Hányatott sorsú tested maradványait
Hányja újabb kupacba Róma,
Ki tudja hányszor temettek újra,
Néró nem bocsátotta meg tanításodat,
Vért akart és tüzet,
Véred folyt, olthatatlan tűz keletkezett,
Kétezer évre emlékezem.
Hányatott sorsú testetek maradványait
Hányja újabb kupacba Pest,
Az akkor felgyújtott város néma,
Nem üzentek semmit, nincs kinek,
A hamu alatt parázs sem szendereg,
Születésem évére emlékezek.
Hányatott sorsú testem maradványait
Nem hagyom majd kupacba hányni,
Tüzeket gyújtsatok , hogy hamu legyek,
S talán akkorra felparázslik az emlékezet,
Addig betűket próbálok sorban róni,
S leróni előttetek emlékező tiszteletet.
Hozzászólások