Anno

- Vannak ugyan, akikben kételyeket támasztott az, hogy a két hónapja még a sziveszteri ügetőverseny nagy esélyesének kikiáltott Meggyvermut nagy csalódást okozott az előkészítő versenyen elért szerény eredményével, és most inkább a kitűnő formát mutató Mandulát, a rádi ménes üdvöskéjét favorizálják, más szakértők szerint viszont még korántsem kell az előző évben még „Az Év Ügetőlova” címet kivívó sötétpej kanca sanszait eltemetni… - kongott a szinte üres kórteremben a turf újság cikkét kissé unottan felovasó fiatalamber hangja.
- Naná, hogy nem kell temetni! – suttogta indulatosan az ágyban fekvő öregember,
akiből mindenféle csövek lógtak kifelé – Négy hónapos pihenő után mit várnak ezek a marhák?! Ha jobban odafigyelnek, láthatták volna, hogy Meggyvermut milyen gyönyörűen futott, csak az utolsó kétszáz méteren fáradt el! Az a nyolcadik helyezés nem mond semmit! Különben is, mindenki tudja, hogy egy jólidőzített felkészítő futás mekkorát lendít a versenyformán… Pláne egy ilyen kimondott „téli lónál”, aki a nagy versenyeit mindig is hidegben nyerte! Na olvassa tovább, fiacskám!
- Habár, több neves szakértő felhívja a figyelmet arra is, hogy míg a legjobb lovak és hajtók téli pihenőn voltak, a kiüresedett mezőnyben szinte észrevétlenül kezdett előrelopakodni Turul, akinek versenyről-versenyre javultak a helyezései…
- No persze, „háturúl” – szúrta közbe gúnyosan az öreg és göcögve kuncogott saját szóviccén, míg rá nem tört egy kisebb köhögőroham. De még ki sem köhögte magát,
mikor már türelmetlen kézmozdulattal intett, hogy „tovább, tovább!”
- Néhányan meg Árvalány esélyeit latolgatják, aki szenzációs rajtot szokott produkálni és néha már ráijesztett ezzel a nála rendszeresen előkelőbb helyezéshez szokott vetélytársakra… - folytatta a fiatalember, de hirtelen lecsapta a Turfot és villámgyorsan söprögetni kezdett, mert a folyosó felől léptek közelegtek.
- Maga még csak itt tart, Attila? – szólt be az ajtón idegesen a főnővér. – Tudja jól, hogy ma a főorvos úr korábban hazamegy, de előbb még körüljár!
- Igyekezzen, kérem! Én most átmegyek a II-es belre, mire visszajövök, csillogjon minden!
- No persze! Tegyek csodát ebben a lepukkant bejzliben, míg ti stikában már előünneplést csaptok az emeleten… - morogta magában a fiatalember és már csak dafke is folytatta a felolvasást, melynek végén – a régi szokásuk szerint – néhány bankó és egy kis cédula került a tárcájára, melyre sebtében felfirkálta az öregúr tippjeit.
- Na, fiatalúr! – dirigált meglepő határozottan a vénség, aki ezekben a percekben szinte megfiatalodott, ravaszkás szeme csillogni kezdett és izgatottan meg-megnyalta cserepes száját.
- Ha úgy végez, ahogy szokott, akkor legkorábban a nyolcas futam előtt éri el a pénztárat, az úgysem érdekes, lefutott téma, az Óvónő fog nyerni és alig fizet majd. A kilences futam dettó, legfeljebb akkor lehet meglepetés, ha Pikkdáma beragad a rajtnál. A tizesben tegye meg helyre Bolondgombát, hátha hoz egy kis bolondos meglepetést nekünk… mit lehet tudni! És a lényeg a tizenegyes, utolsó futam!
- Van egy spúrom, hogy a tréner meg a hajtó nem kapkodta el Meggyvermut formába hozását! Sokkal jobban járnak, ha a január végi bécsi versenyre időzítenek, mert azon nagyobbat lehet kaszálni… Ha ez így van, akkor most Meggyvermut legfeljebb a második helyig jön fel, sőt, ha Árvalány jól rajtol, akkor esetleg még ő is megszoríthatja…. amin persze sokan marha nagyot buknak!
