobb gyerek,de még mindig hisz a mesékben. Arról ábrándozik, hogy majd jön egy tündér, és katicabogárrá változtatja.

CSÓTA

/az apa/

Kezdetben gonosz,élősködő, de aztán fejére esik egy bogyó, és megváltozik.

CSÓTUS

/az anya/

Ő is gonosz, de egyben furfangos is, és ha kedve úgy hozza, nagyon jól tud színészkedni, megjátszani, hogy megváltozott. Ám aztán úgy hozza a sors, hogy gyermekei érdekében ténylegesen meg kell változnia.

MESÉLŐ

Nem árulok el róla semmit,

Tán ő nem is Bogáriában él.

Na jó legyen, mégis annyit,

Hogy egy igaz mesét mesél.