„A legtöbbünk földi küldetése, hogy boldogságot csenjünk a Gazdi szívébe, ami nem csekély feladat egy olyan világban, ahol percekig kell simizést kunyerálnunk, mire a Gazdi "kidugja fejét a mobiljából".
- Valami azt súgja, kóbor kutyus vagy. - lépett mellém, és óvatosan végigsimította hátamat.
Két hónapnyi simi nélkülözés után sejtheted, eszem ágában sem volt a kezébe harapni, mert megérintett idegenként, sőt intenzív farkcsóválással adtam tudtára mennyire díjazom tevékenységét.
Kukázásom láttán az okostojások elkezdenek zsörtölődni, hogy mégiscsak felháborító,amit művelek. Szerintem meg az felháborító, hogy rengeteg kóbor eb él a nagyvilágban, és a napi betevőért kénytelenek néha drasztikusnak tűnő megoldáshoz folyamodni, lásd kuka felborítás, vagy kukás zsák kiharapdálása. A zsörtölődőktől kérdem, talán le kéne ülnünk a kukák mellé, és várni, hogy a kaja előmásszon belőle? Ez persze költői kérdés volt, bár,ha meg is történne, lehet közben éhen halnánk.
"….Ha már ez szóba jött, nagy tévedésbe vagytok a parancsszavakat illetően. Nem azért ülünk, vagy fekszünk le, mert ezt parancsoljátok, hanem szabad akaratból így döntünk, és egybe örömöt akarunk okozni a gazdinak. Ám például, ha valamiért meg vagyunk rá sértődve, fülünk botját sem mozdítjuk a parancsolgatására."
Hozzászólások