- De ki lesz akkor az első? – kérdezett közbe értetlen arccal Attila – Mégis a Turulra tippel, fater, vagy a Mandulára?
- Jaj, édes fiam, felejtse el már azt a virslinek való gebéket! Azoknak még kell két szezon, míg igazi versenylóként beérnek! Addigra én már bőven alulról szagolom az alagi ibolyát! Az illendően szomorú arcot vágó Atillára pillantva az öreg elvigyorodott.
- Ja, maga nyeretlen kétéves! Nem tudta, ugye, hogy az Alagi Ibolya az alsógödi Sörbontó büfé bögyös pultoslánya?! - és nevetett megint, míg levegője el nem fogyott.
- De ne tereljük a kérdést a C-vágányra! – folytatta tovább az eredménylatolgatást, mikor újból beszélni tudott.
- Na szóval! Szerfölött gyanús nekem, hogy az egész bagázs méla kussban van erről a Dominóról! Egész szezonban totál szűkszavúan írt róla a Turf, bár valóban nem voltak kirívóak az eredményei… de tudja, kisfiam, úgy sejtem, hogy az év utolsó meglepetése az övé lesz! Vagyis: tegye meg nekem helyre Dominót, befutóra meg a Dominó, Árvalány, Meggyvermut triót! Oszt áldja, vigye! Mikor jön legközelebb? Hétfőn? No, akkor majd risztelünk, kiskomám!
Fáradtan lehunyta szemét, arca szinte összezsugorodott, ahogy besüppedt megint a párnába a feje, melyen az elvékonyodott ezüstös hajszálak pont úgy csillogtak az örökké égő kislámpa fényében, mint a karácsonyi fenyőn az angyalhaj. Attila ezt a képet őrizte meg az öregről agyában, mikor kilépett az ajtón. És bár tény és való, felmerült benne, hogy mennyivel jobb helye lenne az ő zsebében ennek a pénznek, mint eljátszani az ügetőn, mégsem volt szíve becsapni az öregembert.
Mikor szolgálata leteltével kilépett a Hungária körúti kapuján a szomorú épületnek, már habozás nélkül indult a Kincsem Park irányába, hogy aztán alig két óra múltán hitetlenkedve tartsa kezében a számára felfoghatatlanul nagy nyereményt.
Pár nap múlva kilépett. Nem mondott indoklásul semmit, igaz, nem is faggatták, hiszen ebben a köztudottan gyengén fizetett szakmában állandó a jövés-menés. Nagy örömére sikerült összehoznia azzal az éjszakai nővérrel egy randit, aki épp ügyeletes volt, mikor az öreg meghalt.
- Olyan furcsa volt, Attila! Képzeld el, az öreg fütyit semmi más nem érdekelte, mint a szilveszteri ügetőverseny eredmények! Én még ilyet nem láttam! Ott fekszik, haldoklik és azzal szekál, hogy menjek fel a netre neki megnézni, ki nyerte az utolsó futamot! Én meg alig tudtam megjegyezni a hülye lóneveket, amiket ezek kitalálnak!
Ráadásul, mikor meghallotta, hogy valami Dominó nevű ló nyert, a szívéhez kapott! Akkor jött be neki az utolsó roham!
- Mit mondott utoljára? – kérdezte Attila izgatottan.
- Á, összevissza beszélt már! Többször elismételte, hogy Dominó, Árvalány, Meggyvermut, meg valami Fiatalúr is szóbakerült, akit össze kéne hozni az Alagi Ibolyával! Aztán úgylátszik, már nem fájt semmi neki, mert olyan megnyugodva mosolygott. Mondta is a két hullaszállító, hogy ritkaság az ilyen nagy roham után…
No, csaó, puszikállak! Ha csütörtökön felhívsz, egész nap szabad vagyok és nincs senki otthon… - súgta oda Attilának, mielőtt kilépett volna a hatvanas évek hangulatát idéző presszó ajtaján.
- És még a Bolondgombás tipp is bejött! – motyogta maga elé a fiú, aztán rendelt magának még egy féldeci konyakot.