Karácsony van,csendben állok,

nem is tudom mire várok.

Kopár üres falak vesznek körbe,

átölel a némaság,csak nézek a tükörbe.

A tükörképem visszetekint,

vállát rántja,egyet legyint.

Szent ünnepen csak ő a társam,

ebben a hideg fagyos szobában.

Ősz haját nézem,fáradt tekintetét,

a múló időt,a lepergett életét.

Karácsonyi dal töri meg a csendet,

simogatja meg a törékeny lelket.

Csendesül az ének,újra fagyos a szoba,

leülnék én,de látom nincs hova.

A földön csak egy takaró,

de nekem most ez is jó.

Lefekszem bámulok a semmibe,

töprengek hogy jutottam ide.

S,ahogy a gondolatok tovaszállnak,

úgy adom át lelkem a fényes másvilágnak.

Már nem fázom többé,most búcsúzom,

vár valaki odaát úgy látom....