Béla az éjszakás műszakból hazatérve, valami furcsa eufóriát érzett, ahogy hátradőlt kedvenc forgószékében, és kitekintett a satupad előtti méretes garázsablakon.
Gyorsan ivott még néhány kortyot a nemrég felpattintott selymes nedűből, hogy el ne
szeretet (15)
Előszó és szereplők
/verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig/
MESÉLŐ
Csak egy vagyok a sok közül,
Kiben a Gyermek él.
Sír, vagy nevet legbelül..
Az Életről mesél.
Köszöntelek e történetben,
Hidd el bátran, jó helyen jársz.
Titok fátyla aprót lebben..
H
Verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig
MESÉLŐ
Hétike a hétpettyes katicabogár
Vidáman a mezőn sétált éppen,
Betűt pingált piciny arcára a Nyár,
S jókedvének hangot adott e-képpen.
HÉTIKE
Napsugár figyelj rám kérlek,
Olvasni én még nem tudok.
De ak
Továbbgondolt bölcsességek, Buddhát idézve.
Jellemformáló próbák és akadályok nehezítik életünket.
Nem elég a szó, nem elég a testbeszéd, az, aki fogást keres rajtunk, tudni akarja, mit rejtegetünk a szívünkben, látni akarja lehunyt szemünk titkait,
Itt ténfereg egyedül ebben a hatalmas lakásban, és rendre azon kapja magát, nem tudja miért ment be abba a helyiségbe, ahol éppen most tartózkodik. Jó ideje visszavonult a saját szobájába, s csak abba jár ezen kívül, amelyre igazán szüksége van. Kon
Milyen lelkesen várjuk! Hogy rajongjuk ismeretlenül! Mennyire szeretjük máris! Számoljuk, mikor érkezik hozzánk, közénk! S most elindult! Ó de izgalmas! Megkezdődött! Beékelődött, kitágult! Mindjárt itt lesz! Már látszik a kis harmatgyenge fejtető,
Azt szoktuk mondogatni, hogy felgyorsult, -olykor alig követhetően rohanó- világunk negatív hozadékainak egyike, a nemzedéki ellentétek megjelenése társadalmi méretekben és a mikroközösségekben, a családokon belül is.
Valóban századunk betegsége lenn
Tudod, már ne gondolj arra:
mi lesz, ha megszűnik lét,
égen varjúhad kering,
Újvilág röghöz köt,
Jelen, s múlt keveredik.
Ronggyá gyűrt a múlt,
malom évgyűrűkre tépte,
idő vasfoga marta,
élet-vásznára feszül képe.
Gondoltál valaha arra:
még nem is éltél, nem
(Dr. Csókai Andrásnak)
Ha meginog élet csónakja, elfogy a lélegzet,
Lelkekre árnyak hullnak, felhők tornyosulnak.
Reszkető kéz még remél, bátorság lábakba száll,
Akkor kell, az igaz, hű Barát!
Láttál már: éledő rügyet, boldognak induló élete
